KISS LÁSZLÓ,
KISS LÁSZLÓ,
KISS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Először a jogszabályról általánosságban szeretnék beszélni, hiszen azt gondoljuk, hogy ez a jogszabály olyan problémákat kíván megoldani, amelyek nem lennének jelentős részben akkor, hogyha az az ámokfutás, amit önök közoktatási reformnak neveznek, az előző négy évben nem történt volna meg. Azonban számos olyan szabályt, területet nem rendez, amelynek a rendezése régóta várat magára.
Például továbbra sem kezelik a nem pedagógus közalkalmazottak helyzetét, az ő alacsony bérezésüket, illetve az egyes státusbeli problémákat; a tankönyvkáoszt, amit önök idéztek elő; azt, hogy az önök által kibocsátott kísérleti tankönyvek tele vannak zagyvaságokkal; azt, hogy csökkentették, leszállították a tankötelezettséget 16 éves korra, ahogy ez ismert. Megjegyzem, ezzel önök valóban éltanulók lehetnek, hiszen a bolygón nem nagyon volt az elmúlt 15-20 évben arra gyakorlat, hogy valamelyik ország csökkentette volna a tankötelezettségét. Olyan van, nyilvánvalóan, hogy nem 18 éves a tankötelezettség, de olyan, hogy 18 évről csökkentették volna, ilyen nincsen.
Amikor önök beszélnek a korai iskolaelhagyásról és annak a következményéről, akkor teszik ezt úgy egyébként, hogy az önök intézkedéseinek jelentős része az, amely növelte a korai iskolaelhagyás statisztikáját, szemben egyébként az uniós gyakorlattal és szemben az Unió többi országának adataival. Elég, ha csak, még egyszer mondom, felidézhetjük a tankötelezettség csökkentését, de akár a gyermekvédelmi felelős státusának a visszavonását az intézményekből, és ezt még lehetne sorolni.
A NAT módosítása is katasztrófákat okozott, ez főleg a tartalmi szabályozás kapcsán jött létre, de itt láthatjuk a javaslatban a tanfelügyeleti rendszer létrehozását is, amelyet tovább próbál az előterjesztő nyomni - a ’70-es, ’80-as éveket idézve föl ezzel -, azonban magát a tanfelügyeleti rendszert, amelyet önök már régóta létre akarnak hozni, a mai napig sem sikerült fölállítani. Nyilván ezeket az anomáliákat kívánja ez a javaslat is kezelni.
Magával az államosítással is olyan zagyva fogalmak jöttek létre - a fenntartó-működtető kettősre gondolok -, amelynek fogalmi kereteit próbálja ez a javaslat, akár még időnként helyes irányba is terelni, azonban azért azt is látni kell, hogy ebben a szektorban hatalmas az elégedetlenség. Ha azok a pozitív hangok, amelyeket a kormányzat folyamatosan a pedagógusok kapcsán mond, igazak lennének, akkor az elmúlt héten nem tüntettek volna a pedagógusok, és nem követelték volna például azt, hogy ne fogadják el a költségvetést, lépjenek föl a gyermekszegénység ellen, emeljék föl az adminisztratív dolgozók bérét, érdemi egyeztetések történjenek a reformok előtt, és vizsgálják felül azokat a közoktatási intézkedéseket, amelyeket önök az elmúlt időszakban tettek.
