GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Igyekszem, igyekszem mozdulatlan állapotban végezni a munkámat. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Witzmann Mihály szavait hallgatva egy kicsit máshonnan kezdem, mint ahonnan kezdeni akartam. És szeretném felvillantani azt, hogy talán miért is van képviselőtársam tévedésben e tekintetben, mármint amit elmondott a korábbiakban. És utána rátérek nyilván arra a részére, ami a legfontosabb a törvényjavaslatnak.
Azok a dolgozók, akik olyan munkatevékenységet végeznek, amely nemcsak a saját életükre, hanem mások életére is mértékadó kihatással van, nyilvánvaló, hogy olyan munkakörülmények közepette kell hogy megtegyék mindezt, ami nem veszélyeztet másokat, még annak az esélyét is elkerüli.
Mondja képviselőtársam, hogy ennek a törvényjavaslatnak a beltartalma gyakorlatilag erősíti azt, hogy ezek a munkatevékenységeket végző emberek kipihent állapotban végezhessék a munkafeladatukat. Engedje meg, elnök úr, képviselőtársam, hogy - természetesen a témához szorosan ragaszkodva - mondjak egy esetleges példát a dologhoz illesztetten. Egy buszvezető, aki mondjuk 10-30 kilométerre lakik a szolgálati helyétől, ahol a munkát fel kell vennie, az a buszvezető, ha egy viszonylag korán műszakba lépéssel párosítható, mondjuk, reggel 5 órakor műszakba kell állnia, és hát sok ilyen van, tudjuk, és az sem egy extrém helyzet, hogy 10-30 kilométerre van a szolgálati helyétől a lakhelye, az a munkavállaló reggel fél 4-kor biztos, hogy fel kell hogy keljen. Az első félórája azzal telik, hogy saját magát helyzetbe hozza, majd a következő háromnegyed-egy órája meg azzal telik, hogy a lakhelyétől eljusson valamilyen formában a szolgálati helyéhez, ahol a munkát fel tudja venni. Reggel 5 óra, műszakba áll, reggel 5 órától a műszakcsúcs egyik része majd elindul ott 7 óra környékén. Mondjuk, dolgozik 11 óráig. Akkor lecseng a délelőtti csúcs, 6 órát dolgozott.
E szerint a törvényjavaslat szerint utána azt mondják neki, hogy 3 óra pihenőidő, nem készenléti, nem, pihenőidő, mert a készenlétire fizetni kellene; 3 óra pihenőidő. Délután 2 órára elérkeztünk. Majd utána azt mondják neki, hogy akkor most újra műszakba állsz, jön a délutáni csúcs, műszakba állsz újra egy 6 órás időintervallumra maximum, ugye, hogy 12 óránál többet ne dolgozzon. Akkor ebben a helyzetben, ugye, ha 14 órakor állt műszakba, akkor 18 óráig, nem, 20 óráig munkatevékenységet fog folytatni, ha csak 4 órát, akkor 18 óráig munkatevékenységet fog folytatni.
Ha este 6-ig vagy este 8-ig dolgozott ebben a második etapban, akkor újra a műszak befejezését követően váltások vannak ezeknél a munkahelyeknél, az is időt rabol, egy fél óra eltelik, fél 7 vagy fél 9, majd újra hazamegy, háromnegyed óra-egy óra, fél 8 vagy fél 10, attól függően, hogy 4 vagy 6 órát dolgozott pluszban, és otthon van már a családjánál este vagy fél 8-kor jó esetben vagy fél 10-kor. És ha jól megy a sora, akkor holnap reggel kezdheti újra.
Na szóval, a példát csak azért említettem, és azért mondtam el, hogy ez a munkavállaló végképpi kizsigerelése. Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy olyan helyzetet próbálnak megteremteni főleg az után a 2011. évi munka törvénykönyve után, ami már önmagában a kizsigerelés irányába vezetett. 2011… - a 2012. januártól hatályosuló munka törvénykönyve gyakorlatilag azt hozta - emlékezzenek vissza, legyenek büszkék rá, hogy elvették a délutános pótlékokat, lecsökkentették az éjszakai pótlékokat -, hogy olyan kollektív szerződések életre-hí-vó-dásának a lehetőségét teremtették meg, adták meg, ami arról szól, hogy az állami működtetésű cégek esetében a munka törvénykönyvétől - idézőjelbe tetten a munka világában: a bibliától - pozitívabban nem lehet eltérni.
