Boross László: Débâcle • Czernin külpolitikája
Boross László: Débâcle •
Czernin külpolitikája
Czernin külpolitikája
Czernin külügyminisztersége hasonlított Aehrenthaléhoz. Mind a két férfiú olyankor lépte át a ballplatzi palota küszöbét, mikor fohászkodtak, szükségét érezték szerte az egész világon, hogy erős ember rendelkezzék a Ballplatzról. És mind a ketten, úgy Aehrental mint Czernin csak úgy buzogtak a vágytól, – csak úgy buzogni látszottak a tetterőtől, hogy Ausztria-Magyarország külpolitikáját modernizálják és önállósítsák. Evégett Aehrenthal annektálta Bosznia-Hercegovinát, – Czernin pedig kihirdette az annexiómentes békeprogramját.
Aehrenthal az annexiós válságban nem tudta megállani helyét a rémek között, melyeket pökhendien felidézett és kénytelen volt Németország védő karja alá futni. Czernin is belezavarodott a sok önállóskodásba, mellyel tetszelgett, de melyet komolyra fordítani nem mert és végre, nehogy a németek tovább gyanakodjanak rá, – kiállt a gátra és elkezdett pörölni mindazokkal, akikkel kacérkodásban gyanították. Ez szorosabban odaláncolta őt a német politika marsrutájához, mint tehette akármi más. Tekintve, hogy Kühlmann dr., a német külügyi államtitkár valamivel koncepciózusabb ember mint Czernin, nem is vesztettünk sokat a Czernin önállóságával. Tekintve, hogy Czernin ezek után távozott a Ballplatzról, még kevesebbet vesztettünk vele. Csak az a kérdés, hogy volt-e még olyan sok veszteni valónk Czernin napjának leáldozásakor, hogy becézve azt, ami megmaradt vigasztalódhassunk azon ami elment, – és hogy nem ment volna el sok azokkal a reménységekkel, melyeket általában a Czernin attitűdjeihez fűztek? Nagyon fatálisnak látszik legalább, hogy Czernin éppen úgy járt, mint Aehrenthal és hogy tulajdonképpen Berchtold ugyanúgy járt.
Aehrenthal és Czernin egy vágású emberek voltak. Mind a kettőnek érzéke volt az aktualitások iránt, – mind a kettő szeretett és tudott fürödni a népszerűség melegen csobogó vizében. Ezért is érezték meg mind a ketten, hogy a közvélemény tőlük önállóságot és modernséget várt – ezért is feleltek önállóskodással és modern közhelyekkel. Az önállóskodás, megszerzi előlegbe az önállóságért kijáró dicsőséget, – de az önállást éppen nem könnyíti meg. A modern közhelyek rendesen azokat az új gondolatokat reprezentálják, melyekhez már semmi kétség se fér, melyek valóra váltásának elérkezett már az ideje, – ha ezeket a közhelyeket csak elmondja valaki, mint ahogy elmondta Czernin, akkor nem tesz többet annál, mint amit sok millió ember tesz. Czernin csak blamálta az ő társadalmi köreit azzal a nagy hűhóval, melyet ő a leszerelés programja körül csapott, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna valamit tenni is a leszerelésért. Mert nem kelti-e azt a benyomást ez a hűhó, hogy a Czernin társadalmi köreiben még sohase hallottak a leszerelésről és Czerninnek kellett az első szót kiejtenie? Még azok a magyar és porosz junkerek is, akik hűvösen fogadták Czernin fejtegetéseit a leszerelésről, – látszólag jobban ismerték ezt az eszmekört mint maga Czernin. Mások megkísérelték, hogy Czernint a kimondott és megtapsolt szavainál fogva valamilyen tettrekész ambícióba beleugrassák, – de Czernin maga se érzett magában elég erőt a tettekhez és konokul tehetetlen volt. Hasonló vesszőparipája, mint Czerninnek a leszerelés, volt Aehrenthalnak, a másik tehetetlen lovasnak, a világforgalom és a mi belekapcsolásunk ebbe a Szandzsák-vasúttal. És sok hű-hó semmiért volt a hű-hó a Szandzsák-vasútért is, illetőleg a rövid összekötővonalért Uvac és Mitrovica között, mely még ma sincs meg.
