Kosztolányi Dezső: KOPÁR ÓRÁK
reményevesztett szívek álma,
ábránd, amely halálra bágyadt,
ó régi emlék, régi pálma!
Az üres égen semmi csillag;
csak jég van álmos homlokunkra
s a holdnál kék lepedők ingnak.
a betegeknek tüze sincsen,
és künn havat legel a bárány,
könyörülj rajtunk, Uramisten!
csak én várok reggelt s malasztot,
arany napot alvó kezemre,
melyet a holdfény megfagyasztott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me