GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha az ember részese egy eseménysornak, egy történésnek, mi több, alakító és/vagy elszenvedő részese, akkor nagyon nehezen tud erről a történetről, erről az eseménysorról független, kellő távolságtartást idéző véleményt mondani. Ezért aztán az Országgyűlés idei munkájának végén, amikor visszatekintek 2004-re, nem is állítom azt, hogy véleményem minden tekintetben megfelel a pártatlanság követelményének. Nem pártatlan, hiszen azok az eszmék és eszmények vezényelnek, amelyekről úgy gondolom, hogy vita folyik az országban, de amely eszményeket a magyar jövő, a demokratikus Magyarország, az erős magyar nemzet szolgálatának érdekében képviselendőnek látok és képviselendőnek tartok.
Magyarországot 2004-ben olyannak láttam, amely kellően bátor volt ahhoz, hogy a jövő felé forduljon; olyannak láttam, amelyben az emberek bölcsessége meghaladta a politikusok bölcsességét. Egy okos, bölcs Magyarországot láttam, és a kelleténél többet, talán bántóan sokat önmagával foglalkozó politikai pártokat és politikai elitet láttam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne beszélj így!) Legalább két választás Magyarországa volt 2004; két választás, amely látszólag másról, lényege szerint talán nagyon hasonlóról szólt.
Az európai uniós parlamenti választásokon a magyar kormány nagyon világos figyelmeztetést kapott. Azt üzenték a választók a magyar kormánynak, hogy mást szeretnének, másképp szeretnék.
(11.10)
A magyar kormány és a kormány mögött álló pártok értették ezt az üzenetet. Értették, és ennek érdekében változtak - változtak és változtattak. Volt hozzá merszük, volt hozzá bátorságuk, és ahogy az elmúlt heteket, hónapokat látom, volt hozzá támogatottságuk is.
2004 októberének elején új kormány alakult Magyarországon; új kormány, amely egy hazafias kormány. Új kormány, amely a bátorság kormánya. (Derültség az ellenzéki pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Szégyen!) Új kormány, amely azt mondta, hogy van képessége új lendületet adni Magyarországnak. Új lendületet egy igazságosabb ország érdekében, ahol könnyebbek a hétköznapok, ahol erősödik a köztársaság, és emelkedik a nemzet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Ez az igazságosság az, amely a politikánknak a továbbiakban is elsősorban a vezérlő eszméje és eszménye lesz: hogy több felelősséget vállaljanak azok, akiknek több jutott, és több lehetőséget kapjanak azok, akiknek kevesebb; hogy így kapaszkodik össze a nemzet; hogy a nemzet történelmi, kulturális és szociális közösség; hogy a nemzet nemcsak múltjában, hanem a helyenként gyötrelmet, helyenként lehetőséget, és nagyon bízom benne, egyre inkább reményeket nyújtó jelenében is él, és mindezt olyan módon, hogy jövőjét ne felélje, hanem gyarapítsa, hogy könnyebb legyen, ne csak szép legyen magyarnak lenni; hogy gyermekeinknek amit itt hagyunk majd, az az ország egy teljesebb életet adó, több melegséget adó, otthonos Magyarország legyen.
Volt egy másik választás Magyarországon, 2004 decemberében. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Népszavazás!) Ez a választás is jövőről és múltról szólt, arról, hogy milyen Magyarországot képzelünk. Azt gondolom, hogy ez esetben is bölcsek, okosak és megfontoltak voltak a magyar polgárok. Azt mondták, hogy nem visszafelé, hanem előre. (Folyamatos zaj az ellenzéki oldalon.) Azt mondták: nem akarunk és nem leszünk hajlandók támogatni olyan politikát, amely nem gyermekeink jövőjéről, hanem nagyapáink sérelméről szól. Azt mondták: nem keverjük össze a hazafiságot a nacionalizmussal. Azt mondták, hogy tudják, Magyarország jövője a közös Európában, nem pedig a bezárkózó Kárpát-medencében van. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Hálás vagyok Magyarország lakóinak, hogy akkor, amikor a politika eltévedni kíván a hétköznapok verekedős ingoványában, akkor bölcsebben és okosabban mutat utat, mint a magyar politikusok túlnyomó többsége. Magyarország érettebb, mint amit politikusai gondolnak róla. Magyarország ezért szerencsés.
2004 decembere szólt másról is, szólt Magyarországon túl persze egész Európáról. Szólt arról, hogyan képzeli el magát Európa. Szólt arról, hogy mi az önmagára vonatkozó jövőképe, hol látja Európa határait, miben látja közös európaiságunk tartalmát.