Aehrenthal a közgazdaság köréből szerette venni vesszőparipáit, mely már akkor is a modern közérdeklődés homlokterében állt. Czernin a világháború negyedik esztendejében, mikor a béke után való sóvárgás a háttérbe szorított minden egyebet, – a pacifizmus körét választotta ki magának. Hogy Aehrenthal a közgazdasághoz nem ért semmit, ezt legfrappánsabban a vámháború Szerbiával bizonyította be. Czernin a békét hordozta mindig az ajakán. Még többet beszélt az igazságos békéről mint valamikor Bethman-Hollweg. Utolsó nyilvános külügyminiszteri beszédében – április 2-án – kifejtette a bécsvárosi magisztrátus előtt, hogy kik a háború meghosszabbítói. Háromféle speciest jelölt meg. Elfelejtett azonban rámutatni egy negyedikre is: azokra, kik mérvadó helyről folyton a békével biztatnak, és míg a közönség bizakodik és vár, – ők nem tesznek semmit se azért, hogy korábban béke lehessen. Ebbe a negyedik speciesbe tartozott maga Czernin is. A legillusztrálóbb bizonyíték az ő budapesti bankett-beszéde. Mindenről beszélt ő ezzel az alkalommal, csak arról nem, ami a béke szempontjából éppen aktuális volt, ugyanis Elszász-Lotharingiáról, melyet Kühlmann akkoriban a béke egyetlen akadályának mondott. Ugyan miért nem mondta Czernin, hogy vigyük ezt a kérdést a nemzetközi döntőbíróságok elé, melynek mindnyájan hívei vagyunk? Nem mondta, egyáltalán semmi érdemlegest nem mondott és a Temps ekkor felvetette a kérdést, hogy nem kell-e kételkedni már Ausztria-Magyarország önállóságában, illetőleg illetékességében arra vonatkozólag, hogy a maga nevében maga beszélhet? Mégis, még legutóbb is, némi vizeket kavart fel a Czernin békefelhívása Wilsonhoz. És mi volt ebben? Érdemileg semmiben sem tért el a Hertling kiszólásától, mely egyetértést fejezett ki Wilsonnal a tengerek szabadságát illetőleg, és egyben azt tanácsolta Wilsonnak, hogy forduljon ebben az ügyben angol szövetségeséhez az angol tengeri záróerődök kiadása végett. Csak annyit lehet a Czernin érdeméül regisztrálni, hogy ő tartózkodott az efféle szellemeskedésektől, mikor Wilsonhoz e szavait intézte, – pedig ő általában szellemesebb causeurnak mutatkozott mint Hertling.
Az a béke, melyért Czernin igazán tett valamit, sőt sokat, még pedig konzekvensen a hivatalba lépése óta, – ez az orosz különbéke volt. A nyugati inviteket tudomásul se vette akár Lord Cecil, akár Balfour ajkairól, akár az Evening Post hasábjairól, illetőleg Wilson környezetéből hangzottak el ezek. Inkább úgy tett, mintha csak azért akarná előbb a különbékét Oroszországgal, hogy aztán Ausztria-Magyarországnak szabad keze legyen. De már az orosz különbékét is máshogy akarná, mint a németek, és ezen a vonalon nagyszerű koncepciója volna, – csak hagyják őt cselekedni. Végre aztán elkövetkezett a bresztlitovszki béke. Milyen volt? Mindenki tudja már, hogy ez nem Czerninnek –, hanem a német politikának volt impozáns diadala. Látszólag Czernin állt előtérben – az ukrán radával vezetett külön tárgyalásai által.
Cenzúrázva
Nem, semmi esetre se volt Czernin olyan jelentékeny államférfi, akinek a csúfos bukása pesszimizmusra jogosítana fel minket. Még olyan államférfi sem volt ő mint Aehrenthal. És csak az jogosít fel minket pesszimizmusra, hogy jelentékeny ember – a Ballplatzon nem tudja lábát megvetni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
