Madách Imre: Lót *

Full text search

Lót *
 
Genezis XIX. 24-29.
"Térj meg, térj meg végre, megrögzött gonosz nép,
Istennek haragját hirdetem tinéktek,
A viharnak szárnyán jő már, jő a felhő,
És halál villáma a felhő kezének.
 
Nem halljátok-é, mint zúg szörnyű utában,
Erdőket forgat ki százados gyökéből,
Láng lehelletétől a tenger kiszárad,
S a puszták királya, az oroszlán eldől.
 
Térjetek meg, végszer intlek, térjetek meg !"
Így szól Lót próféta Sodoma népéhez,
Haj, de a magasból suttogott tanácsot
Csak gúnnyal fogadja és hitetlenűl ez.
 
"Jőjj hát, jőjj, s kövess te, mond aztán nejéhez,
Jehovának súlyos karja fekszik itten,
Elpusztúl e város, elvesz a hely is, hol
A próféta hangját gúnyolák merészen."
 
"Jaj, mond ez, hazátlan vándoroljak-é el,
És egész világom veszni hagyjam-é itt,
Társnéim, virágim, a szülőknek sírját,
S gyermek éveimnek játékos vidékit?
 
Itten hagyjam-é a tűzhelyt, csendes házat,
Vesszen-e múltammal a jelen s jövendő,
Amin e kebel függ minden, s számüzésben,
Szívvilága nélkül mit tegyen hát a nő ?
 
Nem, nem, menj magad Lót, neked élned kell még,
Téged Isten szentelt eszközűl választott,
Prófétája Iettél, s hogy hirdesd az ígét,
Melyet a sors rád mért, tűrnöd kell a sorsot.
 
Óh de engem hagyj itt !" "Jőnöd kell" felel Lót,
S a nőt átkarolva vonja el magával.
Küszöbön vannak már s még egyszer lezárja
Mindkettőt honérzet, rejtélyes pántjával.
 
Egy percig könyű ég Lótnak is szemében,
Nem szól és kis házán, kis kertén körűlnéz,
Aztán összeborzad, s újra menni indúl,
Mintha mély álomból rázná föl erős kéz.
 
S ím, mely a próféta csarnokán épített,
Mintha könyörögne, zengni kezd a fecske.
Távol a felhő zúg. "Menjünk, menjünk" ! mond Lót,
Vonszolván a nőt, ki mégis küzd remegve.
 
"Óh mint dúl, óh mint forr az egek tüzárja,
Halld a nép őrjöngő, elhaló sirását.
Lángtenger már minden, itt-ott egy torony még,
Mint sötét kisértet, tartja fel folyását."
 
"Hát fecskénk, mond a nő, a dalos kis állat,
Elvesz-é az is ? Hejh, Isten őt mért sujtja ?"
"Ahol esni kell a büszke palotának,
Ott a fecskefészek a sors áldozatja.
 
És midőn felírják a toronynak estét,
A fecskére nincs gond, az el van feledve.
Óh de jőjj, kövess nő, s hátra ne tekints, mert
Kebled e rettentő képtől megmeredne."
 
"Hadd meredjen s vesszen együtt kis körével,
Hadd feledjék azt is, mint a fecskefészket,
Csak te élj és szenvedj, mint igaz próféta !"
Ezzel hátra fordult, s iszonytól kővé lett.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me