Balassi Bálint: HARMADIK
1 | Eredj, édes gyűrőm, majd jutsz asszonyodhoz, |
Ki viszen tégedet csókolni szájához, |
Óh, hogy nékem ahhoz |
Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz! |
2 | Mondd szolgálatomot őnéki én szómmal, |
Kérjed, emlékezzék valaha felőlem, |
Ne felejtsen éngem; |
Lám, csak benne vagyon én gyönyörűségem! |
3 | Mint te burítva vagy fekete zománcban, |
Így szívem is érte öltezett most gyászban, |
Búskodik magában, |
Hogy nem részesülhet ő nyájasságában. |
4 | Mint hogy te ékes vagy szép drága gyémánttal, |
Így ő is mentől szebb kedves szép szavával, |
Maga tartásával |
Éngemet felgerjeszt rózsa orcájával. |
5 | Mint hogy gyémánt drágább és szebb minden kőnél, |
Így ő is mentől szebb minden szép szüzeknél, |
Szerelmes mindennél, |
Egyéb szép személy is ő példájával él. |
6 | Járásban, ruhában csak őtet szemlélik, |
Módjában asszonyok, lányok őtet nézik, |
Formáját követik, |
Beszédét, erkölcsét mindenek kedvelik. |
7 | Ez gyémánt mint fénlik, élete oly tiszta, |
Alázatos lévén, vagyon bátorsága, |
Mert bűn nem furdalja, |
Fejér ruhájában, mint szép fejér páva. |
8 | Természetében is gyémánthoz hasonló, |
Mint acéllal gyémánt hogy meg nem rontható, |
Így ő sem hajlandó, |
Tökéletes szívő, igen igazmondó. |
9 | Tudja ez világnak minden álnokságát, |
Nem hiheti senki hízelkedő szavát, |
Igen ója magát, |
Vagyon okossága, jól rendeli dolgát. |
10 | Ezt megmondván néki, utolszor kérd erre, |
Hogy miként az gyűrőt foglalták jól eszve, |
Nincsen sohul vége, |
Légyen így vég nélkül énhozzám szerelme. |
11 | Foglaljon engemet szinte úgy magához, |
Miképpen ez gyűrőt foglalták gyémánthoz, |
Ne hajoljon máshoz, |
Légyen igaz hozzám, mint hív szolgájához! |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me