Sárközi György: Magányosság perce
Most senki rám ne nézzen!
Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen.
Kutatva és kajánul
Befelé néz a két szemem: borús mélységbe bámul.
Valami néma réten, -
Néha sikoltva félrecsap s tovább csörög sötéten.
Haladj medrén dalomnak
S csobogd megtépett énekét a forró fájdalomnak.
Jobb szép csöndesen élni…
Fájdalmamat elbujtatom, mert szégyellek beszélni.
Nálam százszorta szebben,
Eped, sír, fáj és háborog a kis forrás helyettem.
Ha árva nesz se percen,
S befelé néz a két szemem magányos ritka percben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me