Kosztolányi Dezső: ANYASÁG | Verstár - ötven költő összes verse

ANYASÁG

Ada Negri

A mélyben, az éjben csendes üzenet kél:
ugy-e, te szólsz, édes, ki meg se születtél?

Ó élet, új élet!... a szivem megindul,
a te sírásodtól, a te csókjaidtul.

Ó kis Ismeretlen. - Míg a fényt eléred,
szívem a te szíved, vérem a te véred;

kezeim kitárom, szelíden és lassan,
részegen kacagok, hogy őt megláthassam:

a jónak, a rossznak nevében idézlek,
hogy világra hozzon a nagy-nagy Természet.

Gondolok sok nőre, aki épp e percben
ez édes reménytől sírva összerezzen!...

Glória szemükben, fátyolszerű titok,
mely egy új életnek véres utat nyit ott;

férfinél nagyobb nő, te szerelem-kehely,
a gerjedő csíra oltárokra emel.

Szent legyen a csíra: az erő: az új hit,
legyen áldott a méh, mely kínba vajúdik.

Ó a pólyát varró liliom-kezekre,
a szemre, amelyből a kék ég remeg le:

a görcsre, a jajra, melyből születendő
vággyal tör a napra a büszke jövendő;

a végső sikolyra, amikor ömölve
patakzik a vér a tárt anyai ölre:

a rózsás babára, aki - ó borzalom! -
sokszor úgy születik halotti paplanon:

földnek férfiai, halljátok a szavunk,
karddal fenekedők!... mi testvérek vagyunk.

Bizony, mondom nektek, egy sors leng fölöttünk,
mind ily összeroncsolt anyaméhből jöttünk.

Bizony, mondom nektek, hogy bűn a gyűlölet,
tiszteljétek mindig az anyai ölet.

Vessetek férfiak, amíg napban égtek,
daloljon bölcsőnél erős feleségtek:

sohase keljetek ellene garázdán,
arassatok együtt a közös barázdán.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!