ELSŐ RÉSZ.
Cselekedeti hasonlóságok.
Úgy lép, mint a’ Tóldi Miklós’ lova.
Vigyáz, mint górén a’ pásztor.
194Helybe hagyta, mint Viski szakács az ételt.
Úszik, mint a’ tök a’ vizen.
Zörög, mint macska az üres katlanban.
Zörög, mint ördög a’ lámpásban.
Kerüli, mint ördög a’ kápolnát.
Nem szereti, mint ördög a’ tömént.
El vesztette szájja ízét, mint a’ Pápai Bíró.
El széjjednek, mint az ütést hulló kutyák.
Öszsze röhögnek, mint a’ Bakonyi disznók.
Természete ellen van, mint rabnak a’ siralom ház.
Ezen is által esett, mint Bakó a’ házán.
Oly kedve van, mint komornak a’ járomban.
Ihatnék, mint a’ száraz kert.
Mindég eszik, mint a’ ló.
195Annyit iszik, mint a’ tehén.
Állva alszik, mint a’ ló.
Iszik, mint a’ Berényi Török.
Mohon kapja, mint éh tyúk a’ taknyot.
Szalad, mintha Tatár korbácscsal lennének utánna.
Esküszik, mint a’ veres hagyma.
Biztattya, mint katona a’ szolgáját.
Forog, mint macska a’ meleg kása körűl.
Kong, mint a’ repedt fazék.
Zörög, mint a’ fa tarisznya.
Lóg, mint az akasztott ember.
Jár, kél, mint Orbán’ lelke.
196Mindég készűl, mint az el adó leány.
Pislog, mint Undvári nyúl a’ nyárson.
Pislog, mint a’ Rimóci nyúl a’ kandallóban.
Áll, mint ha oda szúrták volna.
Bele búvik, mint ijedt egér a’ lukba.
Járja az országot, mint a’ csipkés Tót.
Gyengén bánik vele, mint a’ tojással.
Meg kötötte a’ zsákot, mint a’ rabot.
Kap rajta, mint Cibak a’ kulacson.
El emelte, mint gólya a’ fiát.
Fészkelődik, mint a’ tormába esett féreg.
Emiszti, mint fát a’ szú.
Ki kopott, mint mogyorú a’ tokbúl.
Ki kopott, mint kutya szar a’ hóbúl.
Siet, mint kecske a’ zanót után.
Válogat, mint rosz lencse a’ vízben.
Játszik, mint macska a’ farkában.
Esik, mint ha csatornán öntenék.
197Kéntelen vele, mint cigány disznó az ügetéssel.
Forog, mint a’ forgó szél.
Kosztban tartya, mint ebét a’ koldus.
Le hordta, mint zápor a’ homok halmot.
Kapdos hozzá, mint Bernát a’ menykőhöz.
Meg nyúzta, mint részeg ember a’ rókát.
Le verte, mint jég a’ búzát.
Keveset iszik, mint a’ veréb.
198Csiripel, mint a’ veréb.
Bernyákol, mint a’ macska.
199Kukorikol, mint a’ kakas.
Sziszeg, mint a’ sűn disznó a’ búzában.
Öszsze súgnak, mint a’ Gyergyói lovak.
Bagzik, mint a’ kecske bak.
Csíp, mint az éh szúnyog.
200Meg esz, mint a’ farkas.
Meg körmöl, mint a’ vércse.
Körösztbe szúr, mint a’ bika.
Kapál, mint a’ jó lakott ló.
Meg böcsülte, mint Préda a’ nadrágját.
Röhög, mint abrakjának a’ ló.
Neki esett, mint Tót gyermek a’ túrós szaggatotnak.
Lakoznak, mint Tótok a’ pohánkával.
El veti magát, mint juhász kutya a’ homokon.
Hánnya, veti fejét, mint a’ legyes ló.
201Tündöklik, mint az üst.
Ide tova néz, mint a’ tolvaj.
Ide tova néz, mint az őr.
Hánnya a’ főldet, mint a’ bika.
Kullog, mint farkas a’ kert mellett.
Farkát csóvállya, mint a’ róka.
Tollya a’ kereket, mint a’ jó szomszéd.
Fáradt, mint habok köztt a’ hajó.
Két felé kap, mint a’ Dunába haló ember.
Úgy megy, mint a’ parancs.
Őrizkedik, mint lúd az eszterhéjtűl.
Ugrál, mint a’ Noé’ bakja.
Kerűli, mint bak a’ pocsétát.
