Nevének változatai: 1424-ben Kepthelke. 1436-ban Zopthelkee. 1456-ban Chapteleke. 1462-ben Czobthelke. 1599-ben Chopthelke. 1601-ben Czaptelke. 1616-ban Csiaptelke és Czioptelke. Oláhul: Czopu. Nevét ily nevű alapitójától kaphatta.
Először emlittetik 1424-ben Kepthelke néven.
Szász-Nyirestől délre, hegyen fekvő község, melyet még magasabb hegyek öveznek, Deéstől 17·4 kilométerre, a szamosújvári, járásban.
Kezdettől fogva a bálványosvári uradalomhoz tartozott, 1407-ben Szánthói Laczk Jakab és Dávid testvérek birtokába került, kik 1424-ben május 23-án kölcsönös örökösödési szerződésre léptek Móriczhidi Jánossal s ennek fiai: Miklóssal és Simonnal, mely mellett azok lekötik ezeknek bálványosi uradalmukat s ebben Czoptelkét is, de a szerződés csak a nádor előtt történt, semmi sem lett belőle.
1436-ban a vajda rendelete folytán Bánffy László fia István magát ide, Szent-Katolnába és Esküllőbe beigtatni akará, de az Ördög család az igtatásnak ellene mondott.
1456 nov. 12-én Szánthói Laczk Jakab magvaszakadtán ezen uradalom felét s vele Czoptelkét is megnyerte Losonczi Bánffy László, Zsigmond s meg a másik László, a Losonczi Dezső Dénes fia; a másik felét pedig Várdai Aladár és Miklós testvérek.
5141457-ben Gara László nádor, mielőtt az előbb emlitett adományosokat beigtatták volna, itéletesen Laczk Miklós leányának Katának, a Laczk György leányainak Annának Bethlen Márknénak és Dorottyának Telegdi Lőrincznének, valamint Laczk Dávid leányának 2-ik Katának részére leánytartást, leánynegyedet határozott az új adományosok által kiszolgáltatni. Midőn ennek következtében őket 1457 augusztus 3-án be akarták igtatni ezen uradalomba, ellentmondottak: Várdai István kalocsai érsek és testvére Aladár, úgy Várdai Miklós, Bánffy László és Zsigmond a Dezső vajda fiai, valamint másik Bánffy László az István fiai és a másik Losonczi Dezső unokája annál fogva, hogy általuk az emlitett leányok már teljesen ki lennének elégítve és így aug. 8-án nem a leányok, hanem magok az új adományosok, Bánffyak és Várdaiak igtatódnak be az erről való statutoria relatiot transsumtumba, 1474 márczius 18-án kelt requisit. mand. mellett június 19-én kivették a kolozsmonostori konventből Bethlen Miklós és Apaffy Ferencz.
1458 márczius 10-én Mátyás király vingárdi Geréb János algubernatornak adományozza a bálványosvári uradalmat Czoptelkével együtt. Geréb eltitkolván a király előtt, hogy azt már a Bánffyak és Várdaiak birják és Geréb ostrommal bevevén a várat s 1458 márczius havában elfoglalta, de 1461-ben itéletesen elvesztette terhes büntetés mellett, s a Bánffyak kezére került 1463-ban.
1467-ben miután az egész uradalom a Bánffyak kezére került, valószinüleg a másik felét is megszerezték a Várdaiaktól Bánffy Dezsőék, mivel Szentgyörgyi János vajdával Mátyás ellen támadtak, megbélyegeztetvén, elveszték és Mátyás király a váradi püspökségnek, jelesen János püspöknek adományozta az uradalmat e faluval (Czoptelkével). 1467 deczember 31-én és a következő év február 3-án be is igtatták.
1503-ban Domokos váradi püspök még mind perelt id. Losonczi Dezső László nejével Katával és leánya Sofiával Zob Mihálynéval a jegy- és leánynegyed tartozás felett.
1526-ban Perényi Ferencz váradi püspök birta, mint kitetszik 2-ik Lajosnak Belső-Szolnokmegyéhez intézett, ezen évi márczius 2-án kelt leiratából.
1534-ben I. Ferdinánd ezen uradalmat Pemfflinger Márknak adta.
