Juhász Gyula: Az élet hegyén
Ott vergődik a fáradt szenvedés.
Míg könny pereg, vér foly, míg ide téved
Egy tétova sóhaj: én addig élek!"
Vívódik a Nagyság, bús idegen,
Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide téved
Egy pogány ujjongás: én addig élek!"
Miért borult el fényes homlokod?"
Melyet meggyilkolt az én büszkeségem!
De a te lelked szomorú miért lett,
Szomorú mindhalálig?"
"Az öröm miatt, mit megölt hitem!
És hogy nem ért bennünket senkisem..."
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me