Ady Endre: Vihar és fa
Kicsi Békességem
S a fák és a záporos vihar
Nagy egyességét nézem,
Csókos csatáját bámulom.
Hajlong erre-arra
S hogy bízza rá magát odadón
Mégiscsak a viharra,
Ki zordan leplez vágyakat.
Maradjunk mi eggyütt:
Bomoljon a fa meg a vihar,
Mi csöndben leselkedjünk,
Hátha betoppan valaki.
Viharnál is jobban,
Lombosnak érzem a lelkemet
S az Élet szíve dobban
Ott künn és a szivemben is.
Újból visszavárlak,
Addig viharral ölelkezem
S nem árt ez igazi fának
S aztán itt maradsz: gyermekem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me