1535 január 15-én viszont I. Ferdinándtól csak egyszerű leírás mellett Péter moldvai vajda nyerte el, de tőle az ország visszafoglalta, 515mivel Ferdinándhoz állott 1536 végén. 1537-ben kapta Majláth István és neje Nádasdi Anna és testvére Majláth Demeter, azonban 1538-ban Majláth Istvánnak ezen uradalmáért cserébe adta Martinuzzi György Alvinczet és Berbereket, s miután ez 1540-ben a szamosújvári várat felépitteté, a bálványost régi uradalom, szamosújvári uradalom nevet kapott, Martinuzzi megöletése után pedig Ferdinánd Báthori Andrásnak adta 1552-ben, de az uradalom Czoptelkével együtt koronabirtokká, fiskalitássá lett.
1553 május 26-án Ferdinánd király Dobó István és Báthori András vajdáknak adta, kik birták szept. 22-ig, mikor tőlük Ferdinánd biztosai vették át, Szamosújvárhoz csatolva.
1593-ban birtokosa Báthori András bíboros.
1599-ben Bodoni Móré István és Szabó György birták, kiktől ezen évben Mihály vajda vette el, s így megint a fiskus birta. (Hosszú, Gál, Kakas és Czopp családok emlittetnek).
1601-ben Szenterzsébeti Móré István és Szabó György birják.
1602-ben Mindszenti Benedek kezén találjuk.
1609 április 26-iki artikulus által Kendi István cancellár nyerte el ezen uradalmat, ki még ugyanekkor április végén Romlott helységet cserébe adta Czoptelkeért Szamosújvárnémethi Detari Gálnak, ki ezt még 1608-ban kapta inscriptioba Báthori Gábortól, de a cseréből semmi sem lett, noha Báthori Gábor a cserét megerősítette volt május 2-án, Kendi bélyeg alá kerülése miatt.
1615 szeptember 27-én kelt kolozsvári articulus igtatta be legelébb Czoptelkét a fiscusi registrumba, azonban a következő év április 12-én Bethlen Gábor 500 frtba újra Detarinak inscribálta, de még ezen évben elveszte, mert 1616 okt. közepe tájt Homonnai Drugeth Györgyhöz pártolt és Szamosújvárt elfoglalni törekedett, s azért az országgyűlés notázta. 1617 február 22-én ezer forint inscriptio mellett Cserényi Farkas itélő-mester, kir. tanácsos és Belső-Szolnokmegye főispánja kapta, mivel Gombos András ellen a deési ütközet alkalmával szembe szállott s őt és társait legyőzni segítette, melybe 1618 február 17-én igtatták be.
1620-ban Cserényi e birtokát neje Almádi Anna s mostoha fia Sulyok Istvánra hagyja.
5161647-ben néhai Cserényi Farkas e birtoka néhai fiának Jánosnak gyermekeire Farkas és Zsuzsannára szállt.
1658-ban Cserényi János özvegyének itt négy adófizető jobbágya volt.
Cserényi Farkasról, mint fiut illető jószág, fiára Jánosra, kinek Szentiványi Annától született fia ifj. Cserényi Farkas elhalván, ennek nevezett anyja Szentiványi Anna örökölte, a ki 1662 május 5-én Czop-telkét Kuduval cum iure regio mixta donatioval 1500 imperialis tallér reáadással elnyerte és május 20-án beigtatása megtörtént.
Azonban észrevevén, hogy Czoptelkét, mint fiscalitást nem birhatja, újra a fejedelemhez fordult, hogy 1500 tallér Czoptelkére ruháztatnék s az csakis inscriptioba adassék, minek következtében 1664 jan. 5-én az inscriptio az írt összegben kiadatván és Szentiványi Anna, mint Márkusfalvi Márjássi Istvánné jan. 27-én be is igtattatott. Hogy pedig az 1500 tallért két versen, úgymint 1662 május 17. és 1665 május 28-án kifizette, a kancellár két darab nyugtatványa bizonyítja.
1669 május 16-án Szentiványi Anna özv. Máriássi Istvánné egyebek közt Czoptelkét is, mint szerzeményét, Liptószentmiklósi és Óvári Pongrácz Mártonnak hagyományozta és e hagyományt jul. 5-én a fejedelem megerősité. Ugyanekkor Korlátovich Györgynek, mint leánya után való unokája férjének egy telket hagy.
