SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy csodálatos, fantasztikus törvényjavaslat fekszik most előttünk, ez a törvényjavaslat kifejezi bölcs vezetőinknek a népért aggódó gondoskodását és bölcsességét, amivel ezt az egész törvényjavaslatot megalkották. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, illetve az abban foglalt törvénymódosítások jelentősége elvitathatatlan. A problémakör, a szabályozási mód, ahogyan a kormánypártok a problémakört megközelíteni és rendezni kívánják, páratlan, a törvényjavaslat jelentőségét azonban nem a tématerület fontossága vagy a társadalomra gyakorolt hatása adja meg, hanem az a tény, hogy a rendszerváltozás után 25 évvel ismét betekintést nyerhettünk Magyarország ’50-es és ’60-as éveinek a gondolkodásába, a létező szocializmus világába.
Érdekes időutazás volt végigolvasni a normaszöveget és annak indoklását. Az állam mindenhatósága által átitatott, a gazdaság szereplőit, ezzel az ország népét érdekei érvényesítésére alkalmatlan kiskorú gyermeknek tekintő, atyáskodó szemlélet nemcsak túlhaladott napjainkban, de úgy gondolom, hogy kifejezetten káros.
A törvényjavaslatban található ötlet, miszerint a dohánytermékpiacon hozzunk létre egy szereplőt, aki mindenki felett állva befolyásolja az áruk áramlását, a kifizetések rendjét, valamint a forgalomba hozott termékek körét, egyszerűen elképesztő. A központi, állam által irányított és felügyelt kereskedelmi rendszerrel jelenleg Kubában és az Észak-Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban találkozhatunk.
Uraim, egyszóval: ez a törvényjavaslat vállalhatatlan! Úgyhogy én arra is kérném önöket, hogy ezt a törvényjavaslatot a lehető leggyorsabban vonják vissza, és legyenek oly kedvesek, ne hozzák vissza az ’50-es, ’60-as évek szellemiségét a Magyar Országgyűlésbe.
A dohánykereskedelem rendszerének két évvel ezelőtti nagyívű és ambiciózus reformja újabb mérföldkőhöz érkezett ezzel a törvényjavaslattal, a sajtó és a köznyelv csak trafikmutyi néven emlegeti azt a botrányos végrehajtási gyakorlatot, amit a két évvel ezelőtti trafikpályázatokkal kapcsolatosan az állami adminisztráció művelt. A botrányokra fittyet hányó, nyíltan az emberek és a megkárosított régi trafikosok szemébe belehazudó, a haverok zsebét elvtelenül tömő kormányzat láttán azt gondolhattuk, hogy ennél nincs lejjebb. Sajnos, az előttünk fekvő törvényjavaslat az ékes példa arra, hogy rosszul gondoltuk: bizony mindig van még lejjebb.
A törvényjavaslat általános indoklása többször hivatkozik a piaci versenyre, a kereslet-kínálat által átalakított piacra, valamint a versenysemlegességre. Az érvrendszerben megjelenik továbbá az, hogy meg kívánják szüntetni a kiskereskedők kitettségét a nagykereskedőknek, illetve garantálni szeretnék az ellátás zavartalanságát és biztonságát. Ezek az érvek egyszerűen nevetségesek. Olyan piacról beszélünk, ami a gyártóktól a kereskedőkig, a termelőktől, az importőröktől a nagykereskedőkig szigorúan szabályozott, az állam által jogi eszközökkel közvetlenül befolyásolt, illetve a kormánypártok által informálisan még szigorúbban befolyásolt terület. Ilyen területen a verseny szabadságát hirdetni azoknak, akik ezt a helyzetet teremtették, mérhetetlen cinizmusra vall.
A cinizmus netovábbja azonban az, hogy a piac és a szabad verseny védelme érdekében a törvényjavaslat egy központi állami szereplőt kíván az értékesítési láncolatba iktatni, akinek a feladata ténylegesen az, hogy a valós versenyt korlátozza, torzítsa. A törvényjavaslat indoklásából egyetlen fontos dolog nem derül ki: miért van szükség erre az új szereplőre? Az indoklás úgy fogalmaz, idézem, hogy az elmúlt időszakban egyes nemkívánatos piaci jelenségek ütötték fel a fejüket, illetve a dohánytermék-nagykereskedők által alkalmazott kereskedelmi kényszerítő eszközök szabályozott keretek közé szorítása szükséges.
(10.30)
Említés történik még a dohánytermék-nagykereskedők káros piaci magatartásairól, aminek a törvényjavaslat gátat kíván szabni. Egyetlen konkrétum sem kerül említésre. Egyetlen káros vagy törvénytelen, vagy tisztességtelen cselekmény sem kerül leírásra, csak ködös utalgatásokkal találkozhatunk a szövegben.