Tengődik, mint a’ Tóldi Miklós lova a’ szemeten.
Tönkre tesz mindent, mint a’ sáska.
Semmi kedve, mint Cigánnak a’ fel akasztásra.
Fél, mint Cigány a’ korbácstúl.
Hánnya veti magát, mint lépes madár.
202Halgat, mint a’ tojáson ülő tyúk.
Halgat, mint tetű a’ var alatt.
Sokáig tartott, mint a’ Rákóci’ lakodalma.
Szuszog: mint Oláh disznó a’ búzában.
Ki marták, mint a’ más’ lúdgyát.
Ki nyiltt szemmel alszik mint az oroszlán.
El dicséri, mint Török a’ lova’ farkát.
Tekereg, mint őszszel a’ darú.
Föl éled mint légy a’ verő fényre.
Föl tartya az orrát, mint a’ harangozó disznaja.
Számba se veszi, mint kerten a’ rést.
Danolnak, mintha a’ házat fel akarnák venni.
Úszik, mint a’ fejsze lefelé.
Tudgya mesterségét, mint a’ paszamántos.
Fél tőlle mint tüzes vastúl.
203Bé huzza magát, mint a’ téli csiga.
Lapúl, mint kánya előtt a’ csirke.
Nyugszik, mint a’ Somogyi gyermek.
Csendes, mint a’ hóld világ.
Csendes, mint tyuk a’ gyomban.
El ment, mint a’ tavali hó.
Sorba jár, mint a’ Tabányi bíróság.
Meszsze el láccik, mint a’ Kecskeméti gatyás fa.
Magátúl is el alszik, mint a’ mécs.
Csúsz, mint jó úton a’ szán.
Farol, mint rosz úton a’ kocsi.
Ki nem vehetni, mint fias farkast a’ cserébűl.
Csügg rajta, mint lábon az Ivóka.
Úgy le esett az ugorka fáról. Mint Tótok’ királlya a’ fehér kancáról.
Olyat esett, mint a’ zsák.
Újon forgathatni, mint a’ gyűrűt.
Úgy meg fagyott, mint a’ csont.
Mindent magára vesz, mint a’ ludas aszszony.
204Bizik, mint a’ bak a’ szarvához.
Hazudik, mint a’ rosz tűkör.
El felejtette mint a’ tegnapi álmot.
Hánnya veti kezét, mint a’ csépet.
Ácsorog, mint a’ bótos legény.
Jár a’ lába, mint ha a’ korongot hajtaná.
Nyughatatlankodik, mint ha mozsarat törne.
Ki adtak rajta, mint Patakiak a’ szűrön.
Le forrázták, mint a’ kutyát.
Vérré válik, mint Barátban a’ lencse.
205Ugy van, mint hat macska a’ zsákban, maga a’ csúcsában.
Úgy él, mint hal a’ vizben.
Oly távúl esik, mint ég a’ főldtűl.
Meg feszítette hasát, mint dobos a’ dobot.
Olyan a’ hasa, mint a’ dob.
Olyan a’ feje, mint a’ véka.
Olyan az orra, mint a’ Bécsi torony.
Sűrűn kél, mint a’ sűrűn vetett búza.
Csúszik, mint hordó a’ korcsoján.
Bizik, mint hohér a’ pallosában.
Bizik, mint katona a’ lovában.
Bizik, mint betyár az öklében.
Bizik mint rosz katona a’ lábában.
Bizik, mint kis tolvaj a’ farában.
Lityeg, fityeg, mint vén csákó a’ süvegen.
Nincs májja, mint a’ Csóri csukának.
206Meg kévánta, mint a’ terhes aszszony.
Meg kévánta első hasával.
Sír rí, mint a’ pogány gyermek.
Jár kél a’ farával, mint a’ szitás malom.
Folyik a’ nyála, mint a’ veszedt ebnek.
Ki áll, mint tövis a’ tüskén.
Szereti, mint a’ medve a’ mézet.
Csíp, mint a’ mi régen a’ bundában élődik.
Puffasztya pofáját, mint az orgona húzó.
Csikorog, mint a’ Temesvári várban a’ talicska.
El fújja, mint aszott szénát a’ szél.
Reá tódúl, mint köpűre a’ Rajkó.
El verték, mint a’ lisztes zsákot.
Ki néz a’ bótbúl, mint a’ Mori Zsidó.
Ki porozták nadrágját, mint szűcs a’ bőröket.
Körűl nézte magát, mint bika a’ vágó hídon.
