DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Köszönöm, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Nyolc évvel ezelőtt egy fontos népszavazásra került sor Magyarországon. Ez volt a rendszerváltást megerősítő, a rendszerváltás folyamatában fordulópontot jelentő népszavazás, az úgynevezett négyigenes népszavazás.
A négyigenes népszavazás jelentette az új köztársaság alapeszméinek megerősítését s azt az eltökéltséget és elkötelezettséget, amelyet a magyar társadalom, a magyar nép mutatott az új változások iránt. A népszavazás jelentősége nagyon komoly volt, hiszen ez szolgálta akkor az új, a demokratikus berendezkedést.
Nagy volt tehát a tét hasonlóan ahhoz, ahogy most is nagy a tétje ennek a népszavazásnak, hiszen a most kitűzött kérdésekre adott igen válaszok egyúttal azt is jelentik, hogy tovább visszük Magyarország felemelkedésének s Magyarország sikeres integrációjának folyamatát. (Bogárdi Zoltán: Hová?!) A tét tehát ma sem kisebb. Elhangzott a kérdés, hogy hová. Egyszerű: a NATO-ba, tisztelt barátaim, és a földkérdés kapcsán az Európai Unióba. Ez az a két célkitűzés, amelyről úgy tudjuk, úgy véljük, hogy valamennyi parlamenti párt és a magyar társadalom józan többsége is osztja ezt az álláspontot, támogatja a véleményünket. (Bogárdi Zoltán a fejét ingatja.)
Fölmerül a kérdés, hogy szükséges-e ezt népszavazással megerősíteni. Ez a kérdés lehet jogos, hiszen ami az első népszavazási kérdést illeti, a NATO-csatlakozás kérdését, ebben a kérdésben még egyetlen NATO-tagállamban sem tartottak a felvételt megelőzően népszavazást. Igaz, hogy Spanyolországban 1986-ban egy népszavazásra sor került, de akkor már Spanyolország négy éve tagja volt a NATO-nak, s a kérdés akkor úgy hangzott, hogy kilépjen-e Spanyolország a népszavazás útján a NATO-ból. A mi kérdésünk azonban úgy hangzik, hogy belépjen-e Magyarország s ez komoly különbség.
Volt ugyan a szomszédban egy népszavazás, nem olyan régen, Szlovákiában, amely ezt a kérdést is megcélozta sok egyéb mellett, de nyilvánvaló, hogy arra nem azzal a perspektívával és nem abban a helyzetben került sor, mint ma Magyarországon. A magyar külpolitika, a magyar kormány eddigi tevékenységének és az összes magyar párt támogatásának eredményeképpen Magyarország meghívást kapott a NATO-csatlakozási tárgyalásokra. A NATO madridi csúcstalálkozója egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy három ország kvalifikálta, azaz minősítette magát erre a tárgyalási fordulóra s ma a magyar társadalomnak arról kell döntenie, hogy részt vegyünk-e a NATO szervezetében, a NATO együttműködésében.
Nem írja elő az alkotmány sem a népszavazást ebben a kérdésben, hiszen az alkotmány egy parlamenti demokráciát alapozott meg, a parlamenti népképviselet elvét, fölruházta önöket, mindannyiunkat, tisztelt képviselőtársaim, azzal a joggal, hogy akár a legfontosabb kérdésekben is a döntést meghozzuk.
Mégis akkor mi indokolhatja azt, hogy népszavazást kér a kormány ebben a kérdésben? Van egy könnyű válasz is erre: indokolja az, hogy az Országgyűlés már korábban a kormányprogram elfogadása során kötelezettséget vállalt erre; ezt a kötelezettségvállalását megerősítette, amikor a Munkáspárt aláírás-gyűjtési akcióját követően akkor elutasította a népszavazás kiírását, de kilátásba helyezte a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt. S végezetül megerősítette ugyanezt a szándékot júliusban is, július 15-én, a NATO madridi csúcstalálkozóját követően. Ez lenne tehát a formális válasz, három érvényes országgyűlési határozat is erre késztet, erre kötelez minket.
De nem ez a valódi ok, tisztelt képviselőtársaim. A valódi ok - hogy mi most népszavazásban kérünk megerősítést az ország lakosságától - az a közös meggyőződés, amely összeköt minket, hogy a legfontosabb kérdésekben a nép, az állampolgárok, az adófizető polgárok véleményét szükséges és méltányos kikérnünk, hiszen nem lehet az ő akaratuk ellenére jót - sem - akarni sem az országnak, sem az egyéneknek. Csak ahhoz van jogunk, morális felhatalmazásunk, amihez birtokoljuk az állampolgárok támogatását, az állampolgárok egyetértését is.
Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy Magyarország NATO-csatlakozásában ez az egyetértés továbbra is fennáll. Fennáll, hiszen a magyar állampolgárok tudják, hogy Magyarországnak nemcsak biztonságra van szüksége, hanem Magyarországnak arra a széles együttműködésre is szüksége van, amelyet a NATO tud biztosítani.
(9.20)
Magyarországnak szüksége van arra, hogy egyenrangú tagja legyen a sikeres nemzetek közösségének, hogy részt vehessen a külpolitika, a biztonságpolitika formálásában, hogy elnyerje azt a helyét, amelyet mindannyiunk meggyőződése szerint megérdemel, és amelyből Jalta és az azt követő szovjet uralom, illetve a kommunizmus kitagadta az országot.
Tehát rendszerváltó népszavazás lesz ez, kedves barátaim, méghozzá olyan rendszerváltó népszavazás, aminek meg kell erősítenie, meg kell pecsételnie Magyarország egyértelmű Nyugathoz tartozását. Ez az az üzenet, amelyet a magyar történelemből mindannyian levonhatunk, ezek a szavak hangzottak el pártállásra való tekintet nélkül a miniszterelnök úrtól kezdve az ellenzéki vezetőkig augusztus 20-án, amikor felidézték Szent István örökségét, felidézték a magyar nemzet helyét, rendeltetését, küldetését Európában. Erről van szó, ez a tét, ebben kérjük mindannyian a kormánypártok és ellenzéki pártok, képviselők támogatását, egyetértését.
Tudjuk azt, hogy Magyarország NATO-csatlakozását nemcsak manipulatív, rossz szándékú megközelítésben utasítják el egyesek. Természetesen vannak munkáspárti elutasítók, vannak MIÉP-es elutasítók, akiknek a szándékai iránt kevés megértést kell mutatnunk - és szerencsére a magyar társadalom is igen kevés megértést mutat. De tudjuk azt, hogy vannak, akiket más, ennél nemesebb, szebb eszmények is hevítenek: az '56-os forradalom semlegességi követelése, a magyar szabadságküzdelmekből származó függetlenségi törekvések, vagy esetleg valamiféle idealizmusból táplálkozó, de eleve nem lebecsülendő vagy elutasítandó pacifizmus. Ezek mind lehetnek nagyon szép eszmék, tisztelt képviselőtársaim, olyan eszmék, amelyek nem érdemlik meg azt, hogy gúnyolódjunk rajtuk, ennyiben különbözik attól az állásponttól, amit a Munkáspárt vagy a MIÉP képvisel, mert azok még gúny tárgyát is alig képezhetik, azokat szándékos rossz akarat és rossz szándék vezérli, ellentétben ezekkel, akiket inkább csak tájékozatlanság, inkább csak idealizmus, inkább csak a helyzet meg nem értése vezet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy ebben a teremben nem kell győzködnöm önöket, hiszen önök egyetértenek azzal, hogy mindazokat a problémákat és mindazokat a távlatokat, amelyekkel szembe kell néznie a Magyar Köztársaságnak, a Magyar Köztársaság polgárainak, csak a NATO keretein belül tudjuk megoldani. Ezért tehát teljes körű az egyetértés, hogy ebben a kérdésben egyértelmű igen szülessen, mindannyiunknak érdekünk, mindannyian egyetértünk vele, hogy a népszavazás eredményes és sikeres legyen.
A népszavazás azonban nemcsak ezzel az egyetlen kérdéssel foglalkozik, tisztelt képviselőtársaim. Ez a népszavazás egy másik kérdéskört is felvet. Egy olyan kérdéskört, amiben szintén nem lenne szükséges népszavazáson kikérni az ország lakosságának véleményét, legalábbis az alkotmány ezt nem írja elő. Mégis a kormány és egy más körben az ellenzéki pártok úgy vélték, hogy ebben a kérdésben is a nép bölcsességét kell igénybe vennünk, szükségünk van arra, hogy az ő véleményüket is kikérjük. Ez a földkérdés, a földtulajdonlás kérdése, illetve a föld szabályozásának kérdésköre.
