Madách Imre: Édességek
Amott a kő
Felettem : itt rideg,
S kegyetlen ő !
Egy boldogabb tavaszt,
Dicső virágba hozva
Borús könyárja azt!
A dalt szüm éjjelén;
E dal, sirom virága,
S ölébe nyugszom én.
Haragszol - óh, ne tedd !
A nap kegyessen ád
Körének életet !
Nyaram szemed nekem;
Te mégy, s örök sirokba fúl
Utánad életem.
Ezernyi vészt viharba külde bár,
S ez élet oly rövid s borús terére
Csapásinak nehéz seregje száll:
Szivünkben két oly égi szent tüzet,
Mely életünkre új édent deríte,
A szép remény ez, és emlékezet !
Átkozzák ezeren, s szíve a fénybe rideg :
Fegyvered oly gyöngéd, s mi erős letiporni az ellent
Téged imádva, ha a lánciban égre talál
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me