1670-ben február 7-én Pongrácz Mártont beigtatták s miután előbbi neje Szentiványi Anna magtalanul elhalálozott, 2-ik nejétől Ugrai Katától két fia lett, egyik Pongrácz György kanczellár, kinek ivadékai a Tormák, a másik Pongrácz András, kitől a Szentpáliak birnak.
1683-ban Ugrai Kata özv. Pongrácz Mártonné, most Klobusiczki Pál neje, itteni falujában Szilágyi János nevű hű emberének zálogosít el egy házat (Bencze Gergely s Alexaé közt) és a „Preluk nevű füzes” felől előbbi ura által a falu határából kiszakított földrészszel együtt, melybe fiai Pongrácz György és András is beleegyeznek, s őket soha nem háborgatják benne, a határt úgy használják Szilágyi és utódai, mint a hogy a többi falusiak, dézmát róla adni nem tartoznak, s tartozik ezután is úgy szolgálni az ő utódait is fizetés nélkül, mint „eketiglen” üdvezült urát is szolgálta.
1694-ben birtokosa Pongrácz Márton.
1702-ben birtokosai Pongrácz György és András.
5171736 márczius 28. és szeptember 23-án Szamosújvár közönsége a szamosújvári uradalmat a fiscustól megvevén, e vásárt az udvar 1738 január 30-án megerősítette és ebben a fejedelem kiadta egyúttal a közönségnek az uradalomhoz tartozó, de másoknál zálogban levő helységek kiválthatási jogát is, a miből méltán lehet következtetni azt, hogy valamig az uradalom Szamosújvár közönségénél van, mindaddig a fiscusnak abban, hogy Czoptelke a fennebbi családnál van, sem sérelme, sem joga nincs s így vették azt akkor többen p. o. gr. Lázár János Kendtelkére s így br. Pongrácz Czoptelkére nézt is. Ez utóbbit 1749-ben Szamosújvár közönsége biztosítja br. Pongrácz Györgynek, hogy a míg ez uradalom a város birtokában lesz, őt e zálogos birtokban háborítani nem fogja. Ettől e birtok egyik fele a Szentpáliakra, másik fele a Vayakra szállott, ennek egyik tagja Vay Ferencz a maga részét Gorove Antal és Tódornak eladta. 1750-ben Muzslai Gáborné Vay Anna, a nagyatyjáról néhai báró Pongrácz Györgyről maradt itteni részét pedig Vay Ádámnak adja el.
1752-ben Deésfalvi Simon János br. Vay Ádámtól executio útján 2 népes s 1 zsellértelket 142 frt 11 denárba foglalt el. 1754 febr. 14-én gr. Teleki Ádám ugyancsak tőle 1180, a hátramaradt többi részt egészen birtokába vette, de Teleki szept. 9-én 1136 frtba átadta Dániel Tivadarnak, ki az egészet, azaz Czoptelke felét, a mi br. Vay Ádámot illette, kézrekeritvén, szintén kibocsátotta 1500 imperialis tallérba Gorove Kristófnak.
A deésfalvi Simon család czímere.
1767-ben Czoptelkét a fiscus összeiratván birták ekkor felét Szentpáli József gyermekei László, Trézsi Makrai Jánosné testvérek, a másik felét özv. Gorove Kristófné Dániel Anna. 1769-ben a fiscus felhívta az akkori birtokosokat birtoka kiadására és jun. havában a főkormányszék előtt Gorove Antaltól és Tivadartól ki is ítélte, de 1771-ben az ide kiszállott végrehajtókat valószinüleg a fennebb emlitett városi biztosító határozat erejénél fogva nem eresztette be és a birtokot nem adta ki.
1770–73-ban összeírt birtokosok Homorodszentpáli Szentpáli Teréz és László anyai jogon.
