BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR,
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha a kormányzati megszólalásokat nézzük akár az ülésteremben, akár az üléstermen kívül, akkor azt látjuk, hogy jelenleg is minden rendben, valóságos győzelmi jelentések sorozata minden egyes kormánymegszólalás, és ennél már csak a jövő évi kilátások a kedvezőbbek. Én szeretnék arról beszélni, hogy ezzel szemben mi az igazság; hogy mi az igazság akár a kormány saját terveihez képest is, de legfőképpen mi az igazság az ország valódi állapotához, valódi folyamataihoz képest.
Nézzük először a kormány saját terveit! Van mit nézni ugyanis, hiszen önök 2011-ben a Széll Kálmán-terv keretében elkészítették az úgynevezett konvergenciaprogramot, ami a 2011-2015. évekre szóló legfontosabb kormányzati törekvéseket és az ezzel összefüggő számokat tartalmazta. Vessük most össze, tisztelt hölgyeim és uraim, a 2015-re vonatkozó elképzeléseket két különböző kormánydokumentum szerint; nézzük meg, mit ígértek, milyen törekvéseket vázoltak fel a konvergenciaprogramban, és ehhez képest mit tartalmaz a 2015. évre szóló költségvetési törvényjavaslat.
Nos, ha az államháztartási hiánnyal kezdjük, akkor önök 2011 környékén még úgy látták, hogy a jövő esztendőben ezt a hiánycélt 1,5 százalékosra lövik be. Ha megnézzük, hogy önök ehhez képest milyen hiánnyal számolnak, akkor csak ezen az egy soron azt láthatjuk, hogy mintegy 400 milliárd forinttal fognak többet költeni, mint ahogy ezt a konvergenciaprogramban saját maguk egyébként előzetesen prognosztizálták.
Ha megnézzük az államadósság alakulásával kapcsolatos kormányzati terveket, akkor azt látjuk, hogy 2015-re nézve a konvergenciaprogramban azt ígérték, hogy az államadósság aránya nem lesz több mint 64,1 százalék, ehhez képest a benyújtott költségvetési törvényjavaslat már 75,4 százalékkal számol; a valóság egyébként még ennél is rosszabb, de erről majd később.
Ha csak azt nézzük meg, hogy az önök két különböző terve között mennyi az eltérés, akkor azt mondhatjuk, hogy az államadósság mintegy 3800 milliárd forinttal magasabb annál, mint amivel önök korábban számoltak. Saját terveiket sem tudják ezen a területen és más területen sem tartani.
Ha megnézzük, hogy mit ígértek az úgynevezett különadók tekintetében, akkor önök még a 2011. év elején azt ígérték, hogy az úgynevezett pénzügyi különadókat 90 milliárd forintra fogják mérsékelni 2015-re; előtte brutálisan megemelték ezeket az adókat.
(11.30)
Most ha megnézzük, hogy mivel számolnak a költségvetési törvényjavaslatban, akkor szó nincs ezeknek az adóknak a csökkentéséről. Ellenkezőleg, mintegy 405 milliárd forintos bevételt remélnek ezektől a pénzügyi különadóktól, több mint 310 milliárd forinttal vesznek ki többet a pénzügyi szektor zsebéből, mint amivel egyébként önök saját maguk is számoltak néhány évvel korábban.
Ha megnézzük, hogy a pénzügyi szervezeteken kívül a különböző ágazati különadók területén mit ígértek, akkor abban pedig azt láthatjuk, hogy 2015-re teljesen meg kívánták - egyébként helyesen - szüntetni ezeket az ágazati különadókat. Sajnos, eszük ágában nincs ezt az ígéretet valóra váltani, az ágazati különadók tekintetében több mint 230 milliárd forintot fognak beszedni a jövő esztendőben.
Van egy terület, ahol örültünk volna, ha nem teljesítik túl ezeket a terveket. Ez a nyugdíjrendszerrel és a szociális kiadásokkal összefüggő kiadások csökkentése. Eleve nem örültünk annak, hogy önök a konvergenciaprogramban ezeknek a kiadásoknak a csökkentését irányozták elő, annak meg végképp nem örülhetünk, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban ezt a kiadáscsökkentést sajnálatos módon túlteljesítik. Azt kell mondanunk, hogy a nyugdíjrendszerre és a szociális kiadásokra mintegy 130 milliárd forinttal költenek kevesebbet, mint ahogy maguk ígérték korábban, és egyébként azzal a csökkentéssel sem lehet egyetérteni.