Az elmúlt hetekben, hónapokban egy álkérdés körül zajlódott a vita, politikai hecckampány alakult ki nyíltan belpolitikai indíttatásból, az ellenzéki pártok vezetésével, amelynek a célja az volt, hogy bizalmatlanságot keltsen a kormány iránt, rágalmakkal illesse a kormány szándékait, és úgy állítsa be, mintha a kormánynak az lenne a célja, hogy külföldiek számára sajátítsa ki vagy idegenítse el az ország földjét. Mindez alávaló rágalom volt, tisztelt képviselőtársaim, hiszen ilyen szándék a kormány részéről nem volt. A valódi kérdés nem is az, hogy külföldieké vagy belföldieké a föld, hanem az, hogy azok tulajdonolhatják-e a földet, akik megművelik. Mert ma az a helyzet Magyarországon, tisztelt képviselőtársaim, hogy a föld 60 százalékát azok a társas vállalkozások, gazdasági vállalkozások művelik, amelyek nem rendelkeznek, nem rendelkezhetnek tulajdonjoggal. Az összes probléma gyökere tulajdonképpen ez.
Amikor a kormány a földtörvény módosításával szerette volna az agrárválságot enyhíteni és reális piaci viszonyokat előmozdítani, akkor azzal kellett szembenéznie, hogy a földműveléshez szakértelemmel, technológiával, s esetleg tőkével rendelkező társas vállalkozások ki vannak zárva e folyamatban való részvételből. Tehát a jelenlegi módosítás nem azt a célt tűzi ki, és nem is azzal foglalkozik, hogy külföldi vagy belföldi a tulajdonos, hanem azzal, hogy lehetőséghez juttassa a földet megművelőket.
Az elmúlt évek során - és ez elsősorban az 1990-'94-es időszakra vonatkozik, arra az időszakra, amelynek meghatározó ereje az MDF volt, de amelynek a kialakításában, legalábbis a kezdetén, a kisgazda politikusok is részt vettek - bizony, kettévált a tulajdonlás és a művelés. Óriási problémákat okozott ez a mezőgazdaság számára: ez hozta létre az egészségtelen birtokszerkezetet, ekkor állt elő a tartósan tőkehiányos helyzet a mezőgazdaságban, ekkor indult be a mezőgazdaság tényleges válsága. Ez az a helyzet, amivel szembe kell néznie a magyar kormánynak, de nemcsak a kormánynak, hanem minden felelősségteljes képviselőnek is. Megoldást kell találnunk a problémákra!
A problémák csak akkor oldódhatnak meg, ha új szereplők kerülnek a földpiacra. Anélkül nem tud megoldódni a kérdés (Dögei Imre: Külföldiek!), és hiába is mondják azt egyesek a Rózsadombról olyan ingatlanok tulajdonosaként, amelynek egyetlen négyzetmétere vagy négyszögöle többet ér, mint Szabolcsban egy hektár, hogy a földet meg kell védeni, és nem szabad engedni, hogy azt elkótyavetyéljék - valójában ezek az emberek a spekulánsok érdekeit védik, azoknak az érdekeit, akik most akarnak olcsón földhöz jutni, és nem azoknak az érdekeit védik, akik már most birtokolják a földet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) Hiszen az az egymillió polgártársunk, aki most földtulajdonnal rendelkezik, nem abban érdekelt, hogy tartósan olcsó legyen a föld, és akár hazai spekulánsok olcsón felvásárolják, hanem abban érdekelt, hogy lassan, de fokozatosan és biztosan a földek a reális értékükre emelkedjenek, hogy beindulhasson végre a földhitel intézménye, hogy végre új technológiák segítsék elő a mezőgazdaság termelését, hogy versenyképes legyen az agrárszektor és az agrárszféra.
És nem az a fő kérdés, ami felé szeretnék eltéríteni ellenzéki képviselőtársaink, hogy itt külföldiek jönnek vagy belföldiek jönnek, hanem a fő kérdés az, hogy meg tud-e élni tisztességgel az a földből, aki ma műveli ezt a földet, és hozzá tud-e jutni az a földhöz, aki valóban művelni akarja, és nem spekulálni. Ahogyan a földtörvény eddigi vitájában Juhász Pál képviselőtársam ezt nagyon plasztikusan megfogalmazta: látszólag nemzetet védenek azok, akik a földtörvény kapcsán az ellenzék indítványát támogatják, de valójában a magyar falut árulják el, a magyar családokat, a magyar polgárokat, akik ezzel a földtulajdonnal rendelkeznek. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány úgy véli, hogy ebben a fontos kérdésben szükség van arra, hogy a nép, a magyar polgárok nyilváníthassanak véleményt, ezért a népszavazás gondolatát, javaslatát itt most előterjeszti.