Múlt hét végén hosszú-hosszú vitákban adott ezekre a kérdésekre választ Brüsszelben az Európai Tanács. Nem tudom, hogy korábban mennyi szenvedély jellemezte ezeket a vitákat, nem voltam korábban ott. De most azt láttam, hogy a diplomáciai szokásokat felülíró módon, az egyszerű és lapos igazságokat félretéve, Európa vezetői szenvedélyes, érzelmes, gyötrelmes vitát folytattak arról, hogyan is rendezzük be majd Európát.
Ez a vita alapvetően arról szólt, hogy kik legyenek még a bővülő Európa tagjai. Ebben a vitában voltak olyan elemek, amelyek, hála istennek, azt bizonyították, hogy van például egyetértés a magyar parlament két fele között, a nagyobb és kisebb pártok között; nem volt közöttünk vita például abban, hogy mit gondoljunk Horvátország csatlakozásáról. Nagyon jó találni olyan momentumokat ebben a világban, amelyekben a magyar parlamenti ellenzék és a magyar kormánypártok egyetértenek, lényegében szó szerint.
Egyetértettek abban, hogy nem szabad megengedni, hogy Horvátország csatlakozásának útjába újabb feltételeket állítsanak - volt erre törekvés. Azt kell mondjam önöknek, hogy az Európai Tanács pénteki ülésére megérkezett záródokumentum-javaslat még ezt tartalmazta. Magyarország a visegrádi négyekkel együtt, nagyon szoros együttműködésben Ausztriával és Szlovéniával, azt az álláspontot képviselte például Nagy-Britanniával szemben, hogy: nem, Horvátország nem olyan ország, amelyiknek az együttműködését Európával, amelyiknek az európai fejlettségét lenne okunk megkérdőjelezni, nem olyan ország, amelynek a csatlakozása elé akadályokat kellene gördíteni. S örülök, hogy az Európai Tanács ezt az álláspontot foglalta el.
Több volt a vitánk Románia kérdésében, vitánk egymás között, kevésbé Európában. Egymás között, hogy azok a megjegyzéseink, amelyek Románia európai uniós csatlakozásával kapcsolatban, Románia felkészültségének szintjére vonatkozóan megvannak, milyen politikai magatartásra adnak okot. Okot adnak-e például arra, hogy vétóval fenyegessük a román csatlakozást, mint ahogy ezt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egynémely politikusa felvetette.
Mi azt gondoljuk, hogy nem adott erre okot. Nem adott erre okot, már csak azért sem, mert egyetértettünk abban, hogy Magyarország akkor van a legnagyobb biztonságban, ha nem az Európai Unió keleti határát foglalja el, ha az európai uniós országok sokaságával körülvéve ugyanabban a kulturális, történelmi, gazdasági és szociális, politikai közösségben részesedik. És van még legalább egy okunk: azt gondoljuk, hogy a magyar nemzet egyesítésének legjobb, előretekintő és történelmi sérelmeinket leginkább megoldó módja az Európai Unióban való egyesülés és csatlakozás. Ezért aztán azt az álláspontot, ami a vétóval való fenyegetést illeti, politikai értelemben hibásnak, történelmi értelemben pedig bűnösnek tartom.
Ezért helyesen járt el a magyar kormány, amikor kifejezetten távol tartotta magát ettől az állásponttól, és azt mondta, hogy meglévő vitáink ellenére is, e viták feloldásának nem lehet módja az Európai Unióban már tagként létező Magyarországnak Románia csatlakozását vétóval való fenyegetése. Felelőtlen magatartás, és felelőtlen magatartás példának okáért éppen azokkal a határon túli magyarokkal szemben, akikért viselt közös felelősségünkből ugyan sok vita származik, de talán azt egyikünk sem vitatja el, hogy ez a felelősség létezik. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Ugyanakkor rendkívül sikeres volt a magyar kormány, amikor az Európai Tanács-ülés záródokumentumában sikeresen képviselte azt az álláspontot (Folyamatos zaj a Fidesz padsoraiból.), hogy igen, a környezetvédelmi kötelezettségvállalásra is terjedjen ki az a védzáradék, amely védzáradék ha alkalmazásra kerül, akkor a romániai csatlakozást késleltetheti, a csatlakozás időpontját a jövőbe tolhatja. Legyen érdemi következménye annak, ha Románia nem tartja be azokat a megállapodásokat, amelyeket az Európai Unióval kötött a csatlakozás érdekében, és különös tekintettel legyen a három nagy kérdés között az egyik maga a környezetvédelem. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
(11.20)
És hogy ne legyen kétség, és hogy senki ne tehesse fel azt a kérdést, hogy mire is a magyar kormány ilyen határozott véleménye és érdekképviselete, ezért a hét végén levelet írtam az ügyvezető kormányfőnek, Năstase úrnak, amelyben arra kérem, hogy a román kormány a továbbiakban is ragaszkodjon ahhoz az álláspontjához, amelyet Năstase miniszterelnök úr októberi, utolsó budapesti látogatása alkalmával kifejtett, hogy nem ért egyet a verespataki bánya megnyitásával. Ez az az álláspont, ami, azt gondolom, érdekében áll Magyarországnak, és érdekében áll Romániának is, ez az az álláspont, amelynek érvényesítéséhez támogatást kell nyújtani, amely álláspontot, azt gondolom, hogy igényelnünk és kérnünk kell, helyes a magyar kormány erre vonatkozó igénye. (Taps a kormánypárti padsorokban.) És örülök annak, hogy az Európai Tanács-ülés plenáris ülésén magyar kezdeményezésre, természetesen a korábbi konzultációk alapján várható módon a másik huszonnégy tagország Magyarország erre vonatkozó, a védzáradék alkalmazására vonatkozó igényét teljesítette, azzal egyetértett, és a záródokumentumba ezt a követelést befogalmazta.
