VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Múlt héten pénteken, december 5-én az Angyalföldi József Attila Művelődési Házban került sor a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége által tavasszal meghirdetett tehetségkutató verseny döntőjére. Ezt a tehetségkutató versenyt fogyatékossággal élő emberek számára írták ki kétféle kategóriában, alkotóművészi és előadóművészi kategóriában. Hála istennek, nagy volt a lelkesedés az érintettek körében. Erre a versenyre több mint négyszázan adtak be pályázatot, több mint négyszázan jelentkeztek. A pénteki döntőn, amin nekem is volt szerencsém részt venni, 19 versenyző mérettette meg magát előadóművészi kategóriában. Egyébként a döntő helyszínén, a művelődési ház aulájában az alkotóművészek győztes termékeit, alkotásait meg lehetett tekinteni.
Nagyon jónak tartom ezt a kezdeményezést. Az ilyen kezdeményezések azok, amelyek elősegítik, hogy a fogyatékossággal élő emberek teljes életet élhessenek, megmutathassák azt, amiben ők jók, és látva az alkotásokat vagy látva akár az előadásokat, azt is mondhatnám, amiben nagyon sok esetben sokkal jobbak, mint ép társaik. Ezzel tudjuk igazán felemelni őket, ezzel tudjuk igazán elérni azt, hogy ők is teljes életet élhessenek, és igazán szerves részének, önálló részének és a társadalom teljes értékű részének érezzék magukat.
Egyébként a verseny ötletgazdái vagy a tehetségkutató ötletgazdái Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, Bálint Emese és Farkas Bálint előadóművészek. Dr. Hegedűs Lajos, az egyesület elnöke úgy gondolta, hogy felkarolja ezt a kezdeményezést, és megszervezte ezt a versenyt. Elmondása szerint szerencsére az idei évben még volt olyan pályázat, amire pályázni tudtak, hogy egy ilyen nagyszabású tehetségkutató versenyt megszervezzenek, de sajnos azt a szomorú tényt is el kellett mondania, hogy a jövő évben nem biztos, hogy tudják folytatni ezt a missziójukat, ugyanis a jövő évre semmiféle hasonló jellegű pályázat kiírása nem történt meg.
Egyébként ez azt a folyamatot láttatja számomra, amit akár itt a törvényalkotás vagy akár a költségvetés megalkotásának a során is tapasztaltam, hogy szavakban a kormány, illetve a kormánypártok nagyon hangzatos frázisokat tudnak mondani arról, hogy szívükön viselik a fogyatékossággal élő emberek sorsát, fontosnak tartják azt, hogy egyenértékű életet éljenek, hogy ugyanolyan jogú állampolgárai legyenek az országnak, de ehhez képest a valóságban nem ezt tapasztaljuk. Hangos szóval szokták mondani mindig az érzékenyítést is, hogy ez milyen fontos dolog. Én azt mondom, hogy az érzékenyítésnek egy nagyon-nagyon fontos lépcsője, egy nagyon-nagyon fontos eszköze akár egy ilyen tehetségkutató verseny is. Ha pályázatokkal, kormányzati támogatásokkal ezeknek a megszervezésére nem adjuk meg a lehetőséget, akkor az érzékenyítéstől se várjunk nagy csodákat. Vagy ha az esélyegyenlőségről beszélünk, nézzünk körül az országban, akadálymentesítési szempontból hogy állunk, hogy áll a tömegközlekedés, hogy állnak az utcák, hogy állnak a terek, általában az a lehetőség, ami egy fogyatékossággal élő ember számára nyitott lehetne; beszélhetünk bármilyen fogyatékosságról, nyugodt szívvel elindulhasson, mert tudja azt, hogy A pontból B pontba el tud jutni.
Nagyon jól tudjuk, hogy ha egy ember fogyatékossá, rokkanttá válik valamilyen betegség vagy akár baleset következtében, akkor akár a lakókörnyezetének és a környezetének az átalakítása vagy az eszközök beszerzése milyen költségekkel jár. Ehhez képest a 2015-ös költségvetésben ezek az összegek nem igazán emelkednek még az infláció mértékével sem. Vagy ha figyelembe vesszük azt is, amit szintén hangoztatni szoktak, és egyébként a teljes élet és az egyenjogúság egyik fontos alapköve az, hogy alkotó és tényleges munkát tudjanak végezni akár a megváltozott munkaképességű emberek - ehhez képest mit tapasztalunk a 2015-ös költségvetésben? Azt tapasztaljuk, hogy csökken a bértámogatása a megváltozott munkaképességűeknek, illetve csökken a foglalkoztatási támogatása ezen embereknek.
Én arra szeretném kérni a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hogy ne csak szavakban, ne csak jelszavakban, ne csak frázisokban viseljék szívükön a fogyatékossággal élő emberek egyenértékű életét, hanem tettekben. Itt konkrétan az Országgyűlésben, a törvényjavaslatokban, illetve a költségvetésben is láthassuk ezeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
