DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt köszönet illeti az előterjesztőket, hogy felhívták az Országgyűlés és az ország figyelmét arra, hogy a lakástörvény hatálybalépését követően, az abban megjelölt határidő eltelte után is még mindig 1250 kényszerbérlet létezik, rossz emlékeként az ötvenes-hatvanas éveknek - még mindig hatva.
A kényszerbérlet rossz a tulajdonosnak, hiszen nem rendelkezhet a tulajdonjogával, rossz a bérlőnek, hiszen bizonytalan helyzetben van, rossz az önkormányzatnak, mert meg kell oldania ezt a feladatot, rossz a költségvetésnek, mert valamilyen fedezetet kell olyasmi miatt biztosítania, amelyhez a mostaniaknak már aligha van köze. És végül az sem közömbös, hogy rossz magának a lakásállománynak, hiszen ezeket a lakásokat nem tartják karban úgy, mintha a tulajdonos közvetlen érdekeltsége meglenne a lakás fenntartásában.
A lakásbérletről szóló törvény meghozatalakor úgy tűnt, hogy ez a kérdés rövid időn belül rendeződni fog. Sajnos az abban megjelölt határidő, 1996. december 31-e eltelt, és még mindig 1250 ilyen bérlet létezik, emlékeztetve valamiféle egészen más gazdaságpolitikára és az emberek jogait érintő politikára.
A törvényjavaslat legfőbb érdeme véleményem szerint az, hogy felhívta a figyelmet ennek a kérdésnek a még mindig megoldatlanságára. A másik érdeme, hogy összefüggésében egy jogilag bizonytalan helyzetet kíván rendezni a határidő meghosszabbításával. A határidő tekintetében néhány felszólalás már elhangzott, fel szeretném hívni azonban a figyelmet egy olyan összefüggésre, amelyik ezeken az észrevételeken túlmutat. Hivatkozom arra is, amiről Salamon László beszélt: a határidő meghosszabbítása mást is jelent.
A hatályos törvény 90. §-a ugyanis az önkormányzatok számára garanciát jelent arra, hogy ha ezeket a feladataikat ellátják, akkor ennek fejében a központi költségvetésből támogatásra számíthatnak. Tudom, hogy ilyen támogatással számolhatnak most is, csak a probléma ott van, hogy ennek önmagában törvényi garanciája most már nincsen, mert az a kötelesség, amelyet a törvény eredetileg előírt, december 31-én lejárt. Tehát most már a központi költségvetés, az azt meghatározó Országgyűlés tetszésétől függ, törvényi garancia nélkül, hogy az önkormányzatok később is hozzájutnak-e ehhez a pénzhez.
Itt természetesen lehet beszélni arról, hogy ha az önkormányzatok a törvényi kötelezettségüket nem teljesítették, akkor valamiféle szankciót kellene velük szemben alkalmazni. Ez egyébként a bizottsági ülésen is szóba került. Én úgy gondolom, ez nem vezet sehova. Ezt a kérdést a való életben, a reális viszonyok között kell megoldani; abban aligha szabad a mostani körülmények között felelősöket keresni - a kérdést megoldani kell. Ehhez valóban célszerű, hogy a törvényes határidőt meg kelljen hosszabbítani, már csak azért is, hogy az önkormányzatok, amikor számolnak ezzel az újabb határidővel, előre számolhassanak azzal is, hogy a központi költségvetéstől ennek fejében támogatást kapnak.
(21.30)
A másik tervezett rendelkezés már bonyolultabb kérdést illet, s azt hiszem, ez nem is jó megoldás. Nem jó megoldás szakmailag sem; most nem akarok azzal foglalkozni, hogy lakbérnek hívnak vagy lakáshasználati díjnak ezt az összeget, persze ez lakbér, hiszen ezek bérleti jogviszonyok. De problémát jelent az is, hogy ezeket a most fizetett lakbéreket két módon állapították meg, még a rendelet, tehát az árhatósági jogkörben meghozott önkormányzati rendelet keretein belül is, hiszen az csak maximált árat tartalmaz; vagy megállapodtak, vagy a bíróság határozta meg. Tehát a második bekezdésben említett két kivétel tulajdonképpen lefedi az egész központi rendelkezést. Gyakorlatilag kiürül a harmadik bekezdés a negyedik bekezdés rendelkezései miatt. Tehát ez nem jó megoldás.
