BECSÓ ZSOLT
BECSÓ ZSOLT
BECSÓ ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tartják, hogy minél mélyebben hatolunk a múltba, annál nagyobb világosság árad belőle. Ez akkor is igaz, ha vannak társadalmi csoportok, ha akadnak emberek, akik évtizedeken keresztül tűzzel-vassal akadályozták, hogy fény derüljön bizonyos történelmi események mozgatórugóira, de leginkább a felelőseire. Ezek közé az események közé tartoznak az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő kommunista megtorlások láncolatában eldördült sortüzek. Pufajkások, orosz tankok, hivatásos orvlövészek teljesítették a hatalom tömeggyilkos szándékát. Budapesten, Tatabányán, Miskolcon, Ózdon és Egerben is ártatlan emberek vére festette vörösre az utcák kövezetét, sebesültek nyöszörgésétől és segítségkérésétől visszhangoztak a menedéket nyújtó kapualjak.
Ma van az évfordulója annak, hogy 1956. december 8-án eldördült a sortűz Salgótarjánban is. Több ezer bányász, acélgyári, üveggyári munkás vonult Nógrád megye székhelyén a rendőrkapitányság előtti térre. A tömeg azt követelte, hogy bocsássák szabadon az előző nap letartóztatott két társukat, akik tagjai voltak a megyei munkástanácsnak. A karhatalmisták tőrbe csalták a tüntetőket, és tüzet nyitottak a védtelen, menekülő emberekre, közöttük gyermekekre, asszonyokra, sőt egy várandós anyára is. A tömeggyilkosságnak 131 halálos áldozata volt, és másfél száz sebesültjét szállították a kórházba.
Kiderült, hogy a szovjet tankok árnyékában hatalomra került bábkormány hiába ígérgetett fűt-fát, hiteltelen maradt. Képtelen volt megszerezni a munkástanácsok támogatását, ezért nem riadt vissza a lövetéstől sem. Kádár János és bandája a salgótarjáni vérengzésért a Központi Munkástanácsot tette felelőssé, amelynek a vezetőit másnap le is tartóztatták. Néhány nappal később a kommunista propaganda a röplapjain pedig azt a képtelenséget állította, hogy az ellenforradalmárok tüzeltek és hajigálták a kézigránátokat a karhatalomra, a szovjet egységekre. Mai szóhasználattal élve: hazudtak reggel, éjjel meg este.
Tisztelt Országgyűlés! Tudjuk, hogy Magyarországon a forradalmat és a szabadságharcot követő kegyetlen megtorlásnak mennyi áldozata volt. Több mint 400 embert kivégeztek, 21 ezer személyt bebörtönöztek, 16-18 ezer főt internáltak és körülbelül 200 ezren menekültek el az országból.
Az önmagát forradalmi munkás-paraszt kormánynak nevező moszkovita gyülekezet - tagjai között Münnich Ferenccel, Apró Antallal, Biszku Bélával - kitűnőre vizsgázott a saját népe elleni bosszúhadjáratban. Lefogtak mindenkit, akiről azt feltételezték, hogy képes lehet az állam rendjének, nyugalmának a megzavarására.
Ha lapozgatunk az ország legújabbkori történelemkönyvében, időről időre kiszúrhatja a szemünket, hogy a kommunista mozgalom - becenevén a baloldal - és a diktatúra édestestvérek. Nem válogatnak az eszközökben: koncepciós per, statáriális bíróság, gulágtábor, őszödi beszéd, titkos bankszámla, IMF-hitel, vízágyú, gumilövedék - egyre megy nekik. A kommunisták célja a társadalom leginkább veszélyes személyeinek, csoportjainak megtörése, eltávolítása, a különböző rétegek elrettentése, megfélemlítése vagy megsemmisítése.
58 éve Salgótarjánban is példát mutattak belőle, az emberek pedig sokáig lopva, egy-egy szál virággal, észrevétlenül pislákoló gyertyával emlékeztek meg a sortűz mártírjairól. Az idő múlásával sok hozzátartozó érezte úgy, hogy nem is az a legrosszabb, ami történt, hanem az, hogy nem szabad beszélni róla. Titokban kellett tartani, mintha meg sem történt volna. Szent Ágoston szerint azonban a halottak láthatatlanok ugyan, de azért jelen vannak.
Tisztelt Ház! Azt mondják, hogy az emlékek olykor nagyobb pusztítást végeznek, mint egy géppisztolysorozat. A nemzedékünknek mégis a hátára kell vennie ezt a terhet, vállalnia kell ezt a felelősséget, hogy az utánunk jövő generációk is okulhassanak a demokráciáért, a nemzet függetlenségéért 1956-ban vívott szabadságharcból, mert végső soron az emlékezet tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Minél mélyebbre ásunk a múltba, annál nagyobb világosság árad felénk, ha pedig megfosztanak az emlékeinktől, olyan, mintha mindenünktől megfosztanának, ezt pedig nem hagyhatjuk.
A salgótarjáni gyásznap arra figyelmeztet, hogy az emlékek nemcsak a múltunkról szólnak, hanem befolyásolják a jövőnket is. Figyeljünk hát rájuk oda! (Taps a kormánypártok soraiból.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
