Rimay János: [XXVI] MÁS
[XXVI] MÁS
AZ ANYASZENTEGYHÁZ TAGJAINAK HÁBORGATÓI ELLEN
*AZ SERVA ME DOMINE [TARTS MEG ENGEM, URAM]
PSALMUSBÓL KIMAGYARÁZOTT ÉNEK*
PSALMUSBÓL KIMAGYARÁZOTT ÉNEK*
Tarts meg, Uram, engem, mert elfogyott az szent,
Az igazság elkölt, s az hit félfelé ment,
Mindent nagy álnokság elborított s békent,
Szív hamissággal forr, jámborság elrekkent.
Az igazság elkölt, s az hit félfelé ment,
Mindent nagy álnokság elborított s békent,
Szív hamissággal forr, jámborság elrekkent.
Álnok ajakokot az Úr eloszlasson,
Mérge az hívekre hogy ki ne hathasson,
Ki-ki mind azon jár, másnak mint árthasson,
És hasznot kárából magának adhasson.
Mérge az hívekre hogy ki ne hathasson,
Ki-ki mind azon jár, másnak mint árthasson,
És hasznot kárából magának adhasson.
*Jer, vegyük elő, mond, igyünket nyelvünkkel,
Istentűl se féljünk, haragját nyeljük el,
Nyomorítsunk mindent pínzes értékünkkel,
S űzzünk kereskedést ránk ragadt tisztünkkel.
Istentűl se féljünk, haragját nyeljük el,
Nyomorítsunk mindent pínzes értékünkkel,
S űzzünk kereskedést ránk ragadt tisztünkkel.
Tanáccsá tett minket az mi fejedelmünk,
Őellene senki nem is áll ellenünk,
Mi dolgunkba azért bátraknak kell lennünk,
Akaratunk szerint mindent cselekednünk.
Őellene senki nem is áll ellenünk,
Mi dolgunkba azért bátraknak kell lennünk,
Akaratunk szerint mindent cselekednünk.
Marhát, pínzt, ki másé, szabadsággal osszunk,
Hittűl lélekben is, kit lehet, megfosszunk,
Ám tartassék érte Isten előtt bosszúnk,
Ördöggel magunk közt errűl megalkoszunk.*
Hittűl lélekben is, kit lehet, megfosszunk,
Ám tartassék érte Isten előtt bosszúnk,
Ördöggel magunk közt errűl megalkoszunk.*
Sokan az hívekre forralnak tanácsot,
Nyakokra némellyek élesítnek kardot,
Romlásokra többi kenik ajakokot,
Alig találhatják szegények nyugtokot.
Nyakokra némellyek élesítnek kardot,
Romlásokra többi kenik ajakokot,
Alig találhatják szegények nyugtokot.
Nézi ezt mind Isten, és igen jól látja,
De bizonyos okért magát tartóztatja,
Hertelen az konkolyt ő ki nem gyomlálja,
De nagy búsultában ez szókot mondálja:
De bizonyos okért magát tartóztatja,
Hertelen az konkolyt ő ki nem gyomlálja,
De nagy búsultában ez szókot mondálja:
Ez eltűrhetetlen, súlyos nyavalyáért,
Mely minden hivőnek szívére heven ért,
S lélekben sok szegént mérgével bágyaszt s sért,
Én, Isten, felkelek, s rontom az álnok vért.
Mely minden hivőnek szívére heven ért,
S lélekben sok szegént mérgével bágyaszt s sért,
Én, Isten, felkelek, s rontom az álnok vért.
Sok nyomorultaknak keserves sírása
Szememet serkenti, hogy igyeket lássa,
Felelek, megszűnik nevem káromlása,
Nem is terjed tovább híveim romlása.
Szememet serkenti, hogy igyeket lássa,
Felelek, megszűnik nevem káromlása,
Nem is terjed tovább híveim romlása.
Idvösséges helyre tészem híveimet,
Kik hozzám bíztokban viselték szíveket,
S megrontom az rajtok járó kevélyeket,
Méltó kárhozattal kik rakták kebleket.
Kik hozzám bíztokban viselték szíveket,
S megrontom az rajtok járó kevélyeket,
Méltó kárhozattal kik rakták kebleket.
Az Úrnak ő szava tűzben megfőtt ezüst,
Hétszer tisztíttatott, kin rozsda ki nem üt,
Próbálásban penig meg nem fogta az füst,
Tiszta, szép és fejér, nem illette rézüst.
Hétszer tisztíttatott, kin rozsda ki nem üt,
Próbálásban penig meg nem fogta az füst,
Tiszta, szép és fejér, nem illette rézüst.
Az te szódnak azért tarts meg igazságát,
Híveidnek, Uram, enyhíts is rabságát,
Add meg mi lelkünknek hiti szabadságát,
És az kevélyeknek ronts meg társaságát.
Híveidnek, Uram, enyhíts is rabságát,
Add meg mi lelkünknek hiti szabadságát,
És az kevélyeknek ronts meg társaságát.
Ő birodalmaktúl hogy megmenekedvén,
Tégedet áldhassunk nevedet dicsírvén,
Kiváltképpen penig többi közt igen én,
Ament mondjon erre mind gyermek, iffjú s vén.
Tégedet áldhassunk nevedet dicsírvén,
Kiváltképpen penig többi közt igen én,
Ament mondjon erre mind gyermek, iffjú s vén.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
