Rimay János: [XVII] MÁS LAUS MEDIOCRITATIS [A KÖZÉPSZER DICSÉRETE]
LAUS MEDIOCRITATIS
[A KÖZÉPSZER DICSÉRETE]
Könyves szemmel ételt sok fő király is ött,
Keserves nyögéssel sok fájdalmokot vött.
Hogy ne bántson senkit semmi nyomorúság,
Sőt az arany közt jár sűrűbb szomorúság.
Magas tornyokot is nagyobb veszély rokkant,
Mint hegyeket mennykő, hol magasbak, ott hat.
Édes álmot nem bont félelem s nagy gond is,
Kívánság, tanítvány, mit mint végy el, vond is.
Valaki kaphatja, az él csendességet,
Józanon futván udvari irigységet.
Jó szerencséjében alázatosan él,
Alacsonyra esvén hamarban is felkél.
Mert mikor az tetőn akarna leülni,
Kezd ág romlásával halálban merülni.
Szükség után sok kéz bőségben is arat,
Gonoszul ha most van, így végig nem marad.
Jövendő nap s idő rád hogy mit szánt és hoz,
Víg nevetéseddel mérj mindent magadhoz.
Hogy semmi nincs minden felől jól s boldogul,
Sok kicsiny jól állhat, tíz-húsz nagy gonoszbul.
S amint az fú, te is ereszd úgy magadot,
Megvond, ha hatalma ládd, hogy elragadott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me