NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Napirend utáni felszólalásom címe, hogy kezdeményezésünkre a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolításának ügyében Tarlós István főpolgármester úr a kormányhoz fordult. Itt tart most ez az ügy, de idézzük fel, hogy hol kezdődött, hiszen 2004 tavaszától több mint tíz éven át kordonokkal kellett védeni ezt az elvileg tiltott önkényuralmi jelképekkel is csúfított szovjet kommunista emlékművet a népharagtól. Ennyi azért a magyar nép javára és becsületére szóljon. De hogyan is jutottunk el idáig?
Engedjék meg, hogy ismertessem először is a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítását követelők kiáltványát 2004-ből.
A budapesti Szabadság tér és környéke helyén állt száz évig az a II. József által épített tüzérlaktanya, amelyet Pest Bastille-ának is neveztek. Ennek a területén végezték ki Batthyány Lajost, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökét, jelképesen felakasztották Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt, és még sok magyar forradalmárt, szabadságharcost börtönöztek be vagy végeztek ki itt. Ez a tér az ő emlékükre kapta a Szabadság nevet, még a környező utcák is a magyar vértanúk nevét viselik.
1897-ben bontották le a rosszhírű épületkomplexumot és alakították ki a jelenlegi környezetet. 1920-ban a nemzet legnagyobb tragédiájának, a kétharmados országvesztésnek az emlékére Trianon-emlékműcsoportot állítottak fel a kialakított téren. 1928-ban egészítették ki az emlékműcsoportot az ereklyés országzászlóval, amelynek talapzatába Nagy-Magyarország vármegyéiből, Petőfi, Kossuth szülőházának földjéből, valamint nagy történelmi csatáink helyszíneiről - muhi puszta, Csele-patak, 1848-as szabadságharc csataterei - és az első világháborúban elesett magyar hősi halottak temetési helyeiről - Galícia, Doberdó - hoztak földet. Eleink nemzeti emlékhelyet alakítottak ki a Szabadság téren.
1945-ben a benyomuló szovjet csapatok ezt az emlékműcsoportot, vagyis nemzeti emlékhelyünket rombolták le és építették fel a helyén saját obeliszkjüket. A rendszerváltás után tizenhárom évvel a tér átépítése kapcsán joggal hitte minden jóérzésű ember, hogy végre minden a helyére kerül; a szovjet katonák a temetőbe, a magyar történelmi emlékművek pedig vissza a Szabadság térre. De nem ez történt!
Magyarország politikai vezetői, a nemzet megkérdezése nélkül, a Szabadság tér eredeti állapotának helyreállítása helyett a szovjet hősi emlékmű teljes pompájában való visszaépítése mellett döntöttek. Ezen iszonyatos megaláztatás ellen persze több civil szervezet is felemelte a hangját; kétszer is szerveztek tüntetést a visszaépítés ellen, a fontos közéleti szereplőkhöz pedig tiltakozó beadványokat juttattak el - de mindezek süket fülekre találtak. Sőt, az emlékművön lévő, a Btk. 269/B. §-ába ütköző sarló-kalapácsos ábrázolás miatt feljelentés is történt - persze a rendőrség és az ügyészség is elutasította azt. Mindennek tetejébe az emlékművön a „Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek” felirat díszeleg minden magyar nevében. Annak a szovjet birodalmi hadseregnek a dicsőségére, amely elfoglalta és fél évszázadig megszállva tartotta hazánkat, katonái tízezer számra megerőszakolták asszonyainkat, leányainkat, több százezer honfitársunkat elhurcolták málenkij robotra, akiknek nagy része a Szovjetunió lágereiben pusztult el embertelen körülmények között, és amikor 1956-ban az általuk diktált, elviselhetetlen rendszer ellen népünk fellázadt, szabadságharcunkat is kegyetlen módon tiporták el.
Úgy érezzük, a parlamenti pártok ezzel megadták a végső kegyelemdöfést az egész rendszerváltásnak, amelynek alapja éppen az volt, hogy kimondtuk, a ’45 óta szovjet felszabadítás néven emlegetett esemény valójában megszállás volt.
Tisztelt Országgyűlés! Ezt 2004. április 4-én fogalmaztuk meg Budaházy Györggyel és sok-sok aláíróval, köztük Wittner Mária ’56-os szabadságharcossal, azonban itt az Országgyűlésben is 2011-ben leszavazták azt a módosító javaslatunkat, amelyet a Kossuth tér rekonstrukciójáról szóló határozati javaslathoz nyújtottunk be a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítása érdekében. Ezért Budaházy György szervezésében civil szervezetek és a Jobbik is a főpolgármesterhez fordult, hiszen az orosz-magyar hadisíregyezmény lehetőséget biztosít az emlékmű áthelyezéséhez, csak élni kell ezzel. Főpolgármester úr kabinetfőnöke fogadott minket, és ott is ismertettük, hogy az áthelyezés, megegyezés esetén akár azonnal, egyébként a szándék bejelentésétől számított két év elteltével egyoldalúan is végrehajtható a hadisíregyezmény szerint.
Közeledik 2016. október 23-a, a szabadságharc és forradalom 60. évfordulója, addig ezt a kérdést szerintünk rendezni kell. Amióta megépült a német megszállás emlékműve, ez így még abszurdabban mutatja a kettős mércét. Az egyik megszállás az megszállás volt, a másik pedig felszabadítás? Tarthatatlan ez, változtassunk ezen! (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