Nem volt vita sem közöttünk, sem az Európai Tanács-ülésen Bulgária csatlakozásáról. Azt tudom mondani, hogy a tanácsülésnek talán a legkönnyebb, a legkevesebb vitát kiváltó, általános egyetértésre találó javaslata volt a bolgár csatlakozás.
Annál több volt a vita, annál több volt a kétely, annál több volt az ellentmondás a török csatlakozás kérdésében. A török csatlakozás és egyáltalán, az antik hagyományokra, a zsidó-keresztény örökségre, a felvilágosodásra épülő Európa számára az egyik legnehezebb kihívás, hogyan kell és hogyan tud Európában együtt élni egy más eredetű, ettől legalább részben eltérő kultúrával, hogyan tud Európában békésen együtt lenni egy új kulturális örökség. Hosszú-hosszú viták övezték ezt a vitát.
Végül olyan megfogalmazás került elfogadásra, érdemes tanulmányozni a záródokumentum 22., 23. §-át, ami azt mondja, hogy egy olyan nyitott tárgyalási folyamat kezdődik el, amelynek a végeredményét az Európai Unió nem tudja és nem kívánja garantálni. Egy olyan folyamat, amelynek a vége lehet tagság, de lehet, hogy nem lesz tagság, és ha nem lesz tagság, akkor majd megkeressük annak útját és módját, hogy Törökország, nem tagságot tartalmazva a lehető legszorosabb szövetségben és együttműködésben éljen, ahogy a dokumentum fogalmaz, lehorgonyozzon Európa struktúrái mellett.
Azt gondolom, hogy a magyar kormány helyesen, a magyar érdekeket jól megértve és felbecsülve pozitív magatartást folytatott ebben a vitában: nem hallgatta el kételyeit, de azt gondolta és azt képviselte, meg kell adni a lehetőséget Törökországnak, hogy a felkészülés hosszú folyamatában bizonyítsa, hogy osztja azokat a közös értékeket, osztja azt az európai közös hagyományt is, amely eddig bennünket jellemzett, és amelyről úgy gondoljuk, hogy népeink közös gyarapodásának és haladásának a záloga és feltétele.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A politika lényege szerint a vitáknak a birodalma, vitáké, ami arról szól, hogy milyen úton érhet messzebbre és érhet magasabbra a politikai közösség és a nemzet. Azt gondolom, hogy Magyarországon 2004-ben nem az a baj, hogy sok vita volt, hanem hogy a vitákat nem a méltányosság, nem a nagyvonalúság, nem egymás kölcsönös tisztelete jellemezte.
Azt kívánom Magyarországnak a következő évre, hogy e tekintetben új hajnal virradjon. Azt kívánom, hogy békésebb, együttműködőbb és a közös ügyeket nagyobb tiszteletben tartó Magyarország legyen az, amely 2005-nek megmutatja önmagát. Szeretném megköszönni a magyar államapparátus, a diplomáciai képviseletek, a köztisztviselők és közalkalmazottak sok százezres táborának azt, hogy a politika verekedős világában mégiscsak a stabilitást biztosították, és az országot a stabil kormányzás, a stabil igazgatás keretei között tartották. Hála nekik! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Ha időnként nehézséget és gondot okoztunk politikusként, bocsássák meg nekünk, azt tudom nekik mondani, hogy teljesítményünkre - és pláne, ezzel nemcsak én vagyok így egyedül, talán mások is - időnként mi sem voltunk mindig büszkék. Magyarország lakóinak pedig egy békés, simogatóan szerető karácsonyt kívánok (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból.), sok-sok baráttal, rokonnal, együttérzéssel karácsony szent ünnepén, a 2005-ös évre pedig erőt adó és sikert hozó hétköznapokat és felemelő ünnepeket.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
