Juhász Gyula: Anna
A szobában az alkony vert tanyát.
Ő ott hordozta csodamély szemében
A fáradt Mának minden bánatát.
Muskátlis, rácsos ablakok mögött,
Mint az én árva panaszom, amelybe
Most szerelem és részvét költözött.
És ekkor szép lett minden, ami fáj
S finom, fehér lett a sors durva ujja
Az üdvösség tűnt föl az esti csendben,
De én partjára lépni elfeledtem!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me