(17.00)
Ha kitérünk a törvény részleteire, akkor még egyszer mondom, valóban az látszik, hogy a korábbi rossz törvényt próbálják fabrikálni. Van, amikor jó irányban teszik ezt, van, amikor próbálnak reagálni azokra a krízisekre, amelyeket önök okoztak. Ha nézzük az egyes pontokat, akkor rögtön itt is az első dolog, amire kitérnék, az intézményátszervezések fogalmának megváltoztatása. Ugye, itt betettek egy kis toldalékot, így nem számít intézményátszervezésnek a jogszabályváltozásból eredő módosítás sem.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Magam úgy gondolom, hogy az intézményátszervezés ténye önmagában fizikailag létező dolog, akkor is, ha egyébként jogszabályváltozás kötelez például egy olyan oktatási intézményt, amely gimnáziumi és szakközépiskolai osztályokat is fönntart, hogy többet ilyet nem tehet, ekkor ennek is intézményátszervezésnek kellene lennie. Ez a módosítás, a jogszabályváltozásból eredő módosítással ebben az esetben kizárná azt, hogy itt is olyan rendszert kelljen alkalmazni átszervezésnél, amit a többi intézménynél kell. Például itt gondolok arra, hogy tanév közben nem lehet ezt az átszervezést megvalósítani.
A működtető fogalmi keretének változtatásánál azt látjuk, hogy itt valóban történik egy fogalmi átrendeződés. Magam azt gondolom, hogy nem ördögtől való ez a megfogalmazás, amit önök újként alkalmaznak a működtető fogalmánál. De itt is látszik az egyébként, hogy tovább bontanak egy olyan fogalmat, ami az egyik alapfogalmuk önöknek, ami viszonylag régen volt a működő törvényben.
A lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmának megalkotása. Magam nagyon örülök, hogy ez bekerül a nemzeti köznevelésről szóló törvénybe, hiszen valóban reagálni kell arra, hogy szemben az európai trendekkel, az iskolát végzettség nélkül elhagyók száma folyamatosan emelkedik. Azt gondolom, hogy ha bármilyen olyan intézkedést tesz a kormányzat, ami ezeknek a számoknak a csökkentését célozza, akár a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmát megalkotja, ez mindenképpen olyan irány, amit én magam támogatni tudnék. Sokkal jobban örülnék azonban, ha további olyan lépéseket tenne a kormányzat, mondjuk, visszavonná azt a szabályt, ami a 16 éves tankötelezettségre vonatkozik, és visszaállítaná a 18 éves tankötelezettséget, vagy például a gyermekvédelmi felelős szerepét újra előtérbe helyezné a közoktatásban; akkor ezeknek az új fogalmaknak, amiket államtitkár asszony is említett, valóban lenne helye és lenne olyan hatása, amit ön elvár.
Valóban, ha nézzük, számos esetben szintén láthatjuk azt, hogy ezek az új fogalmi keretek kidolgozásra kerülnek, és például nagyon jónak tartjuk azt is, hogy a lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók támogatásához kapcsolódó „korai jelzés” pedagógiai támogatói rendszer működtetése önálló pontként bekerül a pedagógiai szakmai szolgáltatások közé. Azt gondolom, ennek nagyon is helye van, és még egyszer mondom, ezt támogatnám. Azzal együtt, hogy még sokkal jobban örülnék annak, még egyszer mondom, ha további olyan intézkedéseket, amelyekkel önök növelték az iskolát elhagyók számát, visszavonnák.
A következő lépés, amiről beszélni kell, az óvoda-bölcsőde mint többcélú intézmény megalkotása. Ez régóta létező koncepciója gyakorlatilag mindenkinek, akik az oktatásban léteznek, és azt kell mondjam, hogy logikus válasz. Hiszen jelen pillanatban a bölcsődei férőhelyből is gyakran hiány van, illetve sok településen az óvodai férőhelyből is gyakran hiány van. Abban az esetben, ha egy többcélú intézmény létrejöhet óvoda-bölcsődeként, akkor ez képes lehet arra, hogy bizonyos fejlesztésekkel mind a két hiányt kezelje. Akár itt kistelepülésekről van szó, ott ez akár sokkal jobban is működhet. Azonban félő az, ahogy akár az óvodai, akár a bölcsődei férőhelyek kapcsán, amelyből mindkét esetben hiány van, önmagában ez a definíció, ez a lehetőség nem oldja meg a két intézményrendszer hiányát. De mindenképpen előremutatónak tartjuk azt, hogy ez az intézményrendszer létrejön.
