Gyulai Pál: A VÁNDOR FIÚ.
Vándor fiú ül alatta;
Fáradt szegény, de hogy' is ne?
A nap oly melegen süt le.
A patakkal és szellővel,
Mind a kettő véle van még,
Hogy biztassák, enyhitgessék.
Szépen álmodozni hagyják,
S mind csak arról sugnak-bugnak,
Amit immár otthon hagytak.
Istenfélő, jámbor népet,
Kicsiny falut, magas tornyot,
Mellette egy házat, lombot.
És megáll kinn a pitvarban
S úgy örvend, hogy a komondor
Farkat csóvál, reá mormol.
«Hoztál nekem piros kendőt?»
««Hoztam neked piros kendőt,
Nem is egyet, hanem kettőt.»»
De a fiú hozzá járul:
«Hogy van, mint van, Sári néni?»
S alig győzik egymást nézni.
Borúl anyjának karjába:
«Édes anyám!» ««Édes fiam!»»
S úgy megsírnak-rínak szótlan.
Szellő, patak még mind susog.
S amit dalol a madárka:
Talán az ő édes álma.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me