DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezésének lemondásáról szóló T/93. számot viselő törvényjavaslattal kapcsolatban mindenekelőtt megjegyzem, hogy amikor a 36/1991-es országgyűlési határozat és ezzel kapcsolatban az 1991. évi LXXV. törvény Országgyűlés általi meghozatalára került sor, akkor még nem szakkiállítássá degradálták ezt a kiállítást, hanem világkiállításnak nevezték, és az országgyűlési határozatot és a világkiállítás megrendezésével kapcsolatos törvényt is az Országgyűlés azért hozta meg, hogy az eredménnyel legyen megrendezhető. Természetesen most már, hogy az expó lemondásra kerül, a világkiállítás szakkiállítássá szűkült, a korábbi nemes célok pedig nemtelen törekvéssé fajultak.
Rendkívül szerencsétlennek tartom az ilyen megközelítést, és nemcsak az expó ügyében, hanem bármilyen ügyben is. Ahhoz ugyanis, hogy Magyarország nemzetközi tekintélye tovább ne romoljon, mindenekelőtt következetességre, stabilitásra, és egy olyan helyzet kialakulására van szükség, hogy senkinek eszébe ne jusson Magyarország kormánya vagy Magyarországot reprezentáló bármilyen szerv vagy személyiség szavában kételkedni. Hiszen európaiságunkhoz nemcsak a törekvéseink tartoznak, de tudnunk kell, hogy európaiságunk a szavahihetőségnél kezdődik. Ezért a világkiállítás esetleges lemondásával kapcsolatban mindenekelőtt azt emelném ki, hogy az a Magyarországba vetett hitet és a Magyarországot képviselők szavahihetőségébe vetett bizalmat alkalmas megingatni. Ennek a kárkihatása pedig felmérhetetlen. Hiszen a bizalomvesztés esetleg generációkon keresztül fennmaradhat, mert a nemzetközi megítélés kialakulása rendkívül lassú folyamat, és különösen lassú a kialakulása, ha egy elrontott hírnevet kell helyrehozni.
A világkiállítás lemondása tehát - a számoktól függetlenül - mindenekelőtt egy olyan intézkedés, amely bizalomvesztést jelent az ország számára. Márpedig egy megromlott gazdasági helyzetű országnál, ahol a gazdasági válságon túlmenően politikai, bizalmi és erkölcsi válság is kialakult, különös súllyal kell gondolni arra a bizalomvesztésre, amely hazánk határain túl alakul ki Magyarországgal kapcsolatban. Hiszen eddig a megítélésünk - vezetőink tájékoztatása szerint - azért volt minden más országot megelőzően kedvező a számunkra, mert Magyarországot olyan stabil országnak ítélték meg, amely ország az európai normákat elfogadta, és az európai normák szerint kívánja rendezni sorsát a világ többi országával is.
(11.30)
Mint mondottam, az európai normákhoz hozzátartozik nemcsak a kormány szavahihetősége, hanem a kormány stabilitása is. Ezért felmerül a kérdés: hogyan kellene arra a kormányra felnéznünk, amely még a rá vonatkozó törvényes előírásokat sem tartja meg? Ugyanis jogállami körülmények között fel sem merülhet, hogy bármely kormány ne tartsa be a törvényhozó hatalom olyan rendelkezéseit, amelyeket a végrehajtó hatalomnak, tehát a kormánynak kell maradéktalanul megvalósítania.
Én tehát azt az álláspontot osztom, hogy a kormánynak felelnie kell a törvényhozó hatalom rendelkezéseivel való tudatos szembehelyezkedése miatt, annál is inkább, mert ez a tudatos szembehelyezkedés egy jogállamiság kiépítésére törekvő ország esetében sokkal súlyosabbnak minősül, mint egy már stabil ország esetében lehetne azt megítélni; és különösképpen súlyosnak minősül egy olyan ország esetében a végrehajtó hatalomnak a törvényhozó hatalommal való szembeszegülése, ahol a végrehajtó hatalom az állampolgáraitól mind erőteljesebben követeli meg a törvénytiszteletet, a rájuk irányadó jogszabályok betartását. Miként követelheti meg egy kormány az állampolgáraitól a törvénytisztelő magatartás tanúsítását, ha önmaga nyíltan szembehelyezkedik a rá vonatkozó törvényes előírásokkal?
Rendkívül szerencsétlennek tartom a kormány elhamarkodott döntését. Azért is, mert a kormány az expóval kapcsolatban álló nemzetközi szervezeteket előre értesítette szándékáról, és ezért lényegében már eldöntött a kérdés; hiszen milyen logika alapján kellene azt hinnünk, hogy bárki is kockáztatja akár országának, akár állampolgárainak vagyonát egy olyan cél megvalósítása érdekében, mely cél megvalósításában a rendező ország kormánya sem bízik?
Egyértelmű tehát, hogy a Magyar Köztársaság kormánya azzal a tettével, hogy a világot arról tájékoztatta, hogy a vezetése alatt álló országnak nincs pénze a meghirdetett világkiállítás megrendezésére, mérhetetlenül nagy kárt okozott a saját országának; hiszen a megrendezéshez szükséges pénz hiányának a világ számára való közlésével mindazok számára, akik a magyarországi világkiállítás megrendezésében hittek vagy akár azt csak egy ország kormánya általi kinyilvánítás erejéig valónak elfogadták, annak a tudatosításával, hogy végül is ez a meghirdetett világkiállítás azért nem valósulhat meg, mert a kormány nem rendelkezik megfelelő anyagiakkal a világkiállítás megrendezéséhez, már a bizalomvesztést vonta maga után.
