Kosztolányi Dezső: ÁLMATLANSÁG
a paplan, a terítő ég a tűztől,
az álomból izzó fénykéve űz föl,
ágyamba háborog egy lángfolyó.
Kigyúl a kép, fal s ágy a lángözöntől.
A toll tüzel, a tűz tajtéka pörzsöl
s átcsap felettem, mint egy tetemen.
a tűzpiros szobán susog az árnyék,
halkan kinyílik egy aranykapu.
meredt kezükbe álmos mákvirág ég
és rám terítik hűvös leplöket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me