MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Én is üdvözlöm a pulpituson. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Urak! Én egy olyan témáról szeretnék egypár gondolatot mondani vagy problémafelvetésként elmondani, ami talán itt ma kevesebbszer került szóba a mostani vitában, hiszen nagyon sok hozzászóló, amennyire tudtam követni a vitát itt és az interneten is, az aktív közösségről beszélt. Tehát azokról az emberekről, hogy hogyan lehet megtartani vidéken a fiatalokat, hogyan lehet munkahelyeket teremteni, hogyan lehet a vonzóképességét a helyben maradásra, jó értelemben ösztönzést segíteni, és talán kevesebb szó esik egy másik társadalmi csoportról, ők pedig az idősek, a nyugdíjasok.
Ha a vidéket nézzük, akkor sok esetben sokkal nagyobb problémákkal szembesülnek az idősek és a nyugdíjasok, mintsem adott esetben az aktív társak, már csak azért is, mert egy nyugdíjas adott esetben nem tud összepakolni, aztán elköltözni a nagyobb városba vagy akár külföldön munkát keresni, hanem ő arra van kényszerítve, kárhoztatva - ki hogy akarja fogalmazni -, hogy ahol addig élt, ott éljen, és ott próbáljon egy élhető teret a maga számára kialakítani.
Ha jók az emlékeim, akkor az időseknek nagyjából olyan 97-98 százaléka magánháztartásban él. Közülük is nagyon sokan egyedül élnek, hiszen, ha jól emlékszem egy másik számra, akkor a 70 év felettiek közül 66 százalék az özvegy, és jellemző módon hölgyek, akik egyedül élnek, elvesztették a férjüket. Azon gondolkodtam, míg Sallai képviselőtársam mondatait hallgattam az idősotthonról, hogy az eleve rossz - én ezt nem teljesen így látom. Biztos az a legjobb, ha valaki a családjával megfelelő módon tud élni, de vannak olyan élethelyzetek - én magam is több ilyennel találkoztam -, ahol bizony egy idősotthon komoly megoldást jelent akár a család, akár egy idős személy élethelyzetére.
Ráadásul ezeknek a nyugdíjasoknak általában jellemzően a legalacsonyabb a nyugdíja is, hiszen itt már volt szó a korábbi téeszidőkről, egyebekről, mindenféle korábbi időszakról, őket ez halmozottan sújtja, tehát nagyon kevés pénzből kénytelenek megélni. Ebből kifolyólag jelentős létszám él konkrétan szegénységben, sőt akár az éhség, tehát az időskori éhezés is jellemző bizonyos szempontból. Éppen ezért én sok esetben arra is fel szoktam hívni a figyelmet, hogy nagyon helyes, ha sokat teszünk a gyermekéhezés megszüntetéséért, de legalább ennyire fontos lenne az időskori éhezés asztalra tételére és megoldására is figyelmet fordítani.
A másik, hogy nemcsak hogy idősek és kevés összegből kell hogy éljenek, hanem bizony elszigeteltségben és magányban is élnek ezek az emberek, ami további problémákat is okozhat a számukra. Emellett az egészségügyi helyzetük, vagy úgy is fogalmazhatnék másik oldalról, hogy az egészségügyi szolgáltatások színvonala ezeken a kisebb településeken, tanyákon kimondottan nehézkes vagy szinte a nullával egyenrangú, vagy a háziorvoshiány, vagy megközelíthetőségi problémák, vagy sok minden más fizikai akadály miatt. Tehát nagyon komoly gond az, hogy az egészségügyi ellátás is nehezebben vagy rosszabb minőségben éri csak el ezeket az idős embereket.
(21.20)
Mint ahogy igaz ez a szociális ellátórendszer tekintetében is, hiszen sok esetben szintén nem éri el ez az ellátórendszer ezeket az embereket, és ezért nem is tud segítséget nyújtani a problémáik kezelésében.
Egy félmondat erejéig már szóba hoztam a mobilitási lehetőségeket, hiszen ez is egy kimondottan korlátos lehetőség úgy általában is sok esetben a falusi lakosság számára, de ez kiemelten igaz az idősek esetében. És szintén fontos megemlíteni a biztonsági helyzetet, hiszen nagyon kiszolgáltatott helyzetben, különböző bűncselekményeknek is jelentősebb mértékben kiszolgáltatva élnek ezek az emberek.
Ezeket csak azért akartam elmondani, mert még egyszer hadd idézzem azt, hogy nagyon erősen arra fókuszált a mai vita, hogy hogyan tudunk azoknak az embereknek segíteni, akik elvágyódnak vagy el akarnak menni a faluról, a vidékről, hogyan tudjuk ezt korlátozni, lassítani, visszafordítani ezt a folyamatot. És arról a társadalmi csoportról, aki nem akar elmenni onnan, ahol ő lakik, nem vágyódik el, hanem ott akar élni megfelelő biztonságban és megfelelő körülmények között, őróluk talán kicsit kevesebb szó esett. És bizony persze, ebben a helyzetben tud segíteni vagy tudja egy picit kompenzálni a helyzetet vagy ellensúlyozni a család, az a civil vagy önkormányzati közösség, ahol a falun élnek az emberek. Egészen biztosan tud segíteni az is, hogy van, amit meg tudnak termelni, amit esetleg nagyobb városokban kevésbé ezek az emberek, de mégiscsak azt kell mondjam, hogy az államnak komoly feladata és szerepe kellene hogy legyen ebben a témakörben.
Az EU-s forrásoknál is érdemes megvizsgálni azt, hogy hogyan lehet olyan szolgáltatásokat fejleszteni, hogyan lehet olyan forrásokat biztosítani, amiknek a segítségével kimondottan ezeknek az idős embereknek az élethelyzetén próbálunk segíteni, mind a szegénység, mind az egészségügyi helyzet, mind a szociális ellátások tekintetében, vagy akár csak abban, hogy legyen valami olyan eszközük, amivel van valami kapcsolatuk külvilággal és tudnak ezáltal bekapcsolódni a közösség életébe.
Igazából én a problémát szerettem volna csak fölvetni, hiszen nem értek sem a vidékpolitikához, különösen nem az agrárpolitikához, éppen ezért nem ebben szerettem volna a magam részéről elmélyülni, de abban igen, hogy ne feledkezzünk meg az idősekről, ne feledkezzünk meg azokról, akik halmozottan hátrányos helyzetűek ebben a tekintetben, ha szabad így fogalmazzak. És talán fontos lenne hallani arról is néhány gondolatot esetleg államtitkár uraktól, hogy milyen programjaik, elképzeléseik vannak, amelyek kimondottan specializáltan a vidéken élő, kisebb településen élő nyugdíjasok számára jelentenek valamilyen segítséget, támaszt akár az önkormányzatokkal karöltve, akár civil szervezetek bevonásával és támogatásával. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps az MSZP soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
