Kaffka Margit: BARÁTNŐMHÖZ
Mely átragyog bohókás könnyeken,
Kopár útamra, vígaszul nekem;
- Öné legyen e csüggedt szárnyú ének.
Napom ha feljő izzón, véresen,
Éh farkascsorda üzőbe veszen,
Vad, beteg álmok, hahotázó rémek.
Kain fölött, amely itélt, az átok
Az én jajomhoz pásztordal csupán,
...Mint mikor csöndes, őszi délután
Darvak csapatja húz át az egen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me