Dsida Jenő: Nyáresti áhitat
Míg mély varázsa tart
e percnek, ülj le mellém.
A csöndet ne zavard.
máskor a suhogó
tölgyek holdfénybe rezgő
szavával suttogó,
termő parancsa, majd
költők szájával szólal,
mikor a rím kihajt.
mivel sem küzködőn
ülök a tiszta csendben,
a tiszta küszöbön:
s e cirpelésen át
beszél. Figyelj, figyelj csak!
Én értem a szavát.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me