Babits Mihály: ÉNEKEK ÉNEKE
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az Isten.
s ringatta teremtő lázba
s a merev, lázadó anyagot
művészileg leigázta.
az édes asszonyi forma,
és mintha minden karcsu tag új
csodás-szavu versszaka volna.
a fehér nyak - hattyu-ringás!
hol a fürtös főgondolat,
a büszke fejecske, hintáz.
varázsol a mell csúcsára
s mily édes köztük a szigorú
sormetszet harmóniája!
a csípők stílusa ér el,
s a közbevetett helyecske se rossz
a fügefalevéllel.
husa-vére van a dalnak,
keze-lába van; csókol, nevet
s csengőn rimelnek az ajkak.
Báj minden fordulatban!
S a dalnak s nőnek homlokán
a tökélynek bélyege rajt van.
s előtted a porba hajlok:
mi mind csak kontárok vagyunk
melletted, mennyei dalnok!
hadd merülök áhitattal:
tanulmányozni nem szünök azt
sem éjszaka, se nappal.
az időt is szánva mástól,
s lábszáram egyre vékonyodik
a sok-sok tanulástól.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me