Garay János: KIS MADÁR.
Lánykától megszökött,
Ugrál, repül, nevet,
A kerti fák fölött.
«Várj, várj! megfoglak én!»
Szól a lány, s érte mén.
Csak ugrál, csak nevet;
Lánykának kis keze
Csak űz, csak hesseget, -
S pintyőke s lányka száll;
Vadász megettük áll.
Leejti kis madárt;
Szép lányka könyezi
A szörnyü, szörnyü kárt!
«Ne sirj, oh szép alak,
Hogy megbántottalak!»
Meg nem bocsáthatok, -
Zokogva szól a lány,
Madárt hol kaphatok?
«Madárrá válom én;
Szeress, oh égi lény!»
Madárnak nagy lehetsz;
Inkább szeretlek igy,
A mint vagy, ha szeretsz!
S vadásznak hő karán
Olvadva csügg a lány.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me