DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A tankönyvpiac és -terjesztés átalakításával számos olyan hátrány érte az oktatás szereplőit, aminek a kijavítása rendkívül nehéz lesz. Egyrészt olyan adminisztratív és anyagi nehézségek elé állították több évtizedes tapasztalattal bíró, a pedagógusoknak minőségi és korszerű segítséget is nyújtó, népszerű kiadványokkal dolgozó kiadókat, ami miatt kénytelenek a felhalmozott tapasztalatukat külföldön kamatoztatni. Ezen kiadványok helyébe olyan könyvek kerültek, amelyek szakmai színvonala nem megfelelő ahhoz, hogy a jövő generációi ezekből tanuljanak, szerezzenek tudást.
Pedagógusok, akik részt vettek a kísérleti tankönyvekről szóló előadásokon, arról panaszkodtak például a természetismeret tantárgy egyik kísérleti tankönyvével kapcsolatban, hogy az egyes tanítási egységek túl hosszúak, a betűk mérete kicsi. A lényeg kiemelése félkövér betűvel csak néhány szóra korlátozódik; sem logikai, sem didaktikai szempontból nem áttekinthető. A megfogalmazás sokszor nem igazán értelmezhető egy 11-12 éves gyermek számára. Az egyes tantárgyakkal való összehangolás sem sikerült, hiszen hivatkozik például matematikából olyan ismeretre, amit még nem tanultak abban az osztályban a gyerekek. Az ábrák felhasználása nem következetesen illeszkedik a tananyaghoz. Emellett hibás, illetve hiányos magyarázó szövegre is akadhatunk. A szöveg elrendezése, a képek minősége is kifogásolható.
De említhetjük emellett Lackfi János versét is, ami úgy került bele egy kilencedikes tankönyvbe, hogy maga a költő sem oda szánta. Ironikus versét teljesen komolyan véve a képzők használatáról szól az a feladat, amit ezzel kapcsolatban meg kell oldaniuk a tanulóknak. Érzékeltetésként egy versszak a költeményből: „depizik a szaniban/a mutterchen/ dobi cigi dugiban/a farzsebben”. Ebben az esetben tehát nem arról van szó, hogy görbe tükröt tartunk a fiatalok elé nyelvhasználatukat illetően, ez a vers nem a szlengről szóló órán kerül elő, hanem ezt a stílust teljesen komolynak állítva be, találkoznak a középiskolások ezzel.
Korábban, amikor szembesítettük a kormányt a tankönyvek minőségének hibáival, akkor azt mondták, azt válaszolták, hogy a szakértők véleményének figyelembevételével sikerült a bakikat kijavítani, azonban az általam felhozott példák is azt támasztják alá, hogy erre mégsem került sor.
Ki a felelős mindezért, államtitkár úr? Miért avatkoztak be ennyire durván a tankönyvpiac rendjébe, ha csak ilyen színvonalú kiadványokra futja? Miért nem adnak a pedagógusok véleményére is? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiban.)