(12.00)
Értik?! Nem negatívabban, pozitívabban nem lehet eltérni. Önök most megmutatják, hogy lehet negatívabban eltérni még attól is, ami önmagában már a kizsigerelésnek a munka törvénykönyveként megjelent. Megmutatják azt, hogy hogyan lehet a munkaadók számára olyan feltételeket teremteni, ami tényleg végképp a munkavállalók kizsigerelésével párosul.
Azt szokták mondani a munka világában, hogy a munka törvénykönyve arra való, hogy egyrészt rugalmasságot, másrészt biztonságot adjon. Rugalmasságot nyilván a munkaadóknak és biztonságot a munkavállalóknak. Önök végképp az elmúlt hét esztendőben azt teremtették meg, hogy a rugalmasság, rugalmasság, rugalmasság kereteit tágították, persze közben a munkaadókat is a falhoz szorították azzal, hogy például ezeknek a munkavállalóknak, akiknek nem olyan hatalmas a fizetésük buszvezetőként sem, ezeknek a munkavállalóknak a bére után egyre növekvő járulékteherrel párosították a munkaadókat, ezzel őket is, mint mondtam, a falhoz szorították, de a munkavállalókat végképp a munkaadókon felül.
No, a példát csak azért említettem, mert Witzmann képviselőtársam a kipihent munkavállalókról szólt és annak a lehetőségéről. Ennek a törvénytervezetnek a célja nyilván nem más, mint az, hogy a pihenőidőt valójában két részletben adhassa ki egy adott nap leforgása alatt. Nyilván értem, a csúcsterhelés meg a ciklikusság figyelembevétele mellett gondolkodnak így, a reggeli, az esti csúcsok tekintetében a közúti közlekedés vonatkozásában, a 0-50 kilométeren belüli esetekben. Nem ez a munkaszervezés.
A munkaszervezés sokkal inkább másról szól, az a munkavállaló érdekeit is szem előtt tartja. Tehát helyi és 50 kilométeren belüli; persze, ha megnézzük az azon túli, a Volán-társaságokat érintő szabályozási rendszereket, akkor ott is látható, hogy egyszerűen azon szabályozási keretek között, amelyeket önök rajzolnak az ő számukra, a formákat, amelyek működési alapja az ő munkavégzésüknek, nem lehet tartani.
Magyarra fordítva a szót: úgy lehet eleget tenni egy ilyen típusú elvárásnak, hogy közben létszámbővítésekre kell sort keríteni. No, de ennek meg egyéb más feltételeit nem teremtik meg, mert lassan már nem lesz Budapesten, de a nagyobb városokban sem olyan, aki ilyen típusú munkatevékenységet vállalna, mert érzi azt, hogy itt csak a falhoz van szorítva és elhagyja ezt az országot; 600 ezren már elhagyták, tudják önök is.
A napi pihenőidő tekintetében az alap az, hogy 12 óra; 12 óra és lehetőség szerint ez egybefüggő 12 óra legyen. Ez a szabályozás most azt mondja, hogy megbontható 9 és 3 órára, és az egyik munkanap befejezését követően, a másik munkanap elkezdése előtt legyen a hosszabb futamidejű 9 órás pihenésre fordítható idő. De azt nem mondja és azt nem mutatja már meg, hogy ebben a 9 órában, mint ahogy a példa kapcsán említettem, ezeknek a buszvezetőknek el kell jutni a munkahelyükre, majd onnan a munkavégzést, a váltást követően haza is kell jutni. Ez általában egy budapesti viszonylatban egy órát minimum felemészt.
Lehet, hogy adott esetben többet is, ez csak egy odaút, a visszaúttal együtt kettőt. Ez azt jelenti, hogy az említett példa kapcsán marad 5 vagy 7 órája az érintett munkavállalónak a családjára meg a pihenésre. Hogyan gondolják önök azt, hogy ezen feltételek mellett tisztességgel, baleseti kockázatok nélkül tudja ellátni ez az ember a munkáját? Nemcsak az ő személyére nézve, hanem az őáltala A-ból B-be szállított személyekre nézve is kockázati tényezők növelését emelik be a rendszerbe.