Tehát ha megnézzük az önök friss tervszámait a saját korábbi terveikhez képest, akkor is látszik, hogy az ígéretekhez képest bizony súlyos deficitben vannak. Ha megnézzük a tényleges gazdasági folyamatokat, akkor egyébként a baj még ennél is nagyobb. Jelenleg ugyanis az zajlik a gazdaságban, hogy van egy pénzbeáramlás, és ezzel párhuzamosan pedig van egy tőkekiáramlás. Ahelyett, hogy tőkebehozatal történne. Így az a pénz, ami érkezik az országba, nem beruházásokra lesz elköltve, alapvetően spekulatív célokra használják fel ezt a többletbevételt a gazdaságban. Amire pedig szükség lenne, hogy a meglévő tőke itt maradjon, az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően sajnos elkezdett kivonulni az országból. Ez egy nagyon veszélyes folyamat, hiszen mint mindjárt látni fogják, a külföldi tőke néhány területen a gazdaság meghatározó erejét jelenti, ezzel játszani, ezt a bizalmat eljátszani nem lenne szabad.
Ha a gazdaság növekedési kilátásait nézzük ugyanis, akkor az állapítható meg, hogy ennek nem belföldi motorjai vannak elsősorban, leszámítva néhány nagy gazdasági szigetet, hanem alapvetően az európai uniós forrásokra épül. Azokra az uniós forrásokra, amelyekre nagy szüksége van az országnak, és attól az Uniótól érkeznek ezek a pénzek, amellyel önök szabadságharcban állnak időnként - hála istennek, csak időnként -, és amely Uniónak mi is tagjai vagyunk, a zászlaját egyszerűen képtelenek elviselni a Magyar Országgyűlés üléstermében. (Gúr Nándor: Botrányos!)
Ha megnézzük, hogy az uniós forrásokon kívül milyen belföldi forrásai vannak egyáltalán a gazdasági növekedésnek, a gazdaság és az ipari teljesítménynek, akkor azt látjuk, hogy ez döntően az autógyárakhoz kötődik. Az autógyárak létrejötte, a már meglévő beruházásai viszont korábbi kormányzatokhoz és nem az önök kormányzásához kötődnek. Hogy mennyire nagy szerepe van ezeknek a gazdasági szigeteknek az ország vérkeringésében, az abból is látszik, hogy az idei örvendetes gazdasági növekedésben például az is szerepet játszik, hogy hétvégén is dolgoznak ezek az autógyárak, és amikor egyszer az egyikük - ez nevezetesen az Audi - néhány hétre leállt, akkor azonnal nagyon durva visszaesés mutatkozott az ipari termelésben. Ha a gazdaság állapotát nézzük tehát, akkor azt látjuk, hogy döntően nem a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások jelentik a gazdaság gerincét és motorját; a gazdasági növekedés fő forrásai elsősorban az autógyárak és az uniós források révén gyarapodnak.
Ha a hazai kis- és közepes vállalkozások lehetőségét nézzük, akkor azt látjuk, hogy ezek a vállalkozások, ellentétben a kormányzati szép szavakkal, sanyarú helyzetben vannak. Elsősorban azért vannak sanyarú helyzetben, mert az elmúlt évek drámai fogyasztáscsökkenését követően hiába van szerény mértékű fogyasztásnövekedés az országban, az önök törvényjavaslata ennek a fogyasztásbővülésnek a hatását messze túlbecsüli.
A kisvállalkozók valójában egy kettős présben vannak. Bevételi oldalról sújtják őket a gazdaságpolitikájuknak azok a következményei, amelyek a korábbi években csökkentették a fogyasztást, és amelyek még mindig akadályai a fogyasztás és ezen belül a kereslet bővülésének Magyarországon. Ha a kisvállalkozók bevételi forrásait nézzük tehát, akkor azt látjuk, hogy egy présben vannak, a fogyasztás bővülésének elmaradása, érdemi elmaradása miatt pluszbevételi forrásra piaci oldalról a kisvállalkozások nem számolhatnak. Mindeközben az önök adópolitikája költségoldalról egy másik présbe szorítja őket, hiszen ezek a kisvállalkozások képtelenek igazán érdemben áthárítani a rájuk kivetett pluszadónemeket, ezt kénytelenek valamilyen módon lenyelni, és a kormányzati bér- és adópolitika pedig szintén döntően a főleg minimálbéren foglalkoztatott munkavállalókat alkalmazó kisvállalkozásokat terheli.
