Juhász Gyula: Haza...
Már száll a szélben a futóhomok,
Már szürkülnek a méla tanyaházak,
A vonat füstje a földön borong.
Az a tájék, mely mindig visszavon,
Az a tájék, mely elértette mindég
Az én rokontalan, nagy bánatom'!
Delelőn lomhán mélázgatni, én,
Végigterülni jegenye árnyékán
S álmodozni az alvó föld szivén.
Kit nem ismert bánatok árnya nyom
S hervadt levéllel takarózva hervad
Őszök ködében a rőt avaron
Most hazatértem, most köszöntelek,
Mint elszáradt kóró, ha visszaszállong,
Bánatos rónák, bús testvéretek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me