Kosztolányi Dezső: CSATAKOS VIRRADAT
és széttörik ezer darabbá.
Ó, költők, hol van, ki az éj
tündéri tükrét összerakná?
a kávéház égboltja szürke
s mint egy kialudt égi test,
úgy bámul üresen az űrbe.
szívembe fáj bitang magánya,
de nézz reá és gazdagodj,
az éj s a szív a bánya, bánya.
az éjszakától megveretve
s viszi-viszi a bánatát
föl az ötödik emeletre.
baljós szeme meredve pillant,
bámulja a hideg falat,
a piszkos, lépcsőházi villanyt.
batárja éji gyászmenetnek.
Ki a halottja? Nem tudom.
Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek.
a színésznők s más annyi csillag?
A téli aszfalt peremén
a lányok hosszú ingbe sírnak.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me