Tisztelt Ház! Ez a retorika kísértetiesen hasonlít a kulákok állami szintű démonizálására. Ellenségképet gyárt a törvényjavaslat a cél és értelem nélküli világukban. A dohánytermék-nagykereskedők vonatkozásában üldözendőnek minősíti az indoklás az önkényes elhatározásokat, ami alapján egyes dohányboltok nem jutottak áruhoz. Felháborító, hogy éppen az az állam mondja ki az önkényes döntések üldözését, aki maga csak és kizárólag önkényes döntéseket hozott a dohány-kiskereskedelem piacának újraosztása során. Anakronisztikus azt olvasni, hogy a szabad verseny védelme érdekében éppen az állam kíván olyan eszközöket bevezetni, ami a tényleges versenyt, a kereslet-kínálat szabályozó hatását rontja le. Ha egy kiskereskedő nem kap árut egy adott nagykereskedőtől, úgy vásároljon másiktól. Ha nem tud másiktól vásárolni, akkor az adott terméket vagy termékeket nem forgalmazza, aminek hatása van a vásárlói szokásokra és ezzel a piac egészére. Mindez nem ördögtől való.
Érdekes kérdés továbbá annak boncolgatása, hogy a dohánytermék-kiskereskedelem forradalmi felforgatását azzal indokolta a kormány két évvel ezelőtt, hogy a dohányzás visszaszorítása, ezen belül a fiatalok dohányzás elleni védelme a fő cél, amit elsősorban azzal kívánnak elérni, hogy nehezen elérhetővé teszik a dohánytermékeket, korlátozzák – mintegy tizedére csökkentve - a dohányértékesítési helyeket. A kiskereskedelem megcsonkítása megtörtént. A dohánytermékekhez való legális hozzáférés valóban sokkal korlátozottabb, mint a trafikmutyi előtt.
Az is tény, hogy a forgalmi adatok alapján a dohánykereskedelem tortája jelentősen zsugorodott. Amint a jelen törvényjavaslatban is olvashatjuk, már az egyes kiskereskedelmi egységekben is csökkent a kínálat, bizonyos dohánytermékekhez való hozzáférés tovább nehezedett. Kérdezem én: hol itt a baj? Nem pontosan ez volt az önök célja? Nem ez volt a cél, amit megfogalmaztak annak idején? A kérdés természetesen költői, mivel mindannyian tudjuk, hogy mi volt a valós cél: a haverok elvtelen és gátlástalan kiszolgálása. Ha mindez így volt, akkor vajon most mi a valós célja az újabb szokatlan piaci megoldás bevezetésének? Ne legyenek kétségeink afelől, hogy a valódi cél most is ugyanolyan gyarló és profán: a haverok pillanatnyi anyagi érdekeinek elvtelen és gátlástalan kiszolgálása mindannyiunk kárára.
Nem érdekli önöket, mint ahogy nem érdekelte önöket ezelőtt bő egy, másfél évvel sem, hogy milyen hatásai lesznek ennek a törvénynek. Itt munkahelyek százai vagy ezrei fognak ismét megszűnni. Nem érdekelte önöket annak idején sem, hogy családok veszíthetik el a megélhetésüket. Nem érdekelte önöket az sem, hiszen felhívtuk annak idején a figyelmet arra is, hogy mekkora feketepiaci növekedés megy végbe az országban. Völner Pál most már elmondja, hogy igen, valós tény, hogy növekedett a feketepiac. Azt is elmondja, hogy Európában a középmezőnyben vagyunk jelen pillanatban a feketepiacot érintően. Garantálom önöknek, hogy ezen a területen is Magyarország jobban fog teljesíteni. Ha ez a céljuk, akkor Magyarország biztosan jobban fog teljesíteni, mert erre az intézkedésre ismét nőni fog a feketepiac.
A törvényjavaslatban módosítani tervezett egyes törvényekkel és konkrét rendelkezésekkel kapcsolatosan az észrevételeim az alábbiak. A törvényjavaslat új paragrafusként iktatja be a fiatalok dohányzás elleni védelméről szóló törvénybe azt a lehetőséget, hogy az állam előírhatja azt, hogy a kiskereskedő dohányterméket csak az állam által kijelölt szereplőtől vásárolhat. A hangsúly azon van, hogy a rendelkezési javaslat feltételes módban fogalmaz. Nem egyértelmű, hogy lesz ilyen piaci szereplő vagy sem. Miként írhatja elő az állam ezen új szereplőtől való vásárlást? Hogyan szereznek erről tudomást az érintett szereplők? Ezek olyan nyitott kérdések, amelyek megválaszolása nélkül a rendelkezés gyakorlati alkalmazhatósága kérdéses.
