GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök úr nagy tisztelettel köszönöm a vélekedését, az álláspontja rögzítését. Most a harmadik percben járunk, az előbb a nyolcadik percig pedig végig a törvényjavaslathoz kapcsolódó eseti példát mondtam el. Ha figyelt elnök úr, akkor érezte ön is. Köszönöm szépen. Képviselőtársamat pedig, mondta, hogy figyelmezteti, de nem tette meg, ezért helytálló volt az én mondatom.
Visszatérve a törvényjavaslathoz, a törvényjavaslat kapcsán tehát azt akarom mondani, hogy a buszsofőrök hiánya, a buszsofőrök hiányának a megoldása tekintetében a felvételek legalább két nehézségbe ütköznek, legalább kettőbe. Az egyik az, hogy bár ami kormányzati felelősség lenne, hogy mondjuk, ennek a fedezeti hátterét biztosítják, az legalább kétséges. A másik, hogy ha még lenne is kormányzati fedezet arra vonatkozóan, hogy száz, ötszáz, ezer buszsofőr felvételére sor kerüljön a közúti közlekedést érintő 0-50 kilométeres távolságok vonatkozásában, amiről szól a törvény, akkor ma már szinte embert nem találnak, akit felvehetnek vagy felvehetnének, mert az elmúlt hét esztendőben 600 ezer ember elhagyta ezt az országot annak a gazdaságpolitikának az eredményeképpen, amit a Fidesz folytat, mert nem tudtak itthon megélni, mert nem kapták meg a tisztességes fizetésüket, mert a minimálbéres emberek öt-hat éven keresztül kevesebbet érő, kevesebb vásárlóerő-értékkel bíró pénzt kaptak a kezükbe. Ez a politika nem segítette azt a folyamatot, ami a problémák megoldását érinti; és a törvényi szabályozások sem, az a munka törvénykönyve sem, amely a kiszolgáltatottságot növelte.
Ez a törvényi intézkedés abszolút módon a munkaadók előnyre szolgál, hiszen a rendelkezési időre járó pótlék összegét, a díjazás összegét megspórolja a munkavállalókon. Azáltal, hogy azt a pihenőidőt, azt a 12 órás pihenőidőt kétfelé bonthatja, 3 és 9 órára, azt a helyzetet teremti meg, hogy az a 3 óra, amit egy adott műszakban letöltött 5-6 óra után kiadnak az embernek, ami arra alkalmatlan, hogy hazamenjen és visszajöjjön, nem a pihenést szolgálja; az elcseszett idő.
Elcseszett idő az ő szemszögükből nézve, hiszen hasznosan nem tudja sem a családja, sem a maga javára kihasználni. És azt követően, amikor újra, ugyanazon a napon munkába kell állnia a csúcs második időszakában, akkor pedig azzal szembesül, hogy itt azt a köztes 3 órát senki nem fizeti meg neki, a rendelkezésre álló díjazás tekintetében nulla forint az, amit ő kap, de ott kellett legyen. És mint ahogy mondtam, hajnalban 4 órakor felkelt, este 8 órakor jó esetben hazaérkezik, és menet közben azt a 3 órát sem fizetik meg a számára.
(12.30)
Ez szerintem abszolút módon az aljasság határát súrolja, és elfogadhatatlan. Bércsökkenéssel jár abban az országban, ahol nem bércsökkenést kell adni ezeknek az embereknek, hanem fizetésemelést. Beszélhetnek itt önök nagy általánosságban arról, hogy nőnek a bérek. Persze, persze, a bruttó bérek legkiváltképp, még azt is mondhatjuk, hogy a reáliák tekintetében is. De főleg azoknál az embereknél, akik egyszerű, kézzelfogható munkatevékenységet végeznek, ott ez már sajnos nem igaz, öt-hat éven keresztül csökkent.
Az a baj, tudják, képviselőtársaim, hogy mindazok mellett, amiről itt beszélünk, még egyszer hangsúlyozom, nemcsak az érintett ember van kizsigerelve, hanem az általa A-ból B-be eljuttatott emberek sokasága is veszélyhelyzetbe kerül, az ő biztonságuk is kérdőjelessé válik. Az utasok biztonsága is kérdőjelessé válik, akkor, ha nem kipihent buszsofőrök szállítják őket. És a munkakörülmények egyértelműen romlanak, a biztonság tekintetében vagy épp az egészség megromlását érintően is az ilyenfajta „szervezések” nem segítik a dolgokat. Ez kizsákmányolás.
Persze, már láttunk ilyet, mert hát akkor, amikor 2012-ben Mészáros a tevékenysége alapján 800 milliós osztalékot vett fel, akkor 225 munkaadójának ugyanabban az évben 157 millió bért fizetett ki összesen. 800 millió osztalék valakinek, az általa foglalkoztatott embereknek, akik ezt a tevékenységet gazdaságilag megalapozták, 225-üknek meg összesen 157 millió forint. A példák megvannak, lehet erre az állami cégek keretei között is tervezési folyamatot indítani, csak azt gondolom, nem célszerű, főleg nem azokban az esetekben, ahol mások biztonsága forog kockán.
