KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta várt törvény benyújtására került végre sor, hiszen az EU közös agrárpolitikája magyarországi intézményrendszerének kiépítése és működtetése olyan kiemelt jelentőséggel bír, amely a törvényi szintű szabályozást indokolttá teszi. Egyébként némi hezitálást lehetett észrevenni a kormány részéről a jogi szabályozás módját illetően. Ezt tükrözi a törvényi szabályozást megelőzően a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalról megjelent 81/2003-as júniusi kormányrendelet. Pedig hezitálásra most már végképp nincs idő.
A kormányzat késésben van a mezőgazdasági és vidékfejlesztési közösségi támogatások igényléséhez szükséges intézményrendszer kiépítésével kapcsolatban is, az egyéves választási győzelem mámorából adódó késés ugyanis nehéz helyzet elé állította a közigazgatást. Ezt a monitoringjelentésben is szóvá tett késlekedést EU-források szerint nem lehet egyedül az előző kormány számlájára írni, bizonyos adósságok a jelenlegi kormány idején halmozódtak fel.
(21.10)
Néhány hónappal a jövő évi agrártámogatási rendszer működtetése előtt még csak tárgyaljuk azt a törvényt, amely a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal eljárási rendjének törvényi szintű szabályozását adja. A törvénytervezet címéből egyébként még viszonylagosan sem derül ki, ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is mondta, a törvény tartalma és tárgya, jóllehet a tervezet általános indoklása a törvényi szabályozás elveként deklarálja. Törekedni kellett az áttekinthető szerkezetre, a világos és egyértelmű fogalmazásra, illetve fogalommeghatározásra.
A törvény címét illetően a kitűzött elvet sem sikerült megvalósítani, legalábbis azok szerint az értelmiségiek szerint, akiknek véleményezés végett megmutattam a törvénytervezet címét. Egybehangzó állításuk szerint az ilyen konfúzus, nyakatekert, egyszersmind körmönfont megfogalmazás az ötvenes évek gumitörvényei hátsó szándékainak leplezésére emlékezteti őket. Igaz, hangsúlyoznom kell, ez nem politikusok, hanem jogászok, mérnökök, történészek véleménye. Mindenesetre megdöbbentő, hogy hónapokkal a csatlakozás előtt még mindig nem az egyenes beszéd és nem a világos megfogalmazás jut érvényre. Hogy a zavart fogalmazású cím mögött valami tényleg lehet a háttérben, azt a mezőgazdasági bizottságig eljutó, nyugtalanító hírek is megerősítik.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jogelőd intézményeinek Brüsszel által is elismert, elfogadott vezetőit, tisztségviselőit félreállították, vagyis egy új vezetéssel kezdődhet minden elölről, immár törvényi hivatkozással - új vezetés, új struktúra, új szerződések, új megbízások. A csatlakozási bizniszből ez alatt a hátralévő néhány hónap alatt még ki kell hozni, amit csak lehet, akár a felkészülés rovására, de mindenképpen a felkészülés költségére.
A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatások hazai fogadásának biztosítására Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal néven létrehozott kifizető ügynökség eljárási rendjének törvényi szintű szabályozását tartalmazó, előttünk fekvő törvénytervezet címének megfogalmazása amilyen nyakatekertre sikeredett, ugyanolyan pontatlanság, pongyolaság húzódik végig a tervezet egészén. Pedig a pongyola fogalmazás sem egy eljárásrendnek, sem egy törvénynek nem igazán válik az előnyére. Íme egy példa: az ügyfél iratbetekintési jogáról a tervezet 4. §-a rendelkezik. Ezen paragrafus (2) bekezdése szerint: “Az MVH korlátozhatja az iratbetekintést az iratok tekintetében az ellenőrzés megkezdéséig, ha valószínű, hogy azok tartalmának megismerése a későbbi ellenőrzést meghiúsítaná.” Egy ilyen általános, nem konkrét megfogalmazás alapján bárki iratbetekintése bármikor korlátozható.
A pályázati eljárás alapvető szabályait a tervezet 29. §-a tartalmazza. Ennek (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pályázati feltételek teljesítése nem jelent alanyi jogosultságot a támogatási, illetve egyéb jog elnyerésére. Ugyanakkor a terület alapú támogatásokkal kapcsolatos EU tanácsi szabályozás a rendelkezésre álló maximált keretösszeg túllépése esetén is elismeri a támogatás jogosultságát, csupán az igényelt területek méretének arányosan visszaosztott csökkentését írja elő.
Végül is a kifizetési eljárásrendet is érintő legnagyobb gond néhány hónappal a csatlakozás előtt még mindig a támogatási rendszer nem eldöntött módja. Marad az eddigi, közvetlen termékcsoportonkénti támogatás, vagy pedig az ország hasznosított mezőgazdasági területe alapján történik a támogatás folyósítása?
A jelen törvénytervezet erősen megkésett voltára utal a 36. §-ban foglalt MEPAR-ra vonatkozó szabályozás, amely törvényi szabályozás biztosít törvényi felhatalmazást a MEPAR-ral kapcsolatos részletes szabályokat magába foglaló külön rendelet meghozatalára. A részletszabályozás hiánya már ez idáig is késleltette és nehezítette a felkészülés szempontjából ezen kritikus szakterület munkáját és csatlakozási felkészülését.
A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz kapcsolódó intézményrendszer és jogrendszer kialakításában fennálló lemaradás sajátos helyzetet alakított ki, amely a “még nem” és a “már nem” állapotával jellemezhető. Az EU-követelményeknek való megfelelés még nem működik, a hagyományos hazai agrártámogatási rendszer pedig már nem funkcionál. Hiszen gondoljunk bele, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal egyik jogelődje, az Agrárintervenciós Központ látta el a támogatásokkal kapcsolatos operatív feladatokat. Az Agrárintervenciós Központ mint hivatal már nem létezik, a jogutód működtetésével kapcsolatos törvénytervezetet pedig most tárgyaljuk. Az intervenciós és piacra jutási támogatások kifizetései leálltak. Nem nevezhető véletlennek az agrárágazatok majd mindegyikén végighúzódó teljes válságállapot: gabonaágazat, tejágazat, sertéságazat, baromfiágazat, és még sorolhatnánk tovább az ágazatokat.
Valami nagyobb, központilag vezérelt spekulációnak kell mindezek hátterében meghúzódnia, ennyi ágazat egyidejű összeomlására ugyanis utoljára csak az ötvenes években volt példa. És mint tudjuk, akkor is elég magas szintű volt az ideológiai felkészültsége a kormányzó pártnak. A szakmai szempontok a felső vezetésben huszadrangúak voltak. A “még nem” és a “már nem” kormányzati stratégiával szemben gyümölcsözőbbnek bizonyulna, ha Kós Károly mind a mának, mind a jövőnek szóló üzenetét megszívlelnénk: “Csak az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.”
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
