VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szeretnék szólni először a magyar támogatáspolitika alakulásáról, illetve a költségvetésben történő tükröződéséről ezeknek az elveknek.
Fontos azt látni, amikor a kormánypárti képviselők arról beszélnek, hogy milyen sok az EU-pénz - ezt már a vezérszónoki felszólalásban is elmondtam -, ez azt jelenti, azért kapunk sok pénzt, mert mi vagyunk az Európai Unión belül a leginkább lemaradva, képviselőtársaim, tehát Magyarország ennek arányában, a lemaradásának az arányában kap sok pénzt; a leggazdagabb államok, akik a legjobban állnak, ők pedig befizetnek az európai költségvetésbe, azért, mert ők nem igénylik a pénzt, hanem adják nekünk azt az összeget, amit mi megkapunk.
No, természetesen nem ok nélkül kap Magyarország ennyi pénzt. Mi az, amit elveszítettünk? Tökéletesen látszik a mostani támogatáspolitikánkban: nincs magyar ipar. A rendszerváltás óta ez eltűnt, gyakorlatilag fölszámoltuk; a kormány pedig most, jelenleg egy olyan támogatáspolitikát valósít meg, amit nagyjából úgy hívhatunk, hogy a külföldi tőkére alapozó gazdasági növekedés illúziója az, amit most fölfestenek számunkra. Miért is mondjuk ezt? Olyan beruházások valósulnak meg országszerte európai uniós támogatásból, aminek egyébként egy része magyar befizetés, hiszen mi magunk is befizetői vagyunk az Európai Uniónak, más része pedig nemzeti önrész, amit a magyar költségvetésből, a magyar állampolgárok pénzéből teszünk hozzá, tehát olyan támogatást finanszírozunk európai uniós támogatásként, olyan beruházásokat, amelyek azért jönnek létre, hogy az itt megtelepedett külföldi tulajdonú nagyvállalatok részére megépítsük az infrastruktúrát. Hölgyeim és Uraim! Semmi egyébről nincs szó. Ez ugyanolyan, mint amikor a brit gyarmattartó birodalom azt mondta az indiaiaknak, örüljetek neki, hiszen utakat építünk, fejlődik az ország. Persze, csak azok az utak arra készültek, hogy a gyarmatról könnyebben el lehessen szállítani a nyersanyagot, hogy jobban ki lehessen zsákmányolni az országot; ugyanez történik jelenleg Magyarországon is.
(17.40)
Milyen érdekes például az, hogy a német luxusipar szereplőit, például az Audit vagy a Mercedest finanszírozzuk a magyar adófizetők pénzéből! Tessék csak belegondolni! Eljönnek ide a leggazdagabb német vállalatok, és mit csinálunk? Abból az adóforintból, amit a magyar állampolgárok nem kis kínnal-keservvel befizetnek a költségvetésbe, támogatjuk a német luxusipar szereplőit, vissza nem térítendő támogatásokat adunk jelenleg az Audinak, a Mercedesnek. A Mercedes például a saját kecskeméti beruházásához, 1500 munkahely megteremtéséhez 40 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást és jó néhány egyéb, ehhez kapcsolódó infrastrukturális fejlesztést kapott. És ez nem a vége. Ezzel a Mercedes egy 5 éves foglalkoztatási kötelezettséget vállalt, de ez a verkli tovább fog folyni. 1500 munkahely öt évre 40 milliárd forintba kerül.
A GDP nő, hiszen ez pörgeti a GDP-t nyilvánvalóan, de ahogy egyébként az Állami Számvevőszék is rámutatott a saját jelentésében, a GDP növekedését nem követi a versenyszférában foglalkoztatottak számának bővülése, nemes egyszerűséggel azért, mert néhány ember, pár ezer ember óriási produktumot képes előállítani ezekben a nagyfokú automatizáltsággal működő üzemekben, magyar emberek többségének pedig nincs munkája.
Én például Kecskeméttől 25 kilométerre lakom jelenleg egy alföldi tanyán, Pest megye szélén. A szomszédaim közül jó néhányan közmunkásként dolgoznak. Rájuk nézve semmilyen előnyt nem jelentett az, hogy Kecskemét egy gyárberuházást valósított meg a szomszédban. 25 kilométer nem egy olyan óriási távolság, simán be lehetne járni, 20 perc alatt ott lehetnének a Mercedes-gyárban, de nincs munka. Ennek a környéknek semmit nem jelentett ez a beruházás gyakorlatilag.
Az is érdekes, amikor a kormány megfogalmazza azokat az elképzeléseket, hogy tovább szeretné folytatni a rezsicsökkentést. Ez egy olyan eredmény, amivel a kormánypárti képviselők a mai napon jó néhány alkalommal büszkélkedtek. Ehhez képest vajon mi történik? Államtitkár úr minden bizonnyal meg tud cáfolni, bár ezt erősen kétlem persze. Akkor, amikor a kormány olcsóbbá szeretné tenni az energiát, és arról beszél, hogy rezsit csökkent, akkor nemrég, a költségvetést megalapozó adótörvények elfogadásakor arról szavazott az Országgyűlés, hogy emeljük meg az energiaadóját az elektromos áramnak, a szénnek és a földgáznak. Tessék csak belegondolni! A kormány adót emel az energiánál, nyilvánvaló, hogy az adóemeléssel drágulni fognak ezek a termékek.