5181772 június 24-én Dániel Jánosné br. Vay Juliánná, Gorove Antal, Tódor és Lukács testvérektől, a Kristóf fiaitól Czoptelkének felét, mint örökséget, kiváltotta s birják ezek ivadékai:
Pongrácz Márton Ugrai Kata első neje br. Pongrácz György 1683–1702. Pongrácz Krisztina br. Vay Ádámné br. Vay Ádám Toroczkai Ágnes br. Vay Julia Dániel Jánosné Dániel István Dániel Jozefa Rácz Antalné Dániel Jozefa Torma Józsefné Rácz Antal Rácz Krisztina br. Vay Dániel † Rácz Zsigmondné Szentiványi Anna második neje Pongrácz András 1702. Pongrácz Kata Szentpáli Józsefné Szentpáli László Szentpáli Zsigmond Szentpáli Ákos Szentpáli Teréz Makrai Jánosné 1767. Makrai Anna Földvári Imréné Makrai Eszter br. Kemény Lajosné Szentpáli István Szentpáli József Szentpáli Éva Mátyás Samuné Deési család Krisztina, Eperjessy Ferenczné.
1786-ban birtokosai: Szentpáli Lászlónak van 16 jobbágya, 3 zsellére, Dániel Jánosnak 16 jobbágya, 5 zsellére. Szentpáli László, József és Sándor 1812 körül magtalanul elhaltak, s 1814-ben Szentpáli Zsigmondot úgy itt, mint Szamosújvár-Németibe a néhai Verzár pap-féle birtokba beigtatják.
1811-ben Rácz Antal, Dániel István birják.
1816-ban Mátyás Samu Szentpáli Zsigmond és Teréz részét magának s nejének Szentpáli Évának adományoztatni kérte, de megtagadták.
1820-ban birtokosai: Dániel Istvánnak van 9 telke, Makrai Jánosnak 8, Galgói Rácz Antalnak 8, Szoboszlai Ferencznek 8.
1838-ban a Gorove-féle részből bir Torma József 9, Rácz Zsigmond 6, Rácz Antal 2 telket. A Szentpáli-féle részből bir Szentpáli Ákos 9, Szarvadi Dániel 2, Balta Márton örmény 7, Dési János 3 telket zálogjogon Földváry Imre özvegyétől.
1843-ban birtokosai: Torma Józsefnek van 9 telke, Szentpáli Ákosnak 7, Földvárynénak 5, Szarvadi Dánielnek 5, Dési Jánosnak 2, Rácz Antalnak 2. Pap 1.
1863-ban Szarvadi Dániel 8 itteni jtelke után kapott kárpótlást. Makrai Eszter br. Kemény Lajosné, Deési Mária, József és Ferencz, Szentpáli Ákos, Rácz Antal, Torma József úrbéri kárpótlást kaptak.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Szarvadi Dániel (Deésről) és Torma Károly (Csicsó-Kereszturról).
519Jelenlegi birtokosai (1898): Szent-Gergely árvaintézet (Sz.-Ujvár) 385 h. vétel. Gör. kath. egyház, 133 h. jobbágyság jussán. Hódis Jakab 76 h. örökösödés útján. Botor Gergely, 46 h. Pap Jánoska, 40 h. Szilágyi Károly 40 h. felszabadulás jogán. Rotár Gergely, Szilágyi László, örökség.
A hagyomány szerint e falu helyén rengeteg erdőség volt s úgy húzódott meg ebben ős alapitója 4 rabló családjával, kiknek utódai irtás folytán bővítették határát. Lakosai oláhok. Babonás és munkára nem eléggé szorgalmas nép. Szokásai közül megemlíthetjük, hogy pünkösd másodnapján egy ökröt szalagokkal, kendőkkel díszítenek fel a mezőn s nagy ünnepélyesen zeneszó mellett tulajdonosához hajtják, a hol tánczra kerekedve foly a mulatság e réven egész setétig s tán itt az ökör helyettesíti a pünkösdi királyt.
Szent-György napján egy legény zöld gályakkal teljesen beaggatott ruhába öltözik, fejére fakéregből kucsmát téve, 4 testőr általuk faragott puska alakú fával fegyverzetten rendre járják zeneszó mellett a község majdnem minden házát, hol a lomboktól takart ismeretlent, mint Szent-György személyesitőjét, leöntözik s költségül egy pár tojást vagy pénzt adnak s az így begyült összegen azután mulatnak.
Lakóházaikat egy szoba, konyha, közönséges erdei fából inkább szalma- és nádfedél alá építik megtapasztva.