Beszélt itt képviselőtársam a rendkívüli helyzetekről, az időjárásra vagy egyéb más rendkívüli helyzetre való áttérés kapcsán a pihenőidő 8 órára történő csökkentéséről. Igen, olvasom én is a törvénytervezetet, mondja is, hogy majd a következő munkanapon persze azt a többlet-pihenőidőt majd biztosítani kell, amit a korábbiakban elvettek úgymond a munkavállalótól, de itt igazából az alapvető probléma nem ez.
Az alapvető probléma az, hogy ha egy munkaszerződés kötődik a munkaadó és a munkavállaló között, akkor ezt írásban megteszik, és azt követően nyilván csak közös, kölcsönös megállapodás alapján változtatható meg. És ebben a munkaszerződésben meg az ehhez kapcsolódó - ha van - kollektív szerződésben mindig azok a gondolkodások erősödnek meg és íródnak le, amelyek a munkavállaló biztonságát, az egészségének a védelmi szempontjait erősítik meg vagy kellene hogy megerősítsék, és ettől a kollektív szerződések általában a kedvezőbb eltérítés irányába mozdulnak el. Kollektív szerződésekben nem is nagyon szoktak más irányba elmozdulni. Törvényi módosításokkal szoktak más irányba, negatív irányba elmozdulni, mint ahogy önök ezt megmutatták az előbbiekben is.
A második alapvető probléma ennek az egész gondolkodásnak a keretei között az, hogy az egységes közlekedési szakszervezetekkel történő egyeztetések hogyan történtek meg vagy hogyan nem. A szakszervezetek vélekedési álláspontja alapján nyugodt lelkülettel mondhatom, hogy ez a törvénytervezet nem kerül támogatásra, nem a Parlament falai között az ellenzék részéről adott esetben vagy az ellenzék adott pártjai részéről, hanem maguknak az érdek-képviseleteknek a támogatását sem bírja.
Ez a törvénytervezet nem értelmezhető egyértelműen. Tudják, ennek a 12 órának a kétfelé bontása, annak a 12 órának 9 és 3 órára történő bontása közötti időszaknak a pihenőidőként való beszámítása, a készenléti pótlékok megvonása, mert ez erről szól, ez becstelen dolog. Ez tisztességtelen dolog ezekkel a munkavállalókal szemben. Tudják, az is tisztességtelen, hogy úgy kívánják meg ezt a rendelkezésre állást, hogy közben nyilvánvaló, hogy ezek az emberek, ezek a munkavállalók effektív módon valójában pihenésre szinte egy percet sem tudnak fordítani.
Hazamenni nem tudnak, mert egy óra oda, egy óra vissza; milyen pihenésről beszélünk? Még annak a kockázata is megvan, ha elindul, hogy nem ér vissza. Nonszensz! Nonszensz, amit kitalálnak csak azért, hogy kevesebb pénzt fizessenek az emberek kezébe. Megdöbbentő!
Az is elfogadhatatlan, hogy egy adott napon, egy adott munkanapon többször kelljen a munkát felvenni. Az Mt. alaprendelkezéseivel ütközik a dolog. Nyilván vannak extrém esetek, de önök nem extrém esetre vonatkozó szabályozást tesznek, hanem olyat, ami gyakorlatilag generálisan kihat ennek a szférának az életére és az itt dolgozók életére.
Mese nincs, a pihenőidő attól pihenőidő, hogy egyrészt egybefüggő és mértékadó nagyságú. Mint mondtam, ennek a biztosítása már csak azért is elengedhetetlen, mert ha ez nem történik meg, akkor óriási kockázatokkal kell számolni és nemcsak a munkavállalót ért esetleges sérülések vonatkozásában, hanem azokat az embereket érintően is, akikért ő felel, akikért ő felelősséget vállal. Elnök úr, majd folytatom a következőkben. Köszönöm szépen.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