Úgy fázik: hogy a’ foga is vacog belé.
Nyikorog, mint a’ kukorica malom.
Mindég kell igazítani rajta, mint a’ régi orgonán.
207Éldegél, mint Mike’ malacca a’ piacon.
Zörög, mint a’ nyárfa levél.
Vakaródzik, mint a’ rühes disznó.
Ki hült, mint tokjábúl a’ dió.
Meg szorúlt, mint eb a’ két fal között.
Be csúsz, mint tű után a’ cérna.
Csavarog, mint a’ tudatlan kocsis.
Fohászkodik, mint a’ kereke törött kocsis.
Kár: hogy puska el fogyott, mint a’ Nagyidai Cigányoknak.
Ingadoz, mint a’ nád szál.
Retteg, mint a’ nyárfa levél.
Úgy áll a’ szeme, mint a’ döglött birkának.
Mindég nevet, mint fa kutya az oltáron.
Változik, mint a’ szivárvány.
Tudgya, mint a’ Mi atyánkot.
Nem tud hová lenni, mint a’ tökbe esett egér.
208Meg fordíttya fogadássát, valamint a’ zsákot.
Halgat, mint nagy hétben a’ harang.
Úgy hánnya, mint ördög az annyát.
Egészségére válik: mint Cigány lónak a’ rakonca.
Fél, mint nagy Pénteken a’ Zsidó.
Későn készűl, mint a’ Luca’ székje.
Tipeg topig, mint a’ tojó galamb.
Meg becsűlli, mint Balázs a’ hurkát.
Csavarog, mint savó az eb’ seggében.
Tud hozzá, mint vak a’ him varráshoz.
Tud hozzá, mint tyúk az A, B, Céhez.
Tud hozzá, mint kocsis a’ harang öntéshez.
Ragad a’ rosz, mint a’ bojtorján.
Ragad a’ vétek, mint az enyv.
209Ki nem fogy, mint a’ Rokus’ kobakja.
Úgy néz, mint ha apját annyát meg ölted volna.
Kullog, mint a’ ki epret szed.
Annyit szenved, mint a’ farmatring.
Meg szappanyozták, mint a’ hetes vásznot.
Ösmerik, mint a’ rosz pénzt.
Hamar jár, mint fenkő a’ kaszán.
Hánnyák vetik, mint a’ dézsma búzát.
Nem emelkedik, mint a’ szárnnya szegett lúd.
Tapogatva jár, mint Mátyás után róka a’ jegen.
Örűl, mint kinek pajtája ég, maga bele szorúlt.
El ugrotta, mint Perki leány a’ férhez menést.
Sír rí, mint kinek sással meccik az a’ felit.
Örűl, mint a’ másét el verte gúnár.
Csuklik, mint az, a’ kit emlegetnek.
210Tátogattya száját, mint a’ harcsa.
Gazda nélkűl vet számot, mint az esztelen szolga.
Úgy űl a’ székben, mint a’ Tömördi Bíró.
Szereti: mint kutya a’ gereben nyalást.
Nagy böcsűlete, mint a’ téli agárnak.
Belől a’ haja, mint oláh kecskének.
Csak otthon jó, mint a’ Komáromi leány.
Heten vannak, mint a’ Markotai ördögök.
Üget, mint a’ bőjti boszorkány.
Nincs orcája, mint a’ ki csapot ringyónak.
Le döl az úton, mint a’ Máté tehene.
211Mász, mint a’ Patai szűr.
Tétova száll, mint a’ vak légy.
Rá rá kezdi, mint Bosnyák a’ táncot.
Csak imigy amúgy beszéll, mint lovával a’ kocsis.
Fel tartya az orrát, mint a’ Zámolyi borjú.
Haragba van, mint Varga Ferenc az inassával.
Ki tött magáért, mint Táci kutya az Uráért.
Haza jár, mint Buki lova az abrakra.
Mint rózsához az illat, úgy szűzhöz a’ szemérem hozzá terem.
Bé esett, mint a’ kis kesztyű.
212Ugrándozik, mint a’ tőrbe szorúltt madár.
Nevet, mint fazékas, ha korongja ki ugrik.
Olyan a’ bot, minő a’ tőke.
Szereti, mint hajdú a’ pocsétát.
Kerűli a’ sarat, mint kinek új sárga csizmája vagyon.
Gondolkodik, mint a’ verembe esett farkas.
Mást beszéll, mint Bodóné, mikor a’ bor árát kérik.