Tudják, amikor munkaszerződéseket kötnek, akkor a munkaszerződésekben a munkaidőre vonatkozó meghatározások, megállapodások alaptételként fogalmazódnak meg. A munkaszerződések enélkül nem léteznek. A munka törvénykönyve szerint, még a mai szerint is, amit, mint mondtam, 2011-ben olyanná tettek, hogy kiszolgáltatottabbá váltak a munkavállalók, még ebben a törvényben is a pihenőidőket, a munkaidőnek az egyes munkanapon belüli elosztását érintően vagy a munkarendet érintően, a szerződéses munkavégzés tekintetében és sok minden egyéb másban, a rendelkezésre állás szabályai vonatkozásában is egyértelműsítették - ez nagyon csúnya szó volt, egyértelművé tették. Na de most ezt akarják felrúgni, most már ebből is ki akarnak lépni. Most már ezt a kiszolgáltatottságot is növelni kívánják. A pihenőidő nem mást szolgál, az a munkavállaló felfrissülését, az új energiákkal való feltöltődés lehetőségét, mondhatnánk, nagyon sok mindent szolgál. Ebben a verzióban, amit önök a Parlament falai között most megjelenítettek, ez nem teremthető meg.
Persze, vannak olyan élethelyzetek, amikor bizonyos értelemben ki kell lépni az általános szabályozás keretei közül, de nem generálisan, még egyszer mondom; nem generálisan és nem olyan esetekben, amelyek mások életére mértékadó kihatással bírhatnak. Tudják, két egymást követő munkanap tekintetében az általános munkaügyi előírások vonatkozásában 22 óra pihenőidőnek rendelkezésre kell állni. Ha csak logikailag végigfuttatják azt a történetet, amiről beszélünk, akkor borul a dolog, nem csinálható meg.
Ahhoz, hogy ez realizálható legyen, új munkavállalók sokaságának felvételére van szükség, amiről nem beszélni kell, hanem csinálni, amit meg kell fizetni, hogy vonzóvá váljon, és akkor ennek a feltételeit meg lehet teremteni. De a mai gyakorlat, úgy látom, nem erről szól. És van olyan szabályozása is a munka világának, ami arról szól, hogy például a fiatal munkavállalókat jó értelemben vetten „kímélni” kell. A fiatal munkavállalók esetében legalább napi 12 óra pihenőidő biztosítása kötelező. Hogyan gondolják ezen keretek betartását?
Még egyszer, mi a helyzet a munkahelyre történő utazással meg az onnan történő hazautazással, az átadás időtartamával és sok minden egyéb mással? Ezek nem számítanak bele a pihenőidőbe, de abból az időtartamból veszik el azt a lehetőséget, hogy tényleg pihenéssel töltse az érintett az idejét. Nem lehet, nem lehet józan ésszel támogatni ezt a törvénytervezetet. Már csak azért sem, mert mindezt úgy csinálják meg, hogy közben az érintett szakszervezetekkel, érdekképviseletekkel történő egyeztetéseket sem folytatják le, nem beszélnek velük.
A jelenleginél rosszabb munkavégzési körülményeket hívnak életre. Nem biztosítják a munkavállalónak azt sem, ami ma van. Nemhogy jobbat teremtenének, jobbat csinálnának, azt sem biztosítják, ami ma van. Mindez tehát a munkakörülmények romlásához vezet, a munkavállalók biztonságának és a munkavállalók egészségének védelme ellenében hat. A kormány megítélésem és hitem szerint ennek a törvénytervezetnek az elfogadásával veszélyezteti azon érintettek sokaságának a helyzetét, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik. Tehát magyarul, az utasok biztonságát is veszélyeztetik.
Erre gondoljanak, itt életek sokaságáról van szó, akiknek oda kell érni, hogy munkát tudjanak végezni, és vissza is kell érni, mert a családjuk is várja őket. Azt a törvénytervezetet, ami direkt módon kimondva a munkavállalók érdeke ellen hat, nem lehet támogatni, azt józan ésszel nem lehet támogatni. Nyilván a munka világa az a felület, ahol kell rugalmasságot adni a munkaadó számára is, de a másik oldalon meg biztonságot is kell teremteni a munkavállaló számára is. Nemcsak az egyiket, hanem mind a kettőt együttesen kell tudni megteremteni.
Önök most már hetedik esztendeje folyamatosan elfeledkeznek arról, hogy a munkavállalók biztonságát, a jobb megélhetési körülményeiket alapozzák meg, önöket csak az érdekli, hogyan szolgálják ki a munkaadói igényeket. Mondom még egyszer, az egyik legcsúfosabb története ennek a törvénytervezetnek az, hogy a pihenőidő keretei között számolja el azt a rendelkezésre állási időtartamot, amellyel szemben díjazásnak kellene megjelennie.
Gondolják végig tehát, és értékeljék át a helyzetet! Olyan törvényt ne akarjanak megszavazni, ami az emberek biztonságát veszélyezteti vagy épp azt csökkenti. Elnök úr, köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