Az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény definíciója kapcsán, illetve ezek újrafogalmazása kapcsán is azt gondoljuk, hogy miközben a törvényjavaslat vagy e törvény elfogadása kapcsán még viták voltak arról, hogy egyáltalán létezzen-e ilyen intézmény, aztán végül is a kormányzat többsége elfogadta, hogy ennek az intézményrendszernek létjogosultsága van, azt kell mondjam, hogy ennek egy továbbfejlesztése történik most. Ezzel például magam teljesen egyetértek, hogy ilyet kell csinálni. Jó döntés volt annak idején, hogy a korábbi tervekhez képest mégsem szüntették meg az egységes gyógypedagógiai módszertani intézményeket, és ezt a fogalmat már bevették ebbe a törvénybe. Azt gondolom, hogy helyén vannak ezek a módosítások, amiket ideírtak.
Nem térnék ki az adminisztratív módosításokra. Azt gondolom, valóban igaza volt abban államtitkár asszonynak, amit elmondott. Ezek a törvénynek olyan faragásai, amelyre mindenképpen szükség volt az évek vagy hónapok gyakorlata miatt. Azonban néhány megjegyzést hadd tegyek néhány esetben. Nagyon helyes az, amikor arról szól a törvényjavaslat, hogy abban az esetben, ha a fenntartó hat hónapot meghaladó tartozásokat halmoz föl, akkor nyilvánvalóan helyük van adminisztratív intézkedéseknek.
Ám szeretném jelezni azt, hogy szégyenszemre az utóbbi néhány évben fordult elő először, hogy annak ellenére nem fizettek intézmények közüzemi számlákat, villanyszámlát, gázszámlát, hogy a KLIK fenntartásába kerültek. Ez olyan intézményeknél is előfordult, akiknél egyébként, amikor az önkormányzat volt a gazdájuk, korábban ilyen anomáliák nem voltak. Nagyon sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy olyan intézmények vagy olyan fenntartók halmoznak föl ilyen adósságokat, amelyeknél a fenntartó a KLIK révén maga az állam. Ennek kapcsán azért érdemes azt átgondolni, hogy vajon milyen anomáliák okozhatják azt, hogy a KLIK nem tud villanyszámlát fizetni vagy telefonszámlát fizetni egy intézményben. Több ilyen intézményről is van szó. Nyilvánvalóan nem azért, mert az államnak ez a pénzeszköz nem áll rendelkezésére, inkább arról van szó, hogy egyfajta hibás gazdálkodás, egyfajta hibás működés jellemzi ezeket a KLIK-eket (sic!).
Nagyon helyesnek tartjuk azt a szabályozást, ami pontosítja azt, hogy az iskolai hittantanítást kik is végezhetik, hiszen ez, amit önök itt leírtak, összhangban van azzal az általános elvvel, ami még az előző közoktatási törvénynek is elve volt, hogy iskolában végzettséggel rendelkező pedagógusok taníthatnak.
Az a szabály, ami az óvodába járási kötelezettséget külföldön teljesítő gyermekekre vonatkozik, nyilvánvalóan jó reakció azokra a gazdasági menekültekre, akiktől azt reméljük, hogy majd egyszer visszatérnek a gyermekeikkel együtt. Ez sajnos egy szükséges módosítás, aminek mindenképpen itt a helye.
A pedagógusok tevékenységét segítő szakértők és szaktanácsadók kapcsán mindkét esetben módosították önök a szakértő, illetve szaktanácsadó fogalmát. Kihúztak belőle két fontos vagy nem fontos, ezt mindenki ítélje meg maga, de mindenesetre két passzust. Az egyik az, hogy olyan ember lehet szakértő vagy szaktanácsadó, aki szaktanácsadó esetében pedagógiai szakmai szolgáltató intézmény alkalmazottja volt, ugye, ez szerepel a korábbi törvényben; szakértő esetében pedig közoktatási intézmény alkalmazottja vagy pedig öt évnél nem régebben nyugdíjas.
