Kazinczy Ferenc: MEZEI VIRÁGOK. | Verstár - ötven költő összes verse

MEZEI VIRÁGOK.

Gróf Gyulai Karolinának.

Kerti virágoknak remegünk tartatni magunkat;

Istennénk kegyeit nem pazarolta reánk.

Minket az aljas rét s egy völgy szűk keble, s az árnyas

Erdők s egy kisded csermelye habja nevelt.

Szolli ide jár, szedi kincseinket, s koszorúba kötözvén,

Szép kebelén viseli, s üstöke fürtjeiben.

Florai nép, mosolygva fogadd vendégedet; ím jön!

Boldog az, a kit hív jobbja szeretve fogad.

Szép vagy Rózsa, de tündöklesz s tündökleni kívánsz.

Büszke, te nem kellesz, mert maga Szolli szerény.

Tiszta vagy és szép vagy, Liliom, de te másra homályt vetsz.

Nem kellesz te híú, mert maga Szolli szerény.

Mit mersz, gyenge Kökércs? dér jár meg, vissza! De néked
Kedveze anyád, s magadat védeni leplet adott.

Szolli, Szelín, és Gyengyi nekem neve az édes lyánynak -

Változtatja hevem a nevet, ő kecseit.

Atyjának sírjára Szelín szent könnyeket önte,

S a könnyből te levél, Lengenye, gyönge virág.

Szegfőnek nézém, s Székfű vala. Otromba csalódás!

Szolli, szemem szívem benned igazra talált.

Itt Violák seregelnek, amott Rezéda. Kis isten,

Hol Psychéd? titeket illet az isteni fekv.

Flora neked koronákat adott, hiu Császna; de kebled

Nem lehel illatokat, s Császna, te büszke lehetsz?

Nincsen színe, de van szaga. Ah e tarka seregben

Ő egyedűl színes, társai mind nem azok.

10.

Kél a nap s megnyílsz, de ha száll, elzárkozol. E szív

Ezt teszi, Gyengyi, ha jősz; ezt teszi, Gyengyi, ha mégy.

11.

Téged nyujta nekem a kékszemü lyányka, kis Emlény,

S ment, s ezt sóhajtá: Oh ne feledj! ne feledj!

12.

Intesz, szép Narcissa, s ölel Zephyr. Én is ölellek,

Mint Zephyr a búsat, isteni lyányka, csak ints.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!