A magunk részéről ezt támogatjuk. Támogatjuk mindkét kérdést és mindkét kérdésre adott igen választ, hiszen úgy ítéljük meg, hogy az első, földkérdéssel, földtulajdonlással kapcsolatos kérdés az, amely végre megmozdíthatja a földpiacot, mely elindíthat egészséges folyamatokat, amely ugyan nem hoz megváltást, nem hoz azonnali gyógyírt, de egy jó irányba tett kis lépésnek fogható fel.
A második kérdés azért fontos kérdés, mert pontosítja és lehetővé teszi Magyarország számára az európai integrációt, az Unióhoz való csatlakozást, és egyértelmű, elfogadható üzenetet ad ki Magyarországról. Hiszen az ellenzék által feltett kérdés, tisztelt képviselőtársaim, nagyon rossz képet sugall erről az országról mint ahogy az a vita is rossz képet sugall, ami itt, a tisztelt Házban a földtörvény kapcsán az elmúlt napokban lezajlódott. Sajnos, ellenzéki képviselőtársaink - és ebben élenjártak a kisgazda képviselők, de mások is csatlakoztak hozzá - olyan képet festettek a külföldi befektetőkről, amelyet az egykori Szabad Nép pártaktivistái és propagandistái is megirigyelhettek volna, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Röpködtek a "karvalytőke", "rablótőke" kifejezések, röpködött a "külföldi spekulánsok" kifejezés, már csak a "láncos kutya" hiányzott és a "külföldi tőkések bérencei", a "kapitalisták szekértolói" kifejezést szerettük volna hallani önöktől.
(9.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel nem jutunk sehova! Magyarország európai ország, európai együttműködő ország; szüksége van a külföldiekre, szüksége van a külföldi tőkeberuházásokra az élet minden területén. Ami a földkérdést illeti: valóban - és ebben egyetértünk - ezt átmenetileg korlátoznunk kell, átmenetileg, de csak azért, mert a korábbi kormány tönkretette a mezőgazdaságot, olyan állapotba juttatta, ahova ma nem lehetne előnyös, számunkra kedvező feltételekkel bevonni ezt a külföldi tőkét.
De mi mindannyian Európába szeretnénk jutni - mindannyian, hangsúlyozom -, és osztom azt a feltételezést, hogy az ellenzéki pártok is és az ő szavazóik is; abba az Európába, amely az európai uniós tagállamok között állampolgársági alapon nem tesz különbséget.
Az Európai Unió, tisztelt képviselőtársaim, a négy alapszabadság uniója: az áru, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlásának az uniója. Vagy akarjuk ezt, vagy nem akarjuk ezt. Úgy gondolom, hogy akarjuk ezt, hogy a Magyar Köztársaság, annak valamennyi politikai pártja és állampolgára szeretné ezt, mert szeretnének részt venni abban a nagy és felemelő vállalkozásban, amelybe az Európai Unió kezd, szeretnének részt venni a sikeres, a jólétben, biztonságban élő nemezetek közösségében.
Mindehhez tehát arra van szükség, hogy a népszavazás harmadik kérdésére is igennel válaszoljunk. Igennel válaszoljunk abban a tekintetben, hogy most, ebben az átmeneti - talán öt, talán tíz évig terjedő - időszakban a jelenlegi korlátozásokat fenntartsuk, de ugyanakkor azt is világosan megmondjuk, hogy később sem nem tehetjük, sem nem áll érdekünkben ezen korlátozások fenntartása. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az meg akarja akadályozni Magyarország európai csatlakozását, az nem a Szent István-i úton halad, hanem a Vazulok, a Koppányok útján halad, azon az úton, amelyet már akkor is elutasított a magyar nemzet józan többsége. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok a legfontosabb indokok, amelyek alapján az Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a népszavazás kiírását, támogatja azt, hogy erre november 16-án sor kerüljön, hiszen jobb minél előbb túlesni rajta. Ahogy a külügyminiszter úr tegnap elmondta, a november 16-ai időpontnak lehet szerepe abban is, hogy Magyarország biztosan az első körben kerüljön be, hiszen az időzítésnek szerepe van abban, hogy a meghívásra és a tárgyalások jegyzőkönyvének aláírására biztosan sor kerülhessen, és támogatjuk azért is, mert elrendezendő ügyekről van szó.
A földtörvény kapcsán is minél hamarabb tisztába teendő és elrendezendő ügyekről van szó, és szeretnénk ebben a kérdésben magunk mögött látni a magyar társadalom túlnyomó többségének, józan többségének támogatását.
Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