Most világos, hogy itt arról van szó, hogy ezeknek a fogalmaknak a lazításával lehetővé teszik azt, hogy azt a szaktanácsadói rendszert felállíthassák végre, amit önök kiépíteni szeretnének. Egyúttal elismerése ez annak is, hogy azokat a létszámokat, amiket önök elvártak a szaktanácsadói jelentkezéseknél, hogy létrejöjjön az állami tanfelügyelet, nem sikerült teljesíteni. Ezért kell ezeket a szabályokat puhítani. Én magam általában is azt gondolom, hogy nem feltétlenül helyes irány persze az, ha az intézményrendszer valamilyen anomáliájára úgy reagálunk, hogy puhítjuk a szabályokat.
Ha ezeknél a puhításoknál tartunk, akkor érdemes megjegyezni az intézményrendszer átalakításánál, illetve a szabályok puhításánál azt, hogy egyáltalán ki az, aki pedagógusként dolgozhat az intézményekben. Ezt az enyhítést önök megtették. Ugye, abban az esetben, ha a munkakör nem tölthető be megfelelő végzettséggel, szakképzettséggel rendelkező óvodapszichológussal vagy iskolapszichológussal, akkor 5 éves határozott időre alkalmazható olyan kolléga is, akinek ilyen végezettsége, ilyen szakirányú végzettsége nincs.
(17.10)
Azt gondolom, hogy ez a szegény ember vízzel főz esete, nem feltétlenül tartom egyébként ezt a szabályozást ördögtől valónak. Ez is beismerése annak, hogy az iskolapszichológusi hálózatot nem sikerült felépíteni megfelelő szakemberekkel, de magam is azt gondolom, hogy ez egyébként, ez a szabályozás még mindig jobb annál, mint ha ilyen pszichológus kollégák nem segítenék az intézményrendszer működését.
Hasonlóan igaz ugyanez a pedagógus-munkakör megfelelő végzettséggel történő betöltése kapcsán, ahol önök lehetővé tennék azt, hogy gyakornokként dolgozzon olyan pedagógus, akinek akár a nyelvvizsgahiányból adódóan nincs meg ez a végzettsége, abban az esetben, ha vállalja, hogy meghatározott idő alatt ezt megszerzi. Azt gondolom, hogy ez megint csak annak a beismerése, hogy nem lenne elég fiatal erre a szép pályára, ugyanakkor még egyszer mondom, hogy akár ehhez is azt tudom mondani, hogy még egy elfogadható irány is lehet annak a beismerésével, hogy hát itt bizony komoly probléma van.
De sorolhatnám még ezeket a szabályokat, amelyek arra a kuszaságra utalnak, amit önök létrehoztak, például a működtető feladatának a definíciójával. Gyakorlatilag leírják azt, hogy a taneszközök kivételével a köznevelési intézmények működtetéséhez szükséges külön jogszabályban meghatározott eszközök és felszerelések, valamint anyagok, áruk, szolgáltatások megrendelése, átadása, átvétele, raktározása, készletek pótlása a feladata. Nagyon fura világ jön itt létre, hiszen nagyjából úgy lehet ezt így ábrázolni, hogy egy iskolai tornaterem, ami ugye, taneszköz a rendelet értelmében, az iskolai tornateremben a focilabda pótlása a fenntartó feladata, nem pedig a működtetőé, a villanykörte kicserélése pedig a működtetőé. Ezek nyilvánvalóan a gyakorlatban nagyon nehezen megoldható dolgok.
Mindezek mellett azt tudom mondani, hogy mivel az egész rendszer rossz, ezért nem tudjuk támogatni a javaslatot, hiszen olyan részletszabályokat alkotnak önök, amelyek ezt a rendszert nem alapjaiban, csak részleteiben próbálják egy kicsit javítani. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az MSZP soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
