Katona József: D. T. J. ***hoz
hol olly álmos még a drágán
vett Homálytol fedezett Lét,
Fény, minden hozzád közelét!
csak egy ponton akad Kegybe,
s Rénybe Lelkem (elragadva
Istennét lelek magadba)
melly esmérten előttem áll -
Távol Lét! de egy mennybeli
érzéssel szeszedtöl teli!
országát feléd kitárva
látom a semmiségen túl,
Dics-oltárod miképpen gyúl.
mellyet Pannónia hajta
tapsolva lengő fürtödre -
Istenné tett illy idődre! -
kedvelt kertednek ernyében,
hol varázsló Tryposzod áll,
mellyröl egész Haza csodál -
alatt vidám Geniusod
téged mutat, mosolyogva
szokott enyhelyedre rogyva -
ágocskák közt, esik tőrbe
a nyájjal dalló magadat
idvezlő szép alkonyodat).
számos koszorúdhoz adni
még egyet, kicsinyt, számodra
tévén buzgón zsámolyodra:
visszhang hozzám a kesergő
Özvegyed bájos siralmát -
részt véve érzém fájdalmát -
felejtvén, üdvözletemet
hozzád emelném, Klavírod
akkor zúdúlt fel, hol írod:
"Aranyfürtű Apollómnak" - |
karjai közt illy Lantoló!
Csak azólta írígyelem
Istenségét, hogy ezt lelem:
"karjai közé rogyok" sat. |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me