Berzsenyi Dániel: A POÉZIS HAJDAN ÉS MOST
Tündér változatok műhelye a világ,
Mind a poézis bájalakja:
Ámde csak egy az igaz, nagy és jó,
Hogy mint a szerelem játszi gyönyör kezén
Folytassa titkon a teremtés
Műve örök folyamát gyönyörrel.
Hellas rózsakorán a vidor életet,
Midőn mosolygó égieknek
Innepein lebegett az ének,
Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt,
Midőn a nyájas áldozóknak
Nyájas örömbe' jelent meg a menny.
Fonják azt az öröm gyenge virágibul:
Örömre intve csalta össze
A vadonok ridegült lakóit.
Villámfénybe vonult isten ölén enyész:
A szent poézis néma hattyu,
S hallgat örökre hideg vizekben.
A szép ifju világ bájira inteni:
Halottas ének zúg felette,
Mint mikor Afrika samielje
Forró porvihara fojtja az életet. -
Oh, a halandó lyányka szíve
Emberi szép kebelén viruljon,
A félisteneket szülte szerelmiben;
Gyönyörre nyilt szív nyiladozza
A szeretet csuda két virágit:
Mellyek hajdan öröm ünnepivé kenék
A nagy görög nép boldog éltét,
S létrehozák örök ideálit.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me