Karinthy Frigyes: A gyermek mostanában nyugtalan
A gyermek mostanában nyugtalan, -
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.
Arcáról eltünt a szelíd mosoly -
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.
És mondom jóestét és jónapot
És merre megy? És ön mennyit kapott
Belőle?
A kémények közül kinéz a Hold
Alatta állok én s a szürke bolt
Fölötte.
A tekintete egyre tétovább; -
Már nedves és felhős - nem megy tovább,
Kicsordul...
A szél hajambakap, mint könnyü kéz, -
Megfordul és szájtátva visszanéz:
Hát nem jössz?
És nincs, aki belőle bort ereszt -
Csúcsán mohos, penészes kőkereszt -
Tovább mék.
Ádámcsutkám jár fel s alá - eszem.
Csók nélkül is elalszom csendesen
Az ágyban.
A gyermek ébren van, nem alszik el
És felriad és rugdal és szökell, -
Nem érti.
Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,
Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?
Őrült vagy?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me