Dsida Jenő: Elmegyünk
s a föld fölé emelt terek
s a térbe ékelt holt tavak
vergődnek és vonaglanak.
itt semmi, semmi sem marad,
csak néma jaj és balga kín
a szenvedések napjain.
s habár kívül nincs semmi jel,
alatta leng, felette ráng
a nyaldosó, fekete láng.
az ördög is mellükre ül
s ha csillag gyúlna végre kis
fénnyel, kialszik fénye is.
bejártuk mind az útakat,
de mint zuguccán árva bolt,
minden sívár és megrabolt.
kutyuskám hajnalig vonít,
ezer mártírhang esdekel
s fegyvergolyótól esnek el.
a csillapult vágy undorít.
Azért kérdem keservesen:
Mi lesz velünk, szerelmesem?
keressük már és megfutunk,
ne ártson semmi ellenünk -
Mi értjük egymást: elmegyünk.
csak szél, mezőkről érkező,
csak kék szavak és kék imák
s Isten kezéből kék virág.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me