Önök ugyanis az elmúlt években egy olyan drasztikus minimálbér-növekedést erőltettek a kisvállalkozókra, amiből a dolgozók, akiknek ebből érdemben részesülniük kellett volna, szinte semmit nem láttak, hiszen azt elvitték az adóemelések, ugyanakkor ennek révén a kisvállalkozók adóterhei drasztikus mértékben nőttek. Ennek az egésznek nem voltak nyertesei tehát a kisvállalkozásnál dolgozók, nem voltak nyertesei maguk a kisvállalkozások. Egy nyertese volt ennek az egésznek, az önök kormánya, aki ezeket az adóbevételeket besöpörte. A kisvállalkozások tehát költségoldalról is szorításban vannak, bevételi oldalról pedig a fogyasztás olyan mértékű bővülésére, amely ebből a sanyarú helyzetből kirángatná őket, nem számíthatnak.
Ha megnézzük, hogy a beruházások hogyan alakulnak Magyarországon, akkor azt láthatjuk, hogy a beruházások döntően állami és EU-s forrásokból valósulnak meg, a vállalkozások helyzete egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy maguk is érdemben hozzájáruljanak a beruházások növeléséhez Magyarországon. Mindehhez párosul egy gyenge forint, ami a jövő esztendőben is tartósan gyengélkedik az önök, illetve a Magyar Nemzeti Bank politikájának köszönhetően.
És akkor most térjünk rá a gyenge forinttal is összefüggésben az államadósságra! Önök minden törekvése arra irányul, hogy ez az államadósság az év egyetlen kitüntető napján legyen rendben. Ez az év kitüntetett napja minden esztendőnek az utolsó munkanapja, az önök által és egyébként Európában is szokásos államadósság-szabályok ezt a napot nézik, ezen a napon mennyi az államadósság, függetlenül attól, hogy az év másik 364 napján ez az államadósság hogyan alakul. Önök már tavaly is trükközésre kényszerültek, hogy ezen a kitüntetett napon az államadósságot leszorítsák, hogy legalább ezen az egy napon legyen rendben. Erre önök tavaly körülbelül 500 milliárd forintot áldoztak néhány nap erejéig, különböző trükkök keretében. Idén már - mert az államadósság sajnos növekszik - az év többi 364 napján körülbelül 900 milliárdos trükköt kell majd alkalmazniuk az év utolsó munkanapján. És ha ez a tendencia folytatódik, akkor jövőre, ami a költségvetési törvényjavaslatban is szerepel, már 1100-1200 milliárdra lesz szükségük szakértői számítások szerint, hogy különböző trükkökkel arra az egy munkanapra le tudják szorítani az államadósságot a törvényekben előírt mértékre.
A gazdaság tehát köszöni szépen, rosszul van. De nincs jól a társadalom sem. (Tessely Zoltán: Te sem vagy jól.) Elnök úr, úgy látom, fideszes képviselőtársaim nem értik, és tolmácsra van szükségük. (Moraj a Fidesz soraiból.) Kérem, segítsen nekik. Sajnos, a társadalom sincs rendben, az önök politikája egyfajta állami pilótajáték; egy olyan állami pilótajáték, amely egy olyan piramist épít és valósít meg, amelynek során azok, akik jövedelem tekintetében ennek a piramisnak a tetején helyezkednek el, és a legjobb helyzetben vannak, azoknak önök egyre többet adnak.
(11.40)
Azoktól pedig, akik ennek a piramisnak jövedelmi tekintetben az alján helyezkednek el, egyre többet vesznek el. Ahelyett tehát, hogy az esélyek egyenlőségén dolgoznának, a felső tízezernek kedveznek minden egyes politikai döntéssel. De nemcsak a felső tízezer a kedvezményezett; kedvezményezetti kör az önök holdudvara is. Minden törvényjavaslat, minden egyes állami döntés azt a célt szolgálja, beleértve még az adótörvényeket és az állami szabályozásokat is, hogy az önök holdudvara jól járjon, annyira, hogy ha kell, törvényekkel, jogszabályokkal vetélytársakat is képesek gyengíteni, rossz esetben ki is iktatni. Ez a holdudvar hozzáfér bőségesen az EU-s forrásokhoz és az állami javakhoz, de mindenki más nyögi a többletadókat. Sőt, önöktől még az sem áll távol, hogy akit ellenfélnek tekintenek, egyedi döntésekkel többletadót, büntető adót is kivessenek, mint ahogy ezt egyébként néhány tévétársaság esete is mutatja.
Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés egy elszegényedő társadalom költségvetése és egy olyan világkép érvényesítése, ahol önök és az önök haverjai jól járnak, mindenki más viszont nyögi az önök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeretét leteltét.) kormányzásának terheit az országban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - L. Simon László: Bravó, ez nagyon nívós volt!)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
