HARMADIK RÉSZ.
Orr verések.
Föl vágták az orrát, mint a’ Tatár lónak.
Nem a’ kend orrára bizták.
Nem kötötték a’ kend’ orrára.
Úgy nyak szirtbe ütötték, hogy orrán száján folyt a’ vér.
Ki ütötték orrábúl a’ piszkot.
Mint ha orra’ vére fojna.
Örűl, mint a’ kinek orra vére csöpög.
A’ mi előre van; ahhoz leg hamarább férhetni.
Ki orrára bukik, nagyot esik.
Eleget dugdosta, de orrára találtak.
Nem orrodra való az arany perec.
Orron fogva viszik akár hová.
18Szaglódik, mint a’ visla.
Disznó órjával jó a’ lencse.
Meg látogatták Órmandi Uramat.
Vörös ór szőllő lévnek jele.
Vörös ő mind nevére, mind hajára nézve.
Mindent másnak orrára ne köss.
Ki orra után jár, sokszor útat veszt.
Mindent magad’ orrodra ne végy.
Ha bűdös a’ gané, vedd el az órod.
Néked is kettő az orrod, mint más szegény ember’ malaccának.
Tudgya: hányat ütött az óra.
Csöpög az orra, mint a’ kazány.
Örömest melegedne tüznél a’ kutya, ha orrát nem féltené.
Eb se szenvedi, ha meg ütik az orrát.
Ne turkáj mindenben, mint a’ sovány disznó.