Rimay János: [XV] MÁS *SIBI CANIT ET MUSIS* [MAGÁNAK S A MÚZSÁKNAK ÉNEKEL]
*SIBI CANIT ET MUSIS*
[MAGÁNAK S A MÚZSÁKNAK ÉNEKEL]
Ki hozzátok méltó, azzal lakozzatok,
Mert hol hevek vadtok, s hol dérrel borzadtok,
Kedvet magatokhoz nékem ne hozzatok.
Mást elöl halladás, sokaktúl kísírés,
Oda álljon, hol nincs lélekben épülés,
Nékem de elmémben légyen ékesülés.
Kiknek állhatatlan mindenekben kedvek,
Zsoldot nékem bátor ne nyerjen szerelmek,
Ismérem, micsodás ő étkeknek levek.
Kiknek lelki jókban nincsen semmi része,
Méltó is, tobzódás őket terhelhesse,
Hízelkedő békót lábuk csörgethesse.
Tisztiben tébolygó éktelen cigánság,
Kiben csak prédára vagyon nagy kévánság,
Ha adná magát is, én vállamra nem hág.
Elméjekben penig nincsen semmi épség,
Ételre, italra hasok és bélek ég,
Ebben sok vétkek közt nincs nálok semmi vég.
Annál, mit ezekben nagynak lenni véltél,
Azt az utat nyomd csak, kire mostan tértél,
Darabos voltától, csudálom, hogy féltél.
Mellyen nyomozhatni Castalius kutat,
Gond, veríték, munka lassan hozzá juttat,
De fáradságodban, higgyed, meg is nyugtat.
Lelki háborút olt, s táplál csendességgel,
Tudománt együtt ád kedves bölcsességgel,
Közlet emberséget közel Istenséggel.
Akik idegenek minden dühödt hadtól,
Ne félj őközöttük vagdalkozó kardtól,
Egyigyűk, csendeszek, üressek haragtól.
Ő erkölcsökben is rész ragad azért rád,
Kedvével ezmellett Isten is szépít s áld,
Minden bölcs ember is nagy böcsülettel lát.
Hogynem gaz kedvében sokaknak örvendjél,
S lelki gazdagsággal jobb kenyeret egyél,
Hogynemmint ennélkül péppel kövéredjél.
Érdem nélkül penig hamis névvel éltet,
Egyfelől akiktől hízelkedtet, féltet,
Szitokkal másfelől visszapecsételtet.
Szemedet se vessed ő gazdagságára,
Soknak oszt pénzt, tisztet nyaka szakadtára,
Irusnak Croesus is jut állapatjára.
Fösvénség által nem festnek gonoszságot,
Magától senkinek nem ád boldogságot,
Az tudomány hoz csak halhatatlanságot.
Vékony hírnév alatt félfelő helyben élj,
Könyvek olvasásból vött jókban örvendjél,
Mi sorsot Isten ád, azzal elégedjél.
Kicsinyből tudomány sok jókot venni tud,
Nem mind jó, mit frissen sokszor szerencse nyújt,
Használt soknak, aki java előtt elbújt.
Kik nem idegenek az szép lelki jóktúl,
Vezéreltethetsz is élethozó szóktúl,
Tarts félen csak gazdag te tök s bot agyoktúl.
Senki nem érdemel pénzért böcsületet,
Ha lelkén nem tészen semmi épületet,
Testén is senyveszti az az szépületet.
Hogynem tudatlanon viselsz bársonydolmánt,
Magadon el ne végy senkitől adománt,
Szabadságot szeress, az rabságot elhánd.
Félen is menj lakni sok gaz emberektől,
Különbséget viselj az ő erkölcsöktől,
Alázd meg magadot, s függj az egy Istentől.
Úgy, mint Chymaera is szarvas vagy szárnyas-é,
Ezt penig jó tudnod, ha nem szép mondás-é:
Ki magáé lehet, az ne legyen másé.
Lelki szépségünkre kiből foly elégség,
Az ő kincse soha meg nem rothad, sem ég,
S legyen szómban erről itt immáron jó vég.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me