Gör. kath. hitfelekezet fatemploma 1738-ban épült, Mihály és Gábor őrangyalokról elnevezve. Két harangja közül egyik 1883-ik évbeli, Budapesten öntve, Szabó János püspöksége alatt, felirattal.
Iskoláját a népoktatási törvény meghozatala alkalmával létesítette. Egyik tanitója az eloláhosodott Szilágyi család utóda volt. Papja pedig Juga Gergely.
Levegője s ivóvize kitűnő, egészséges. Szélnek ki van téve, de jég ritkán szokott lenni.
1750-ben határa hegyes s nem eléggé termő; szükségletét terményeiből fedezi, melyeket a tőle 2 órányira fekvő Szamosújváron árusít el. Határa két fordulóra van osztva, 6 ökörrel szokták szántani, évenként megkívánja a trágyázást, de nem szokták. Őszi és tavaszi búza köble 5-5 kalangyát, kalangyája 2 véka szemet ad, a zab köble 10 kalangyát s kalangyánként 2 véka szemet. Szőlője nincs, erdeje elegendő, legelője majdnem semmi, úgy hogy legeltetni Szász-Nyiresen a gr. Kornis Zsigmond tagjában szoktak, melyet e czélra kivesznek. Szénát fordulók szerint csinálják.
520Adó alatt van: 139 köb. szántó, 76 1/2 köb. őszi búza, 28 köböl tavaszgabona, zab, 5 köb. köles, borsó és tengeri, 61 szekér szénatermő föld; jármas ökre, lova 83, 51 tehén, 16 borjú, csikó, 155 juh, 26 disznó, 34 méhköpű, van egy pálinkafőző üstje.
Kétfordulós határa 1822-ben adózás tekintetében 3-ad osztályú, adó alatt van 455 3/4 köböl szántója, 487 3/4 szekérre való rétje, 19 ökre, lova, 20 tehene, 5 borjú, csikó, 14 juh, 10 kecske, 11 sertés.
Jelenleg határa közepes termékenységű, de terményeit a rosz közlekedés miatt értékesíteni nehezen tudják. Szarvasmarhát, juhot s majorság-féléket tenyésztenek. Gyümölcsfái: alma, körtve, szilva, dió és cseresznye-félék. Épületköve kevés.
Jobbágyszolgálmányok:1553-ban jobbágyai Szent-Mártonnapi censust s évente Bátonnal együtt 1 tehenet tartoznak adni, s mint oláh falu, ötvenedet fizetnek mindenből.
Határhelyek: 1683-ban Preluk, fűzes.
1767-ben Oszszu, erdő; Funtine Mogi; Pirhocse; Tolgyara; Urszu nyegre; Porlocse; Gredina merilor; Belen; Albivore; Dilma Popi; Dregute; La Ton Czopuluj; Pelinge Drumu; Gura Belidori; Gye supra Resorului; Krucse; Fertoje; Dumbrava; Funacz; Delnicz; Szestrile; Funtine Czopu; Bilon; Tecsun; Derebus; Intre Dileu; Puticze; Fráze; La Szokorus; La locu csel Nyemesek; Vurtop.
1864-ben Dosu, ponoara, plopti, dumbrava, la akastei, fanatia, la dilme, la zerare.
1553-ban van 13 jobbágy, 5 zsellér lakosa, el van pusztulva 18 ház.
1713-ban 2 jobbágy, 11 zsellér 16 házban lakik, el van pusztulva 3 ház.
Lakossága 1750-ben 10 jobbágy s egy özvegy, 19 telkes, 7 e nélkül való zsellér, 6 kóborló és 6 ily özvegy családfő, kik az utóbbiak kivételével, 31 telken 35 házban laknak, közülök kettő ács.
1857-ben házak száma 64, a lelkeké 341 gör. kath.
1886-ban 73 ház. 370 oláh lakos; határa 1923 k. hold.
1891-ben 352 lakosból 336 g. kath. oláh, 15 izr. és 1 örm.-kath.
Adója 1749-ben 142 fit 9 kr. 1755-ben 92 frt 52 kr. 1775-ben 288 frt 9 kr. 1822-ben 199 frt 37 kr. 1898-ban 1009 frt 15 kr.