Már több képviselőtársam elmondta előttem, hogy mindenki, aki valamilyen számot mond, más számra hivatkozik, mint a másik hivatkozó, hiszen ezzel még a valós számok hitele is meginog. De azt gondolom, nekünk semmiképpen sem szabad abba a zsákutcába bemennünk, amelyet az expóval kapcsolatos számháború jellemez, hiszen az expó Magyarország számára nem egyszerűen valamiféle számítás következtében jó üzletet vagy rossz üzletnek minősülő területet jelent, hanem egy olyan kitörési pontot a jelenlegi helyzetből, mely kitörési ponthoz hasonló ma egyáltalán nincs és nem volt az expó gondolatának kinyilvánításakor sem és azóta sem.
Tehát ha egy országnak csak egy valóságos kitörési pontja van, akkor ezt a kitörési pontot nem lehet költségkímélési okokból elfelejteni, hanem az országnak meg kell ragadnia az alkalmat, még akkor is, ha egyesek a sikert megkérdőjelezik. Magyarország helyzetében ugyanis nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy egy bizonyos fajta versenyhelyzet is kialakult Közép-Kelet-Európában, melyet a legkülönbözőbb politikai erők eddig úgy jellemeztek, hogy Magyarország előtte jár a környező országoknak, és ez Magyarország jövője szempontjából rendkívül biztató tény. Ugyanakkor ma már szinte minden politikai erő egyetért abban a helyzetértékelésben, hogy ezt az előnyünket elvesztettük, és ma már ez az előny Közép-Kelet-Európában szinte senkivel szemben sem mutatható ki. Tény az, hogy az expó egy kitörési pont és egy olyan lehetőség lett volna, ahol az elvesztett előnyt ismét visszaszerezhette volna az ország, ez pedig az Európa felé vezető úton mindenképpen alátámasztotta volna azt a külpolitikai törekvésünket, hogy Magyarország speciális helyzetét is figyelembe kell venni a magyar csatlakozási kérelem elbírálásánál.
Az expó lemondása azonban egyértelműen rosszabb helyzetbe hozza Magyarországot az európai integrációs törekvések kapcsán is. Ez pedig egy olyan hátrányt jelent, amelyet egyetlenegy politikus vagy gazdasági szakember sem tud még pontosan felmérni.
Az expó lemondása következtében keletkezett károk sorában szeretném kiemelten aláhúzni a vidék lehetőségeinek elvesztését, hiszen különösen azon vidéki települések számára, amelyek szinte minden kitörési pontjukat elvesztették, valóban nem volt semmi más lehetőség, mint az expó, amelytől remélték a mezőgazdasági termékek eladását, egy magasabb színvonalú élet megteremtésének lehetőségét, az elmaradott infrastruktúra bepótlását és általában egy olyan helyzetet, amelyben az érintett település önmaga helyzetének javítása érdekében tehetett volna valamit.
Nem vitatom, hogy az expó Budapest fényeit emelte volna; ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy például azoknak a kis településeknek a számára, ahol a falusi turizmus továbbfejlesztését várták volna az expótól, vagy az olyan nemzetközi rendezvények, amelyek a már létező vagy most kialakulóban lévő testvérvárosi kapcsolatok vagy egyéb lehetőségek kiaknázására épültek, a lehetőség elmaradása az egyetlen lehetőség megszűnését is jelentette egyben. A települési önkormányzatok véleményének beszerzése nélkül az expó lemondása egyenlő azzal, hogy ennek a kormánynak szándékában sincs a vidékre odafigyelni, hiszen ha egy kormány megteheti, hogy az ország lakosságának négyötödét reprezentáló vidék véleményét nem veszi figyelembe a saját kormányzati döntése meghozatalakor, akkor ez a kormány az én megítélésem szerint hiába fogja magáról állítani, hogy pluralista, és a többpárti demokrácia híve, ugyanaz a diktatórikus kormány marad, mint volt akkor, amikor alapvetően másképp hívták.
Nem hagyható figyelmen kívül az expódöntés meghozatalánál az a tény sem, hogy egy ország nem teheti meg a saját állampolgáraival szemben sem azt, hogy meghirdet valamilyen célt, amely cél megvalósulása érdekében jelentős számú állampolgár az anyagi erejét vagy egyéb lehetőségeit kockáztatja, de végül is a kormány nemcsak cserbenhagyja őket, hanem egy olyan helyzetet teremt, amikor éppen a törvénytisztelő, illetőleg a kormányzat döntéseire építő állampolgárt lehetet-
leníti el.
leníti el.
És engedjék meg, hogy a végére hagyjam a legfájdalmasabbat: a sok munkahely elvesztését, a meg nem született munkahelyeket - ki fog helyettük újat teremteni? Veér Miklós MSZP-s képviselőtársunk azt mondta, hogy ő polgármesterekkel beszélt, és ők azt mondták, hogy az expó nem jó üzlet Magyarország számára. Nagyon szeretném megkérni Veér Miklós MSZP-s képviselőtársamat, hogy beszéljen vállalkozókkal és a magyar néppel, és rögtön meg fog változni az expóról való nézete. Mert az expó lemondása ráadásul olyan hitelvesztést idéz még elő Magyarországnak, amelyet gyermekeink és unokáink hosszú évekig nem tudnak kiküszöbölni.
Ezért a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja nevében kijelentem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ellen fogunk szavazni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
(11.40)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