Az sem szerencsés, hogy olyan törvényi ármaximálást kíván bevezetni a korábban biztosított önkormányzati árhatósági hatáskör helyett, amely a meglevő lakbéreknél is korlátozást jelentene. Ezt nem lehet, hiszen ezeknek a szerződéseknek mind a két oldalán magánszemélyek vannak, és ha a bérbeadó jogait törvénnyel utólag korlátoznánk, az aligha állná ki az Alkotmánybíróság próbáját. Tehát ezek a javaslatok nem szerencsések, a kérdést aligha oldják meg.
Többször szóba került, hogy az Országgyűlés három bizottsága összefogott ennek a kérdésnek a megoldására. Ez a bizottság már működik. Az alkotmányügyi bizottság, a gazdasági bizottság és az önkormányzati bizottság együttesen keresi ennek a problémának a megoldását. Lehetséges egyébként, hogy erre a második szakaszra nem is lesz szükség, éppen azért, mert a hatályos polgári törvénykönyv is biztosít olyan garanciákat, hogy egyoldalúan nem lehet ezeket a szerződéseket módosítani. Természetesen a bérbeadók érdekeit védi az, hogy kérhetik akár a bíróságtól a magasabb összegnek a megállapítását; hiszen nem vitás, hogy az infláció miatt a korábban megállapított bérek kevesebbet érnek, mint a megelőző évben. Minden jogosultság megvan arra, hogy magasabb bért kérjenek, de a visszaélések kiszűrése érdekében ott van a két megoldás általánosságban: vagy megállapodnak, vagy pedig - ha nem tudnak megállapodni - a bíróság dönt ezekben a kérdésekben.
Ezt csak azért mondtam, mert nem vitásan a valóságban vannak visszaélésszerű helyzetek. Vannak olyan helyzetek, hogy a bérlő például automatikusan tudomásul veszi a vele közölt magasabb bért, nem tiltakozik ellene, de ez tulajdonképpen már közös megegyezést jelent ilyen formában. Tehát úgy gondolom, ez nem megoldás, amit a törvényjavaslat a második szakaszban tartalmaz. S éppen azért, mert így nem lenne szerencsés az egész törvényről szavazni, módosító indítványt is eléggé nehéz lenne előterjeszteni addig, amíg ezt az ügyet kellően nem járjuk körül, nem vizsgáljuk a gazdasági lehetőségeket, nem vizsgáljuk az önkormányzatok lehetőségeit és egyáltalában azt, hogy ez a megoldás mennyiben illeszkedik bele a magyar hatályos jogrendbe, a magyar alkotmányosságba, azt javasolnám az előterjesztőknek, ne szorgalmazzák ennek az általános vitának a rövid időn belüli folytatását, mert itt megoldásra van szükség.
Feltétlenül csak elismerést érdemel, ismétlem, hogy a parlament elé hozták ezt az ügyet, de nem lenne szerencsés, ha a második szakasz szakmai hiányosságai miatt ezt esetleg az Országgyűlés leszavazná. Várjuk be, amíg valamilyen jobb megoldást találunk. Az a garancia, amiről a határidő-hosszabbítás keretében beszéltem, nincs veszélyben sem a kormány részéről, sem a költségvetési vitában az Országgyűlés részéről senki nem vonta kétségbe, hogy az önkormányzatok később is kaphassanak ilyen juttatásokat. De ez természetesen kevés garancia, kell majd a törvényi garancia ehhez a továbbiakban. Mégis úgy gondolom, most nem lenne szabad akár az általános vitát lezárni, a részletes vitára bocsátás nem lenne szerencsés, hiszen valószínűleg az egész törvényjavaslat szándékának nem megfelelő eredménnyel zárulna most a szavazás az Országgyűlésben.
Ezért azt javasolom, hogy várjuk be a három parlamenti bizottság együttes tevékenységének a végeredményét, és ha az talál valamiféle megoldást a második szakaszban felvetett problémákra is, akkor annak megfelelően később módosítsuk ezt a javaslatot. Most elég nehéz lenne ilyen módosító indítványt kitalálni. Úgy gondolom ezért, azzal, hogy ezt a kérdést mindenképpen meg kell oldanunk, előbbre kell lépnünk ebben a kérdésben, az Országgyűlés nagyon fontos feladatot lát el, akkor is, ha az 1250, még fennálló kényszerbérlet viszonylag kis szám. De azoknak az embereknek, akiket ez érint, bizony nagyon fontos. S ezt a kérdést remélhetőleg ennek a törvénynek a keretein belül meg fogjuk tudni oldani. Köszönöm. (Gyér taps.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
