DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Engedje meg nekem, hogy Apáti István képviselőtársam néhány felvetésére válaszoljak. Abban teljesen egyetértünk, hogy a vidéki élet minőségét, lehetőségét, a megélhetést nagyban segíti a kertek megművelése. Abban is teljesen igaza van, hogy a felesleg piacra juttatása egy újabb lehetőség arra, hogy pluszbevétel, plusz jövedelemforrás legyen, hiszen a mindennapi apróbb bevásárlásokat kifejezetten segíteni tudja. De azt szeretném, ha elismerné, hogy milyen erőfeszítéseket tesz a kormány azért, hogy ez megvalósulhasson. A piacok létrehozásának támogatása, hogy szinte minden településen támogatjuk az őstermelői piacok létrehozását, a rövid ellátású lánc biztosítása, az, hogy előírás, hogy a 40 kilométeres körzetből származó terméket kell először megvásárolni, maga az őstermelői lét formája, annak az adózási lehetősége, hogy gyakorlatilag 600 ezer forintig a bevételt nem is kell nyilvántartani - tehát ez egy működőképes dolog lehet. Azt pedig engedje meg, hogy azt mondjam: a piacot ellenőrizni kell, muszáj a vásárlók biztonsága érdekében. A Nébih vizsgálata azt szolgálja, hogy a vásárló meg legyen győződve arról, hogy biztosan egészséges terméket vásárol.
Egy helyről jövünk, tudjuk, hogy mit lehet csinálni a növényvédő szerekkel, tudjuk, honnan szerzik be, tudjuk, hogy annak milyen engedélyei vannak, mennyire engedélyezett Magyarországon, mennyire nem, pontosan ott. Olyan rémmesék vannak néhány kezelésben, amiért muszáj, hogy a vásárló biztos legyen abban, hogy egészséges terméket vásárol.
A kertben mint megművelendő területben olyan lehetőségek vannak, amelyeket muszáj kihasználnunk. Több százezer hektár összesen azon kertek száma, amelyek nincsenek megművelve, vagy - még lehetne fokozni ezt -, amiben csak füvet és díszfát, vagy virágot ültetnek az emberek ahelyett, hogy gyümölcsfákat vagy zöldséget termesztenének benne.
Mindenképpen beszélni kell arról a jelenségről, amit megemlített, a felvásárlómaffiáról. Igen, ez nagyon sok helyen nagyon sok embernek óriási keserűséget, nagyon sok emberi tragédiát okoz. De hadd kérdezzem, kedves képviselőtársam: mi kell még, hogy az embereket rábírjuk arra, hogy együttműködjenek, hogy termelési csoportokat, hogy termelő-értékesítési szövetkezeteket alkossanak, hogy közösen lépjenek fel, hogy ne ilyen gazemberek kezébe adjuk a sorsunkat, hanem saját magunk irányítsuk? Ott vagyunk, ott van a lehetőség. 150 millió forintot adunk öt évre; évente 30 millió forintot azért, hogy ilyen termelői csoportokat hozzunk létre, és ezek tudják segíteni a piacra jutást, az értékesítést nagyobb területen is.
Az öntözéssel teljesen egyetértek. Azt kell mondjam önnek, hogy nagyon komoly munka folyik a kormányon belül, tárcaközi egyeztetések folynak a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara bevonásával pontosan azért, hogy megfelelően tudjunk választ adni a kor kihívásaira. Hogy addig ne történjen semmi hátrány, ezért most minden öntözéssel kapcsolatos szabályozást befagyasztottunk. Ez azt jelenti, hogy nem kell a kutak engedélyeztetését fizetni, nem kell a vízkivételért, nem kell most semmiért fizetni, le van blokkolva az egész. Amit eddig is szerettünk volna megvalósítani, ez az 50 ezer köbméter, ezt lehetővé teszi az európai uniós egyezmény, 50 ezer köbméterig nem kell fizetnünk érte. Ezt szeretnénk felemelni legalább 100 ezer köbméterre. Ez azt jelenti, hogy 50 hektárról 100 hektárig tudunk gyakorlatilag díjmentesen öntözni. De egy csomó kérdés felmerül, eljárási rendeket kell lemodelleznünk és megalkotnunk. Hol mehet a csatorna, kinek a földjén, ha valakinek a földjét vesszük el, ki fizet a csatornáért, ki tartja fenn a csatornát, ki tartja karban, ki biztosítja, hogy a víz átfolyása mindig meglegyen, ki az üzemeltető?