A dohánykiskereskedelem-ellátó, az új piaci szereplő személyéről a törvényjavaslat szintén nem fogalmaz egyértelműen, hiszen az Fdvtv. 3. § új 11. pontja szerint az állam maga is elláthatja ezt a funkciót, vagy a feladat ellátására koncessziós szerződést is köthet. Ki fogja eldönteni, hogy a feladatot az állam maga látja el és hoz rá létre egy százszázalékos tulajdonú gazdasági társaságot, vagy sem? Ha koncessziós szerződés kerül megkötésre, akkor ki fogja meghatározni a kiválasztás feltételeit? Ugyanaz fog történni, mint a trafikok koncessziós szerződéseinek megkötésénél, hogy csak a haverok kerülnek kiválasztásra egy-egy igen titkos eljárás során?
Erre utal egyébként az a kiegészítés, amit szintén ezen törvényjavaslat tartalmaz a koncesszióról szóló törvény vonatkozásában, miszerint „Az ágazatért felelős miniszter mellőzheti a nyilvános pályázat kiírását.” A trafikpályázatok esetében legalább színjátékra sor került. Itt már erre sem ügyel a kormány, a haverok háttérben való mutyizását törvényi szintre kívánják emelni.
Az új funkció, a dohány-kiskereskedelmi ellátás szintén nagyon problémás. A beiktatandó új definíció szerint a dohány-kiskereskedelmi ellátási tevékenység során az ellátó megvásárolja az árut, készleten tartja és értékesíti. Ezzel egy olyan szereplő kerül beiktatásra a kereskedelmi láncolatba, akinek költségei merülnek fel. Ezért ezek finanszírozására a dohánytermék árában meglévő árrésből részesedésre tart igényt. Ez csökkenti a meglévő szereplők profitját, destabilizálja a piaci helyzetüket, végső esetben pedig akár fogyasztói árak növekedését is eredményezheti.
Az új szabályozás igen részletes, és mélyen érinti a konkrét jogügyletek megkötésének leendő gyakorlatát is. Kiemelést érdemel, hogy az ellátó 60 napra köteles fizetni a nagykereskedőnek, míg a kiskereskedő az ellátó számára 15 napon belül köteles kifizetni a kiszállított árut. Ennek alapján, figyelembe véve a megrendelés és a kiszállítás időigényét, legalább 30, de ez lehet akár 60-70 nap is, az ellátó a hozzá befolyt vételárral rendelkezik. Azt a pénzt használja, ezért kamatot nem fizet. Különösen igaz ez azokra az esetekre, amikor a kiskereskedő készpénzért, azonnali fizetés mellett maga szállítja el a speciálisan erre a célra kialakított ellátóegységből az árut.
Emlékeznek még arra, tisztelt képviselőtársaim, amikor a Fidesz padsoraiban zúgott a felháborodás, amikor a nagy élelmiszerláncok hasonló fizetési konstrukciói kerültek napirendre. Akkor azt mondták, hogy a kereskedő a beszállítókkal finan-szíroztatja az árukészletet, ezzel a működésének jelentős részét. És valóban, igazuk volt, és ez a lehető legteljesebb mértékben elfogadhatatlan. Lám, most ugyanezek a derék emberek törvényben kívánnak garantálni hasonló kiváltságos helyzetet valakinek.
Az új, monopolhelyzetben lévő szereplő megélhetését és profitját biztosítandó, a törvényjavaslat részletesen rendelkezik az árképzésről, valamint az egyes szereplők közötti garantált árrésről. A nagykereskedő a cigaretta kivételével legalább 15 százalékos árrést köteles biztosítani az ellátó részére a kiskereskedelmi árréshez képest. Az ellátó ugyanezen termékre vonatkozóan a kiskereskedő számára legalább 13 százalékos árrést köteles biztosítani, 10-13 százalék között. Megállapítható tehát, hogy az ellátót megillető árrés legalább 2 százalék, legfeljebb 5 százalék a kiskereskedelmi árhoz képest. A piac egészét tekintve ez tetemes és garantált üzleti eredmény, különös tekintettel arra, hogy az ellátó gyakorlatilag monopóliummal fog rendelkezni.
A törvényjavaslat szellemisége és a bevezetni tervezett megoldások ellentétesek a tisztességes piaci magatartással, valamint ellentétesek a piacgazdasággal, illetve sértik a jogbiztonságot is. Ha az állam ilyen módon és ilyen mértékben kíván beavatkozni a piaci viszonyokba, akkor hogyan várható el a piaci szereplőktől a tisztességes magatartás?
A tárgyalt törvényjavaslat ékes példája az állami erőfölénnyel való durva visszaélésnek, és az állami érdekek pillanatnyi, az egyéni anyagi érdekeknek való alárendelésének. A törvényjavaslat mind szellemiségében, mint célját illetően romboló hatású, erkölcsileg elfogadhatatlan, a társadalom egészére nézve káros. Ezért annak módosítások nélküli elutasítását tartom szükségesnek. Kérem önöket még egyszer, vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, ne kényszerítsék arra a saját képviselőiket sem, hogy egy ilyen törvényjavaslatot megszavazzanak a pártfegyelem jegyében.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)
(10.40)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
