Bajza József: A KÉK PARTOK.
Nézve part virányain |
Szellő s hullám szárnyain
Jött a csolnak sebesen:
Parthoz száll a jövevény
Ifju kellemében,
Báj s erő szép termetén,
Láng lobog szemében.
«Szellő s hullámszárnyakon |
Hozzád gyenge csolnakom,
Kedves lyányka, jer velem!
Túl ott a kék partokon
Hűs olajfák alján,
Békén áll csendes lakom,
S kéj virít homályán.»
Nem, hajós, én nem megyek, |
Szebbek itt virány s hegyek
Mint kékellő partidon.
Szebb, midőn feltűnedez
A tetők koránya,
S édes bájjal zengedez
Kertem csalogánya.
«O lyány, a kék partokon |
Ott a myrtusbokrokon
Szebben zeng a csalogány;
Szebb az alkony kék ege
Csendesen borúlva,
Szebb a hajnal fellege
Tengerből pirúlva.»
Ah de kunyhód rejtekén |
Messzeparti jövevény,
Mint a csendes völgyben itt.
S halld mint zúg, üvölt a szél,
Tornyosúl a hullám,
Csolnakodba' bús veszély,
Bús halál tekint rám.
«Lyányka, kunyhóm rejtekén |
S gyönge szellőn viszlek én
Szép honom szellőihez.
Jer, kedves, ne félj, velem.
Zúgjon bár vész s hullám,
Kísér a hű szerelem,
S átvezérli sajkám.»
Mond, s ím förgetegdagály |
Szél és villám zúgva száll
Déli tájról hirtelen;
A hab heggyé nő legott,
Partját túldagadja,
És a gyönge csolnakot
Vész közé ragadja.
Küzd az ifju s vissza még |
Keblén hő szerelme ég,
S esdekelve nyúl a kéz;
Ámde harcra keltenek
Szél s örvény körűle,
Még egy hullám s - istenek! -
Végkép elmerűle.
Ülve part virányain |
Ámde szél s hab szárnyain
A hajós már nem jelen.
Messze a kék partokon
Nyugszik eltemetve.
S a hű csolnak egy fokon
Hullámtól kivetve.
«Jer, te kedves csolnak, még, |
Mely e bús szemekben ég
Eltemetni könnyemet.
A kék parti hegytetők
Szent fényben viradnak,
S ott örökké-zöld mezők
Majd rózsákat adnak.»
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me