Arany János: 3
Mely kedvesen, de rejtve nyit,
S a hosszu emberélten át
Csak egyszer, ah! egyszer virit.
Ama virág, mely a vadon
Tüskéi közt is megterem,
Taposva bár, nő szabadon;
De nincsen annyi kincs, vagyon,
Mely átültesse őt oda,
Ahol önként nem fakada:
Virágod, első szerelem!
Első, utolsó, egyszeri!
Ki szellem vagy, nem földi rög,
Teljes, megoszthatatlan, ép,
Szent és hatalmas, mely, mikép
Az, akinek itten nevét
Fölvenni lantom nem meri,
Teremtesz, ölsz - üdv és pokol
Határain uralkodol:
Oh jaj ! miért nem vagy... örök?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me