Tehát rengeteg olyan kérdés van, amire meg kell válaszolnunk, amiben a gazdatársadalom együttműködése kell, hogy megfelelő válaszokat kapjunk, mert nincsenek meg ezek a válaszok, nincsenek meg ezek az egyezségek. Mindenki azt szeretné, hogy a föld végében menjen a csatorna, de ne érintse az ő területét, mert akkor neki már területkiesése van, majd valaki állandóan tartsa tisztán, folyjon a víz, neki ne kerüljön semmibe, és egyébként hadd kapjam már ingyen a vizet, mert hát mégiscsak én vagyok a gazda. Tehát sok olyan kérdés van, amit tisztáznunk kell, amire áldozatot kell hozni, meg kell találnunk a helyes válaszokat, de együttműködés nélkül ez megint csak nem megy. Tehát muszáj egyezséget találnunk.
A közmunkásokat említette. Abban egyezkedjünk már kicsit, hogy akármit is csinál a közmunkás, mégiscsak jobb, mint ha semmit nem csinál, hanem ül az akármilyen háza előtt és nézi, hogy kik mennek el ott. Tehát a segélynél mégiscsak jobb, hogy reggel 7-re, 6-ra, 8-ra be kell menni, meg kell jelenni (Dr. Apáti István: 9-re meg otthon van!), meg kell borotválkozni. Ott nagy hiba van azzal, aki ezt felügyeli. De oda kell menni. És amit felvetett, kedves képviselőtársam, az az igazság, hogy elsikkadt a figyelme, mert megvalósult, amit ön kér. (Dr. Apáti István: Csak nem működik!) Kötelezhetjük őket. Én jártam Máriapócson, szemtanúja voltam, amikor a 20 tonna meggy megrohadt fenn a pótkocsin, mert 30-40 fokos meleg volt, és nem volt ember, aki leszedje vasárnap délelőtt. Ezt nem lehet így. Akkor jött az a törvényjavaslat, és el is fogadtuk azt a törvényt, hogy a közmunkások közül kijelölhető az alkalmas ember arra, hogy szezonális munkában vegyen részt. (Dr. Apáti István: Nem megy!) És jön a csúnya része: aki nem vesz részt benne, azt 3 évig kizárhatjuk mindennemű ellátásból. (Dr. Apáti István közbeszól.) Ez nem egy szép törvény, ez egy nagyon csúnya törvény, de muszáj akár - ön fogalmazott így - kényszerítő erőt is bevetni arra, hogy a közmunkából átvezessük a gazdasági szférába ezeket az embereket.
Láthatja a mostani költségvetésben is, a közmunkások létszámából mintegy 50 ezernyi embert szándékozunk átirányítani a gazdasági szektorba, hogy 2018-ban már a versenyszférában termeljenek sokkal magasabb bérért, mint ahol most vannak. De ezeknek az embereknek a családjában három-négy generáció óta nem dolgozott senki. Óriási dolog, hogy reggel már felkel, megborotválkozik és bemegy. (Dr. Apáti István: Jó borostásan is!) Nagyon nehéz folyamat szociológiailag, társadalmilag rávenni őket arra, hogy dolgozzanak. De a legnagyobb lépést megtettük, mert mindig az első lépés a legnagyobb. De most már közmunkásként dolgozik, tudja, hogy fizetés jön, tudja, hogy be kell osztani, innen már csak egy lépés a gazdasági szféra, és szerintem ez a 2018-as esztendőnek egy nagyon nagy előnye lesz. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
