Juhász Gyula: A végeken
Csak isznak ők s a mély pohárba néznek,
Melyben vörös bor csillog tompa fényben,
Bora búnak, vigasznak és veszélynek.
A sáros hóban szárnynak és reménynek,
Ez a határ, az élet hegedűi
Itt gyanta híján fásultan zenélnek.
És a vigasság, hit, szerencse, álom;
Mind a pohár felé lendíti karját,
Mely telten csillog az üres határon.
Dagadt szemekkel a pohárba néznek.
Ez a határ s a csöndben és a télben
Sorompóját lecsapja itt az élet.
Bólint a láng az üres kaszinóban.
Mint vén kámzsás, nézi a gót betűket.
Horácius, hol mezeid varázsa?
És Amerika rémlik a viskóban.
Szőve remény és kétség fonalából.
Befüggönyözve a világ valóban
Egy operában ma Puccinit adják.
És hull a hó és hull, hull szakadatlan.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me