Az is egy érdekes dolog, hogy a költségvetésnek vajon mire megy el a pénze. Egyrészről meg van hirdetve a rezsicsökkentés a lakosságnak, a szolgáltatók kötelező jelleggel föltüntetik a számlaleveleken azt az összeget, amellyel csökkent a számla a rezsicsökkentésnek köszönhetően, de az már nincs föltüntetve a számlalevélen, hogy az adófizetők pénzéből kompenzálják a veszteséget elszenvedő távhőcégeket a rezsicsökkentés miatt. Tessék csak belegondolni: évente 50-60 milliárd forintot adunk az adófizetők pénzéből vissza a távhőcégeknek, hogy kompenzáljuk a veszteségeiket, azt a veszteséget, amit a rezsicsökkentéssel szenvedtek el.
Mi történik? Kérem, egy elképesztő mértékű mókusvakítás zajlik ebben az országban. Egyrészről megjelenik a számlalevélen a kisebb összeg, ennyivel csökkent az adott polgár rezsije, a másik oldalon meg természetesen nőnek ennek a polgárnak az adóterhei, új adónemeket kénytelen fizetni, hiszen ezt a csökkenő nyereséget vagy ezt a veszteséget a távhőcégeknél mások adóforintjaiból pótolja ki a költségvetés. Ez sajnos tényszerűen így van. Én magam egyébként lekértem az összes városban a távhőcégek részére kifizetett pénzt, pontosan tudom minden egyes városban, hogy hol mekkora összeggel kompenzálja az állam a távhőcégeket.
Az is egy érdekes dolog, amikor az adórendszer igazságosságáról beszélünk. Ez egy azért fontos fogalom, mert ha igazságos az adórendszer, és méltányolhatóak, teljesíthetőek a közterhek, akkor a polgárok adófizetési hajlandósága jellemezően megnő, kevesebbet kell arra az apparátusra költeni, ami beszedi az adót. De vajon Magyarországon mennyire igazságos az az adórendszer, ami kialakult? Nemrég kárhoztattam a Nemzetgazdasági Minisztériumot azért a törvénymódosításért, ami az olajcégek piacán történt: a növelt hatékonyságú művelési eljárásokban felszínre hozott kőolaj után nem kell Magyarországon egy fillér bányajáradékot sem fizetni. Tessék belegondolni! Amikor azt mondtuk a kormánynak, hogy legalább a legszegényebb családokon segítsenek, akkor, amikor az alapvető élelmiszerek 5 százalékos áfakulcsáról szóló jobbikos javaslatról kellett dönteni az Országgyűlésben, a kormány ezt a javaslatot lesöpörte. A legszegényebb, legelesettebb családoknak érdekes módon nem jár 5 százalékos áfakulcs, őket nem tehermentesíti a kormány, de a másik oldalról bányajáradékot nem kell fizetni az olajcégeknek.
Kinek van nagyobb érdekérvényesítő képessége ennél a kétharmados felhatalmazással rendelkező kormánykoalíciónál? Hát nem az átlagembernek, nem a legszegényebbeknek, hölgyeim és uraim! Az olajcégek el tudták azt érni, hogy nullaszázalékos bányajáradékkal adóztassák meg őket az ilyen termelés után, a legszegényebbek pedig fizethetnek 27 százalékos áfakulcsot, világrekorder áfát, hölgyeim és uraim. Jelenleg itt tartunk. Ezt sajnos nem tudom nemzeti politikának tekinteni, mint ahogy a kormány hívja.
Az is egy nagyon fontos különbség köztünk és a kormány között, hogy milyen személyi jövedelemadórendszert vezetnénk be. A kormány egy olyan, egykulcsos személyi jövedelemadórendszert vezetett be, ami a saját gazdaságkutató háttérintézményének kimutatása szerint az emberek 90 százaléka számára vagy semleges, vagy adóteher-növekedést okoz, 10 százaléknyi munkavállaló van, aki 522 milliárd forintot kap az egykulcsos adórendszerből adókedvezmények formájában, miközben a munkavállalók 80 százaléka számára adóteher-növekedés történt.
Mi volt itt a jobbikos javaslat? Azt mondtuk, hogy meg kell nézni, hol erős és hol gyenge a magyar gazdaság. Mi azt látjuk, hogy a magyar gazdasági növekedést, a közjó érezhető növekedését, az életszínvonal javulását a termelőágazatok fellendítésével lehet elérni, az ipar fellendítésével, a mezőgazdaság fellendítésével és a Magyarországra külföldi jövedelmet hozó turizmus fellendítésével. Éppen ezért a Jobbik egy olyan adórendszerre vonatkozó javaslatot fogalmazott meg, amelyet termelést támogató adórendszernek hívunk, mi ugyanis az iparba, a mezőgazdaságba és a turizmusba összpontosítanánk az adókedvezményeket azért, hogy megerősítsük a magyar gazdaság rendkívül gyenge strukturális alapjait.
A kormány azonban egy más utat járt, a kormány a leggazdagabbak részére juttatott adókedvezményt, ez az adórendszer, ami ilyen elképesztő módon torzította el a magyar gazdasági viszonyokat, és családok százezreit taszította egzisztenciális nyomorba - úgynevezett arányos adórendszernek hívja jelenleg a kormány -, ismét egy olyan dolog, amivel sem igazságosság alapján, sem pedig a józan ész, a szakmaiság alapján nem lehet egyetérteni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
