Balassi Bálint: HUSZADIK
1 | Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom, |
Ha nappal miatta nyughatatlankodom, |
De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom, |
Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom. |
2 | Ez éjtszakai sok vigyázásim után, |
Virradta felé szenderedve aluván, |
Szeretőm személyét én álmomban látám, |
Megrettenék látván, hogy haragudnék reám. |
3 | Tetszék, mintha volna kézíja kezében, |
Kinek mérges nyila vetve idegében, |
Arányoz azzal engem ölni éltemben, |
Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben: |
4 | Ne siess éngemet megölni, Asszonyom! |
Ezt érdemlette-é tőled szolgálatom, |
Hogy miattad essék most szernyő halálom? |
Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom? |
5 | Hát az ilyen szómra ő mind ezt feleli: |
Elköltél - mond -, arról könyörgésed semmi. |
Meghalsz, meghalsz, - úgymond - meg nem menthet senki, |
Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki. |
6 | Ez szavára viszont mintha ezt mondanám: |
No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam, |
Kiért néked fottig én híven szolgáltam, |
Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me